Európában a bevándorlók nem egy ízben döntöttek már el választásokat. 2002-ben például a németországi törökök szavazatain múlott az, hogy a szociáldemokrata Gerhard Schröder megőrizhette kancellári méltóságát. Figyelemre méltó továbbá az is, hogy 2013 és 2017 között a Bundestagban tizennégy nem európai származású képviselő foglalt helyet, most húsz, és három baloldali frakcióban – az SPD-nél, a Linke, valamint a Zöldek soraiban – egyaránt növelték befolyásukat.
Franciaországban is a muszlimok döntötték el a 2012-es elnökválasztást, amelyen a szocialista Francois Hollande a magrebi és fekete-afrikai szavazók mögötte felsorakozó mintegy kétmilliós tömegének köszönhetően egymillió szavazattal előzte meg a konzervatív Nicolas Sarkozyt. A legutóbbi francia választáson pedig a muszlimok 92 százaléka adta végül arra az Emmanuel Macronra a voksát, aki most engedélyezné a francia főimám intézményét, és az úgynevezett halal-adónak a bevezetésével biztosítaná az imámok fizetését.
A helyzet Ausztriától Nagy-Britanniáig hasonló: a több százezres, -milliós bevándorlótömegek jellemzően balra húzó, politikaalakító tényezővé váltak az elmúlt évtizedekben. Magyarországon a migránsok száma egyelőre túl alacsony ahhoz, hogy érdemben befolyásolják a választásokat, nem szabad azonban elfelejteni, hogy a helyhatósági választásokon az itt letelepedettek, a bejelentett lakóhellyel rendelkező menekültek is részt vehetnek.
Azzal tehát, hogy a hazai baloldal minden lehetséges fórumon kiáll a migránsok befogadásáért, valójában saját bázisát igyekszik növelni. Az uniós kvóta miatt Magyarországra telepített és menekültként elismert bevándorló már akár a jövő évi önkormányzati választásokon is szavazhat. Erre a politikára azonban hosszú távon mindenki ráfizethet.
– Európa-szerte alapvető naivitás azt hinni a baloldali-liberális pártok részéről, hogy hosszú távon a bevándorlók jelentik majd számukra választói bázisuk szinten tartásának vagy növelésének garanciáját. Tény persze, hogy jelenleg a választójoggal rendelkező bevándorlók inkább szavaznak a magukat progresszívnek nevezett erőkre, illetve migrációs hátterű politikusok inkább ott bontogatják szárnyaikat, de ez csak egy pillanatnyi kegyelmi állapot – közölte lapunkkal Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ vezetője.
Szerinte ugyanis nyilvánvaló, hogy egy idő után a jellemzően az iszlámhoz kötődő bevándorlók száma el fog érni egy olyan kritikus tömeget, amikor a jelenleg még a hagyományos pártokban politizáló képviselőik részéről politikailag már teljesen kifizetődő lesz létrehozni egy, kifejezetten a muzulmán szavazókat megszólítani igyekvő pártot.
– Ez a probléma Ausztriában és Németországban is kezd a felszínre törni, de a jelenséget drámai jelleggel írta meg Michel Houellebecq Behódolás című regényében, amelyben a két néppárti jelöltet megelőzve lesz köztársasági elnök a Muszlim Testvériség politikusa. Összességében tehát a nyílt társadalom eszméjét hirdető politikai erőknek ebből a szempontból is felül kellene vizsgálniuk befogadáspárti álláspontjukat – tette hozzá.
Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet elemzője ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy 2010-ben, a vonatkozó kutatások szerint 43 millió muszlim bevándorló élt Európában, különböző prognózisok alapján viszont számuk a 70 milliót is elérheti az évszázad közepére. Mindez azt jelenti, hogy demográfiai és így politikai szempontból is meghatározó lehet a muszlim népesség aránya Nyugat-Európában. – E közösségek már most is rendkívül erős érdekérvényesítő képességgel bíró szervezeteket, lobbicsoportokat, bizonyos esetekben pedig pártokat működtetnek.
A legutóbbi holland választáson például képviseletet szerzett egy török hátterű formáció, de a svéd szociáldemokraták is több muszlim szervezettel állnak szoros szövetségben. Az Európai Parlamentben is komoly lobbiereje van a muzulmán hátterű társadalmi szervezeteknek – fejtette ki, majd hozzátette: míg a jobboldali pártok a nemzeti identitásra való tekintettel hagyományosan óvatosabb vagy épp korlátozó bevándorláspolitikát hirdetnek, addig a baloldali formációk lehetőséget látnak a bevándorlás ösztönzésében.
Franciaországban Francois Hollande már 2012-ben szavazati jogot ígért a bevándorlók bizonyos csoportjának, és az illegális migráció legalizálásának kérdését hangoztatta.