Az elmúlt hetekben új óriásplakátok jelentek meg az országban, „Európával az európai bérekért”, mellette „Bérunió” szlogennel. Bár nincs rajtuk, hogy mely szervezethez tartoznak a Simicska Lajoshoz köthető felületeken megjelenő reklámok, teljesen egyértelmű, a Jobbikról van szó, hiszen hosszabb ideje kampányolnak a témával.
A párt aláírásgyűjtést is indított az ügyben. Az ellenzéki alakulatnak az a célja – és ez lesz a 2018-as kampányának egyik fő üzenete is –, hogy az unió alapszerződésébe kerüljön bele az egyenlő munkáért egyenlő bért elve, vagyis a jobbikosok szeretnék kiküszöbölni a kelet- és a nyugat-európai bérek közötti különbséget.
Ha a Jobbiknak legalább hét uniós tagországból az ötlettel szimpatizáló pártok, szervezetek segítségével sikerülne összegyűjtenie egymillió aláírást egy év alatt, és az íveket benyújtják az Európai Bizottságnak, a testület napirendre veszi a kérdést.
Arról már nem esik szó, hogy ez nem garancia semmire, döntést nem kell hozni az ügyben. Tehát az aláírásgyűjtéssel nem lehet létrehozni a béruniót. A Jobbik kezdeményezése politikai vonalon több bírálatot kapott, a baltól a jobboldalig a kritikusok szerint politikai blöffről van szó.
Az ügyben markáns véleményt fogalmazott meg Csath Magdolna egyetemi tanár, a Jobbik által is elfogadott közgazdász. Lapunk szombati számában publikált elemzésében a professzor közölte, nehezen értelmezhető a bérunió ötlete, amelynek megvalósítása nem képzelhető el piacgazdasági körülmények között. Szerinte a bérunió mint ötlet jól hangzik, de az Európával az európai bérekért eléggé képtelen gondolat.
Csath Magdolna részletesen ismertette a 28 tagállam gazdasági különbözőségét s ennek hátterét. Ezután feltette a kérdést: „Hogyan képzelhető az el, hogy azok az EU-s vezetők, akik szoros összhangban cselekszenek az erős országok vezetőivel, majd szépen ráparancsolnak az erős országok cégeire, hogy adjanak ugyanannyi bért mondjuk egy autógyár magyarországi összeszerelő üzemében a munkavállalónak, mint amennyit Németországban adnak?”
Hozzátette: éppen az eltérő gazdasági okok miatt nem lehet központilag szabályozni a béregyesítést. Ezt megpróbálták már a kommunizmusban a KGST-országokban, ám a diktatúra időszakában sem működött. Úgy vélte: nemzetállami megoldásokat kell kidolgozni a bérunió helyett.
– A bérunió pont arról nem szól, amit Csath Magdolna kritizál, és a lényege valójában az, amit a közgazdász megoldási javaslatként megfogalmaz – mondta lapunk megkeresésére Gyöngyösi Márton, a Jobbik országgyűlési képviselője, aki szerint a közgazdász félreérti a kezdeményezés lényegét. Úgy vélte, az egymillió aláírás összegyűjtésével uniós jogrendben lehetne rögzíteni a bérunió elvét, megkezdve ezzel a kelet-közép-európai államok bérleszakadásának felszámolását.
A közgazdász rámutatott: már a kommunizmus alatt sem működött a központi szabályozás
Gyöngyösi Márton elismerte: tisztában vannak a kezdeményezés gyengeségeivel, anomáliáival, de ez jelenleg az egyetlen eszközük a párbeszédre. – A béruniós aláírásgyűjtés üzenet az uniónak és Brüsszelnek. A sikerhez persze társadalmi akarat és összefogás kell, vagyis az, hogy a Jobbik jövőre kormányra kerüljön – fogalmazott az ellenzéki politikus.
A Jobbik legmagasabb kitüntetését egyébként két és fél éve ítélték oda Csath Magdolnának a párt országos évértékelő rendezvényén. A Pongrátz Gergely-érdemkereszt átadásakor azt hangoztatták, „Csath Magdolna Magyarország elemi, nemzeti értékeinek folyamatos szem előtt tartása mellett vált szakmájának hazai lelkiismeretévé. […]
Hosszú ideje érvel szakmai alapon amellett, hogy hazai kis- és középvállalkozókat jobban kéne támogatniuk a magyar kormányoknak. […] Tollal és szóval folytatja azt a küzdelmet, amit az érdemkereszt névadója fegyverrel kezdett a magyarság érdekében és az igazság védelmében” – áll a jobbikos kitüntetés indokolásában.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter lapunknak korábban úgy fogalmazott: aki bérunióról beszél, az igazából adóemelést akar, a bérek közötti különbség eltüntetéséhez ugyanis jelentős adóemelésre lenne szükség. Mint mondta, ez az ellenzéki felvetés nem tűnik másnak, mint politikai blöffnek. Arról árulkodik, hogy aki hangoztatja, annak nincs egyetlen saját terve, ötlete sem, miként lehetne a magyar és a nyugati bérek közötti különbséget csökkenteni, esetleg eltüntetni.
Hasonló megoldásokkal annak idején egyébként a szocialista–liberális kormányzat állt elő, a végeredmény ismert: államcsődközeli helyzet, megszorítás, visszaesés. – Úgy vélem, az elmúlt két-három év pontosan bebizonyította, hogy nem kell Brüsszelre várni azokban a témákban, amelyekben a saját erőnkből is átgondolt lépéseket tehetünk – fogalmazott a tárcavezető.
