A kétezer lakosú Encsencs, a Nyírbátortól tizenkét kilométerre található település lakossága elsősorban a mezőgazdaságból él. Főként dohányt, uborkát, paprikát, paradicsomot, gyümölcsöt – leginkább almát és meggyet – termelnek arrafelé az emberek. Mocsár Tibor szülei is őstermelőkként dolgoztak egészen a közelmúltig, uborkát termesztettek.
– Mindig úgy vallottuk, hogy inkább dolgozunk magunknak, mint idegeneknek. Évről évre szerződtünk, minőséget állítottunk elő. De az unió hozta szabadkereskedelemben a román uborka olcsóbbnak bizonyult, és letörte az árakat. Apám ezért az erdészetnél helyezkedett el, sarjazást, fakitermelést vállal, édesanyám, aki az egyik helyi boltot vezette, most otthon van az óvodás húgommal – foglalja össze a családi profilváltás körülményeit a fiatalember.
Két „nagyöccse” és két „kishúga” van. A nagyobbak is besegítettek az uborkaföldi munkákba, a szülők mindnyájuknak azt mondták, hogy a szegénységből való kitörés egyetlen útja a tanulás. Tibort gimnazistakorától érdekelte a tanítás és a mérnöki munka is. Végül Budapestre, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre jelentkezett.
– Amíg az ember nem csinálja a főiskolát, egyetemet, nem gondol bele, hogy ez mekkora kiadással jár. A szülők, ha tudtak, mindig adtak pénzt a megélhetésre, ha nem tudtak, nem adtak.
Hogy megéljen, diákmunkát vállalt. Egy neves fővárosi diszkóba küldték takarítani, de amikor meglátták a kigyúrt fiatalembert, egyből biztonsági munkatárs lett belőle. Nem a bejáratnál, hanem bent dolgozott, az előzetes szűrést követően a dresszkódot figyelte. Volt, aki testőrrel jött be, kétméteres, kigyúrt emberek kíséretében. Azt is látta, hogy a diákmunka – ne szépítsük a dolgokat – kizsigerelés. A tanára nagyon rendes volt, amikor elmondta neki, hogy munkát kell vállalnia, ezért csak levelezőn tudja folytatni az egyetemet, beajánlotta a rendőrséghez, a Köztársasági Őrezred jogutódjához, a személy- és objektumvédelmi igazgatóságra.

A törzsőrmester már elvégezte az egyetemet, most nyomozó szeretne lenni
Fotós: Bach Máté
Képzése után lehetett választani egy hónapra szolgálati helyet, és Mocsár Tibor Nyírbátort választotta. A bevetésirányítási csoporthoz osztották be gyakorlatra, Ópályiba is eljutott. Megdöbbenve látta, hogy a romák itt nem úgy élnek, mint náluk odahaza, Encsencsen, fürdőszobás takaros házakban. Ópályiban, a telepen vannak, akik földbe vájt, tapasztott oldalú házakban élnek, mint az 1920-as években.
– Sokkot kaptam. Így is élnek cigányok. Azért szegények, mert képzetlenek, és azért, mert az uzsorások tönkretették őket. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kormány a törvények szigorításával gyakorlatilag felszámolta az uzsora intézményét – mondja Mocsár Tibor. Szerinte a telepen élőknek nincsenek roma példaképeik, így pedig lehetetlen kitörniük.
A rendészettudományi kar levelezős hallgatójaként, miközben rendőrjárőrként dolgozott, a Jezsuita Roma Szakkollégium segítette. Sőt mint mondja, a szakkollégium volt a második családja a hatalmas és ismeretlen Budapesten. A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatot 2011-ben a kormány, a római katolikus egyház, a magyarországi református egyház, a magyarországi evangélikus egyház és a magyar görög katolikus egyház hozta létre állami támogatással, Európában egyedülálló módon. Céljuk az, hogy a roma diákok tanulmányi előmenetelét, diplomaszerzését segítsék.
Mocsár Tibor négy éve dolgozik rendőrként. A gyakorlat után felkerült Budapestre, a Sándor-palotába. Ne gondoljon senki nagy találkozásra a köztársasági elnökkel, annyi volt, hogy tisztelgett neki. Ha az elnök irodáját takarították, követte a takarítókat.
– Mert olyankor láthatók a köztársasági elnök úr jegyzetei, és nyitva is hagyja a naplóját, hiszen az az ő irodája. Oda kell figyelni arra, hogy a személyzet ne olvasgasson bele a jegyzeteibe – mesélte.
A fiatalember pár hónapig az igazságügyi palotában dolgozott, egy ideje a budai Várban lát el szolgálatot technikusként a Miniszterelnökség építkezési területén. Egy ilyen beruházás során már most is szükséges átvizsgálni az embereket. Sok náció jár ott, sok minden megtörténhet. Összetett, bonyolult feladatot lát el, mert mint mondja: a profiknak nem verítékes a homlokuk, és nem látható, úgynevezett pszichoszomatikus tünetekkel fognak lebukni a rendőrök előtt.
Encsencsen a családban ő volt a testvérei számára a példakép. Az öccse – az ő biztatására – a bevetési csoportnál rendőr. Máté öccse villanyszerelő, aki külföldre nem megy, mert ott valószínű becsapják, de jól boldogul a lelkiismeretes iparosmunkával, az 1998-ban született húga minőségellenőr, a legkisebb lány még óvodás. Mocsár Tibor rendszeresen visszajár Encsencsre. A jegyző mindig vele és a családjával példálózik a helybéli romák előtt. – Hát így is lehetne élni! – mondogatja a jegyző a segélyért sorban állóknak.
Mocsár Tibor már elvégezte az egyetemet. A törzsőrmester nyomozó szeretne lenni. Elégedett az élete alakulásával. Egy rendőr Encsencsről. Egy karrier.
Annyit mond erről: „Csinálom a dolgomat, nem olyan nagy dolog.”