– Fellélegzett?
– Nem tagadom, jó végre túl lenni ezen a rémálmon.
– Sokan csak legyintenek és azt mondják, ezt is megúszta…
– Nekik csak annyit tudok mondani, hogy nem ismerik az elmúlt tizennégy évet. Senkinek nem kívánom ezt a tortúrát. Fogalmuk sincs arról, milyen folyamatosan ki-be járkálni a börtönökbe, milyen évekig házi őrizetben lenni és milyen 250 tárgyalási napot küzdeni a bíróságon.
Ez egy olyan ügy volt, amelyben az ügyfelek nyertek
– Végül is mennyit volt rács mögött?
– Pontosan nem tudom, de körülbelül nyolc évet voltam különböző kényszerintézkedések hatálya alatt.
– Miként gondol vissza arra, amikor feladta magát Bécsben, holott már megvette a repülőjegyét egy ázsiai országba? Jó döntést hozott?
– Akkor nem az járt a fejemben, miként járok jobban, egyszerűen elhatároztam, hogy vállalom a felelősséget a tetteimért.
– Azt sem bánta meg, hogy beismerő vallomást tett?
– Nem.
– Az elmúlt években számos ügyfele több tíz milliós, volt, aki több száz milliós összeget nyert a választott bíróságokon. Ezt miként értékeli?
– Ez egy olyan brókerügy volt, ahol az ügyfelek nem vesztettek, hanem nyertek. Sokan közülük extraprofitot könyvelhettek el, miközben más börtönben volt.
– Mit szól ahhoz, hogy az ítélőtábla megváltoztatta az ön által elkövetett bűncselekmény minősítését?
– Jogi képviselőimmel együtt tíz éven keresztül küzdöttünk ezért. Ez most Debrecenben megtörtént. Tehát már papírom van arról, hogy nem tudtam sikkasztást elkövetni.
– Hogyan tovább? Miből él?
– Ezt még nem döntöttem el. Másfél évtizeden át ezzel a bűncselekménnyel keltem, feküdtem. Kell egy kis idő, amíg hozzászokom, hogy lezárult az életemnek ez a szakasza.
