Az ingyenes lelki segítség nyújtását kezdeményező Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke, Purebl György lapunknak elmondta: annak ellenére, hogy nagyon sokat jelentett az a krízisintervenció, amit a helyszínen a pszichológusok és pszichiáterek nyújtottak, és amivel talán a komolyabb pszichés problémákat sikerült megelőzni. A tapasztalatok szerint öt-hat hét múlva, amikor az első sokk után elkezdődik a gyászfolyamat, nagy szükség lehet még a szakemberek támogatására.
Az érintettek a következő elérhetőségeken kérhetnek segítséget: a 06/30/703-1502 vagy a 06/30/241-2266 telefonszámon és az mpt1@t-online.hu e-mail-címen. Ezt az Országos Mentőszolgálat is biztosítja azoknak a munkatársainak, akik itthon, illetve a helyszínen koordinálták a sérültek hazaszállítását, illetve segítették az életben maradottakat és hozzátartozóikat mindenben, amiben csak lehetett.
– Amikor életet mentünk, csak a feladatra koncentrálunk, és dolgozik bennünk az adrenalin. Itt azonban nem mentőfeladatot láttunk el, az volt a cél, hogy felmérjük, milyen jellegű és szintű orvosi segítségnyújtásra van szükség, és megszervezzük a sérültek mielőbbi, gördülékeny hazaszállítását – magyarázta az OMSZ főigazgatója.
Csató Gábor maga is járt a helyszínen, így közvetlen benyomást szerzett arról, miként élték meg a történteket a diákok, a tanárok és a hozzátartozók, illetve azok, akik bármilyen módon segítséget nyújtottak a buszbaleset érintettjeinek. Beszélt azzal a súlyos égési sérülést szenvedett szülőpárral, akiknek mind a két gyermekük meghalt a szerencsétlenségben, miközben más gyermeket ki tudtak menteni az égő roncsból. Mint mondta, hiába élt már át hasonló helyzeteket, rendkívül megrázó volt találkozni a túlélőkkel, a hozzátartozókkal. – Mivel a baleset éjjel történt, a legtöbben aludtak, és csak arra eszméltek, hogy menekülni kell a buszból, mert valami szörnyűség történt. Még mindenki sokkhatás alatt volt, a tagadás fázisában, amikor az ember abban bízik, hogy ez csak egy szörnyű álom, amiből fel akar ébredni.
Csató Gábor és csapata azonban nem csak a túlélőket látogatta végig, olyanokkal is beszélt, akiknek gyermekük, unokájuk hosszú órákkal a baleset után sem adott magáról életjelet, és tőlük kérdezték, mi lehet velük. – Nagyon nehéz volt, de közölnünk kellett: bizonyosan csak annyit mondhatunk, hogy az illető sem a kórházban, sem a szállodában nem jelentkezett és a rendőrség listáján sem szerepel. Amíg az áldozatokat nem azonosítják, nem lehet kimondani, hogy ki az, aki életét vesztette.
Ez nagyon megnehezíti a gyászt, hiszen az ember az utolsó pillanatig reménykedik, még ha az irreális is – mondta Csató Gábor. A Mentőszolgálat főigazgatója ugyanakkor azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a tragédia kapcsán egy emberként fogott össze a lakosság, a kint élő magyarok, rengeteg mentődolgozó telefonált, hogy a szabadnapja terhére is szolgálatba áll, pszichológusok, pszichiáterek jelentkeztek, kórházak szabadítottak fel ágyakat, hogy ha kell, fogadni tudják a sérülteket.