– A fejlett technológiának és a természetfilmes szakma fejlődésének köszönhetően esetenként egy-egy faj kipusztulása is szinte a nézők szeme előtt zajlik – nyilatkozta lapunknak Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője. Azonban – mint mondta – ritkaságszámba megy, amikor tudni lehet, hogy egy példány valóban az utolsó élő egyede egy fajnak.
– Az északi szélesszájú orrszarvú esetében például nem nehéz ezt nyomon követni, nemrégiben elpusztult a faj utolsó bikája, már csak két tehén van életben. Ellenben a néhány éve elpusztult, Magányos George nevű óriásteknősről csak feltételezték, hogy a Pinta-szigeti faj utolsó példánya volt. Bár emiatt a nagyjából százéves állat utolsó napjait és pusztulását szinte élőben lehetett követni, később a Galápagos-szigetek egy másik pontján találtak olyan példányokat, amelyek más fajjal keveredett hibrid egyedek voltak – fogalmazott a biológus.
Jelezte, hasonló történt az erszényes farkas esetében is: bár az akkori ismeretek szerint 1936-ban kipusztult ez az állat, ám még az 1960-as években is többen látni vélték a faj egyedeit.
– Általában évtizedek telnek el, amíg végül a Természetvédelmi Világszövetség kijelenti, hogy egy adott faj kihalt – mondta.
– A kisebb termetű, nagy egyedszámú állatoknál eleve nehezebb kihaltnak nyilvánítani egy fajt, a rovarok esetében pedig nem tudjuk megállapítani a kihalást– közölte a WWF munkatársa, aki azt is elmondta: a fajok nagy része nincs még leírva, a jegyzékbe vettek esetében pedig sokszor a puszta névadásban és a felépítésük leírásában merülnek ki az adott állatról szóló ismeretek.
– Az ismeretlen állatfajok számára megközelítő pontossággal sem tudunk következtetni, a tudósok két- és százmillió közötti ismeretlen faj létezését becslik, ezek legalább fele rovar – közölte.
– A legtöbb jegyzékbe vett állatnak nincsen magyar neve, még sok kisebb testű emlősfajnak sem, ezért a magyar közönséghez nem jut el a kihalásuk híre. Bár fajok ezrei pusztultak ki az utóbbi években, az emberek többsége pusztán néhány tucat emblematikus állat alapján alkot képet a természetről – fogalmazott Gálhidy.
Bár szerinte a természetfilmek nem mindig arányosan mutatják be az ökoszisztéma problémáit, a környezetbarát attitűdöket kialakító szemléletformálás is fontos, például a klímaváltozással kapcsolatos problémák szimbólumává váltak a csontig lesoványodott jegesmedvékről (képünkön) készült felvételek, amelyeknek jelentős mozgósító erejük is volt.