A külföldre vándorlásnál is nagyobb probléma a magyar egészségügyben a pályaelhagyás. Felmérések szerint az aktív orvosok 12 százaléka dolgozik külföldön, de ennél is nagyobb, 16 százalékos a pályaelhagyók aránya – azoké, akik például gyógyszergyáraknál, egészségügyi cégeknél dolgoznak – mondta lapunknak a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) elnöke. Svébis Mihályt annak apropóján kérdeztük, hogy jubileumi, harmincadik kongresszusát kezdte meg tegnap a kórházigazgatókat tömörítő szervezet. Az utóbbi időben a kórházszövetség inkább a nővérhiányt nevezte meg elsődleges problémaként, és az elnök szerint ez ma is jelentős.
„A kórházakra egyre nagyobb terhet ró, hogy kevés a szakképzett ápoló, akiket nem lehet segédnővérekkel pótolni. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke korábban megkongatta a vészharangot, amikor jelezte, hogy hamarosan tömegével mennek nyugdíjba szaktudással rendelkező, tapasztalt ápolónők, akiket nem tudnak majd kellő számban pótolni. A legsürgetőbb feladat elérni azt, hogy minél többen válasszák az ápolóképzést” – fogalmazott Svébis Mihály. Szerinte ennek érdekében fontos lépést tett a most leköszönő kormány az ágazati bérmegállapodással, ám nem csak ebben kell továbblépni, szükség van egy egészségügyi életpályamodellre is.
„Aki egészségügyi pályára lép, annak látnia kell: anyagi és erkölcsi megbecsülésben hová juthat el, ha ezt az áldozatos munkát választja. Ezért is lenne fontos visszaállítani a szakma presztízsét” – hangsúlyozta a kórházszövetség elnöke. Emlékeztetett: néhány hete a német egészségügyi miniszter bejelentette, hogy nyolcezer ápoló hiányzik az ottani kórházakból, a munkaerőhiányt pedig külföldiekkel szeretnék megoldani. Reális veszély tehát, hogy még nagyobb fizetésekkel még többeket visznek el a magyar ellátórendszerből – figyelmeztetett.
Különösen nehéz ápolót találni az intenzív és a sürgősségi osztályokra
Fotós: Kurucz Árpád
Ugyanakkor a kisebb leterheltség is az elvándorlást erősítheti, ami szintén nem csupán külföldre, hanem akár intézményen belülre is irányulhat. Ezért is különösen nehéz ápolót találni az intenzív vagy a sürgősségi osztályokra, a belgyógyászatokra, a traumatológiákra vagy a pszichiátriákra – mondta Svébis Mihály. Az orvosokkal kapcsolatban pedig az okoz gondot az intézményeknek, hogy miképpen tudnak kellő számú szakembert biztosítani a hiányszakmákból, például pszichiáterből, érsebészből, vagy – bár ez hivatalosan nem számít hiányszakmának – aneszteziológusból.
Különösen mert nem ritka, hogy utóbbiak igen magas órabért kérnek. Mint mondta, ezért sem tudnak megszabadulni az adósságállománytól a kórházak, hosszú adatsorokat végignézve látszik, hogy évek óta ugyanaz az adósságtermelődés tendenciája. De ezen nem lehet csodálkozni – vélik a kórházszövetségnél, mert nemcsak a munkaerőhiány, de az alulfinanszírozottság is évek óta létező probléma. „A finanszírozást is rendezni kell, szükséges beépíteni az amortizációt, mert az adósságok újratermelődéséhez az is hozzájárul, hogy az elavult eszközöket, gépeket a rendszerváltás óta a folyó működtetés rovására pótolják az intézmények. Hozzátette: mindemellett nem halogatható tovább egy átfogó struktúraátalakítás, miként egy teljes körű egészségügyi reformcsomag megalkotása sem.
Nagyobb nyilvánosságot kérnek
Jogerősen pert nyert a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) az Emberi Erőforrások Minisztériumával (Emmi) szemben. Az Ítélőtábla kimondta: nyilvánosságra kell hozni a kórházi fertőzések adatait kórházankénti bontásban. Ez azt jelenti, hogy évenként és intézményenként meg lehet ismerni, melyik magyar kórház hogy áll a kórházi fertőzésekkel – közölte a TASZ. Az Emminek 15 napja van arra, hogy megküldje a számokat a jogvédő szervezetnek. A kórházi fertőzésekről eddig is minden évben készültek jelentések, ezek azonban túlságosan általánosak, és a laikusok számára teljesen érthetetlenek voltak. A szakmai szervezetek és a TASZ ezért a nyilvánosság számára is értelmezhető adatsorokat követelt. Az állami szervek viszont úgy vélik, „a részletes adatok közlése veszélyeket hordozhat magában és félrevezetheti a pácienseket”.
