Talán ha nem látnánk a szürke csíkos ruhákat és a bilinccsel az övükön mászkáló fegyőröket, nem is tudnánk, hogy elítéltek próbáltak. Az idei már a harmadik Országos Börtönszínházi Találkozó, amelyet – a nyílt főpróbához hasonlóan – most a budapesti József Attila Színházban rendeznek.
A teátrum igazgatója, Nemcsák Károly az esemény előtti sajtótájékoztatón kiemeli: a börtönök színjátszókörei abban is segítenek, hogy a bent élők újra megtalálják, és felépítsék saját magukat. A program komolyságát jelzi, hogy a 16 büntetés-végrehajtási intézet 150 fogvatartottja közül a döntőbe jutók kiválasztását elismert színművészek és rendezők is segítették.
A találkozó idei döntőjébe négy régió selejtezőinek győztesei kerültek be: a Veszprém megyei, a pálhalmai, a tököli és a tiszalöki börtön csapata. Utóbbiak Csehov Három nővér paródiaváltozatával készültek – a szereplők mindegyike férfi.
A zsűri tagja Hatala József, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács elnöke is, aki arról beszél: a társadalomnak kötelessége, hogy a lehető legtöbb eszközzel – így drámapedagógiával is – segítse a felkészülést a szabadulásra, hiszen ha légüres térbe kerülnek, sokkal nagyobb az esély a visszaesésre.
Gyarmati Margit a Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben osztályvezetőként segítette a felkészülésben, a színészek koordinálásában a színjátszókört.
– A fogvatartottak nagy része könnyen motiválható, hogy részt vegyen a darabban, hiszen így értelmesen tudja tölteni a szabadidejét, ahelyett, hogy a zárkájában ülne – mesél a kezdetekről lapunk kérdésére. Veszprémben az is külön motivációt jelentett, hogy a résztvevők kitalálták, adományt gyűjtenek az előadás nézőitől, amelyet aztán felajánlanak a veszprémi gyerekkórház Emberkék Alapítványának.
A próbafolyamat hatásairól Gyarmati Margit azt mondja: rengeteget fejlődik a fogvatartottak ön- és emberismerete, erősödik az érzelmi intelligenciájuk és az együttműködési készségük.
– A pozitív visszajelzések segítenek, hogy egészségesebbé váljon az énképük: látják, hogy tudnak értéket adni a környezetüknek – hangsúlyozza az osztályvezető. A társadalomba való visszailleszkedést nemcsak a fogvatartottak, hanem a közönség oldaláról is segíti a börtönszínház, hisz enélkül sokan nem is gondolnák, hogy egy korábbi bűnöző képes ilyen alkotófolyamatban részt venni.
Bár a női és férfi fogvatartottak a börtön falain belül szigorúan el vannak zárva, A cég arája című darabban viszont együtt játszanak. Felkészítőjük szerint nem éltek vissza a helyzettel, és súrlódásokat sem tapasztalt, sőt inkább úgy látta, kissé zavarban voltak egymás előtt a próbákon.
A veszprémi csapatban csalásért, közlekedési vétségért elítélt rabok szerepelnek, de Gyarmati Margit emlékszik arra is, hogy korábbi darabjukban rablásért, súlyos testi sértésért börtönben ülők is részt vettek.
Zoltán – akit szintén Gyarmati Margit készített fel – a főpróba egyik szünetében válaszolt lapunk néhány kérdésére. Az elítélt elmondta: két éve ismerkedett meg a börtönszínházzal mint lehetőséggel, és a zárkatársainak a beszámolói alapján kapott kedvet hozzá, hogy kipróbálja magát a színpadon is. – Talán nem is maga az előadás a legjobb, hanem a felkészülés, a próbák.
Egyrészt kiszakadok a börtön monoton világából, másrészt a többi fogvatartottal nagyon sokat viccelődünk – osztotta meg velünk az emlékezetes pillanatokat.
A rab bevallotta: izgul a fellépés miatt, bár Veszprémben szerepelt már háromszáz ember előtt. – Azt az előadást látták a szüleim is, a fővárosi szereplésemet pedig a barátnőm nézte meg – büszkélkedik el vele.
Hozzáteszi: ők amatőr színészek ugyan, ám szívvel végzik a feladatukat.
A veszprémi elítéltek egy Nóti Károly-darabot visznek színpadra, amely a húszas évek Magyarországában játszódik. Az előadásban Zoltán egy adóhivatal elől menekülő üzletembert játszik. Tréfásan megjegyzi: őt is hasonló miatt ítélték el. A főpróba során a színpadon már otthonosan mozgó rabokat Quintus Konrád irányította.
– Érdekes helyzet ez a számomra. Nem tudom, hogy mit csináltak, amiért börtönbe kerültek, én csak azt nézem, hogy ők is emberek, akik valami jó dolgot próbálnak létrehozni – fejti ki érdeklődésünkre a színész-rendező, aki elmondása szerint nem járt ki hozzájuk minden előadásra, de itt a főpróbán úgy tapasztalta, hogy nagyon gördülékenyen mennek a dolgok.
A legjobb előadásnak járó díjat és vándorkupát végül a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének és a Tököli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet színjátszóinak közös csapata nyerte el, a Kirág-lak című produkciójával.
A színházból kilépve különös érzések kavarognak bennünk. A színpadon, Elvis Presley örök klasszikusára, a Jailhouse Rockra táncoló rabok, az első sorban helyet foglaló őrök és a profi színészek furcsa ötvözete valósággá vált.
Lelkesedésük és fegyelmezettségük példamutató lehet, hogy a börtönévek monotonitását ily módon akarják megtörni, magukat pedig fejleszteni.
Büszkévé tenni az előadást megtekintő családtagokat és ismerősöket, az őket felkészítő szakembereket és nem utolsósorban a társulatot, saját magukat.
Értékelni kell a próbálkozást és a tenni akarást. Mert egy-egy taps, mosoly és dicséret a színpadi teljesítményért sokszor többet tehet a rehabilitációért, mint több tucat szakember.