Pünkösdkor a kereszténység a Jézus által megígért módon az apostoloknak elküldött, s azóta is velünk lévő Szentlelket ünnepli, noha már az ószövetségi nép számára is ünnep volt. A Szentírás több helyen is a “hetek ünnepének” nevezi, mivel a kovásztalan kenyerek ünnepe utáni hetedik héten tartották.
A kérdés, amit magunknak fel kell tennünk;
számunkra mit jelent pünkösd? Vajon mi komolyan vesszük-e az ünnepet, amely a Szentháromság harmadik személyét állítja a középpontba? S ha nem, mi tart vissza minket attól, hogy elmélyedjünk ünneplésében?
Legnagyobb ünnepeinket készületi időszakok előzik meg. Noha pünkösd előtt nincs ilyen (bár az apostolok az első kilenced keretében készültek rá), mi magunk mindig fel tudunk – fel tudtunk – készülni az ünnepre – ez egyébként is egyre inkább szükséges abban a korban, ami hanyagolja és csak üzleti szempontok alapján közelíti meg az ünnepeket, amelyben a társadalom jelentős részének ez csak egy hosszú hétvége.
Itt a lehetőség tehát, hogy átgondoljuk válaszainkat a fenti kérdésekre. Hogy utánaolvassunk, elmélkedjünk, imádkozzunk.
Hogy ne hagyjuk elveszni az alkalmat az ünneplésre, a lényegre való rátalálásra.
Nekünk a Biblia mellett irányt mutathatnak a költő sorai:
“A lelkem hárfa,
Kifeszült húrral, reszkető vággyal,
Énekre készen
Mesterét várja,
Ihletett művésze Isten dalának,
Szentlélek Isten, szállj le rája!”
Talán érdemes feltenni a kérdést: mit jelent számunkra Pünkösd?
S ahogy pünkösd ünnepe a húsvéti misztérium beteljesedése, úgy legyen számunkra is a hitünk megerősödésének, az örömhírnek, a Szentlélek jelenlétének ünnepe!
A pünkösdi ismereteket bővítő írás a 777blog oldalon jelent meg.
