A díjjal a püspöki konferencia Varga Dezsőnek a keresztény kultúra továbbadásáért végzett munkáját ismerte el. Varga Dezső 1928. április 26-án született Kisújszálláson, református pedagógus szülők hatodik gyermekeként. Már gyermekkorában megmutatkozott rendkívüli rajztehetsége, ezért édesapja a rajztanári pálya felé irányította.
A Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol miután megszűnt a tanárképzés, negyedévesként a restaurátor szakra váltott. Itt szerezte meg 1953-ban a diplomáját, mellyel azonnal elhelyezkedett a Szépművészeti Múzeumban. 1955-ben áthelyezték az esztergomi Keresztény Múzeumba.
Elsőként létrehozta a múzeum restaurátor műhelyét, mivel a fából készült műtárgyak, berendezési tárgyak egyrészt el voltak szuvasodva, másrészt a felületük egyéb károsodások nyomait viselte. Évekig tartó harc árán sikerült kiirtania a pusztító rovarokat. Erőfeszítéseiért három hónapos, olaszországi ösztöndíj-körutat kapott jutalmul. Ennek során eljutott Firenzébe, Nápolyba és Rómába is, ahol a Központi Restaurátor Műhelyben új restaurálási módszerekkel ismerkedett meg.
Az új eljárásokkal konzervált első munkája a Báti mesternek tulajdonított, XV. században festett táblakép volt, amely nagyon leromlott állapotban került a fiatal szakember kezébe. Művészettörténész kollégáival kivívták a fenntartó főegyházmegye elismerését is, és 1969-1973 között megvalósult a múzeum műtárgyvédelmi szempontból elengedhetetlen felújítása.
1969-ben meghívták tanítani a Képzőművészeti Főiskolára, melynek 1993-ig tanára volt. Magas szintű oktató-nevelő munkája eredményeképpen egykori tanítványai ma mind elismert, kitűnő szakemberek. Megbízással továbbra is végezte a Keresztény Múzeum képzőművész restaurátorának feladatait – írják.
„Az esztergomi Keresztény Múzeumban eltöltött több mint fél évszázad alatt végzett korszerű restaurálási munkájának köszönhetően a képanyag egységes és rendezett, a festmények kiváló állapotban találhatóak. Munkája hiteles mind történeti, mind esztétikai szempontból, technikai megoldásai kiválóak” – áll a közleményben.
Pályája során több díjat is kapott. 1978-ban és 1983-ban miniszteri elismerésben részesült. 1980-ban a Garamszentbenedeki Úrkoporsó restaurálását Nívó-díjjal ismerték el. 1988-ban Munkácsy Mihály-díjat, majd 2000-ben Pro Urbe Esztergom-díjat kapott. 2006-ban neki ítélték az M.S. mester-díjat. Magas színvonalú oktatómunkáját 2008-ban Professor Emeritus címmel jutalmazta a Képzőművészeti Egyetem.
„Szorgalmas és alázatos művészi munkájának gyümölcseit Magyarország szinte minden egyházmegyéjében hordozzák az oltárképek, falfestmények és a különféle szobrok. Kedves, barátságos személyisége, a munkatársai számára is őszinte, nyugodt légkört teremtett minden munkahelyén.
Mély, bátran megvallott, imádságban megélt vallásossága, az ökumené erejébe vetett hite átsegítette a viharos történelmi időkben átélt nehézségeken és minden bizonnyal segíti most is 90 évesen a visszatérő betegségek okozta megpróbáltatások elviselésében” – olvasható a közleményben.
A Pro Cultura Christiana-díjat 2004-ben alapította az MKPK, kimagasló művészeti és más kulturális tevékenység, valamint az egyházi kultúra szolgálatának elismerésére.