A Botka László nyomására meghirdetett jobboldali sajtóbojkott miatt nem tudni, mit gondolnak az MSZP-ben arról, hogy elperelhetik tőlük az MSZMP-től örökölt vagyonelemeket.
A Magyar Munkáspárt elnöke viszont határozottan kijelentette, igazságtalanul kebelezték be a szocialisták az egykori állampárt vagyonelemeit. – Az elmúlt 27 évben folyamatosan úgy véltük, hogy a szocialisták igazságtalanul vonták magukhoz az MSZMP egykori vagyonelemeit – hangsúlyozta a Magyar Időknek Thürmer Gyula (képünkön), a Magyar Munkáspárt elnöke.
Amint arról tegnap lapunk beszámolt, tavaly egy polgári perben a bíróság kimondta, hogy – egyebek között – egy nagy értékű belvárosi ingatlant a rendszerváltozáskor a Thürmer Gyula vezette Magyar Szocialista Munkáspártnak a vagyon összeírásában kellett volna feltüntetni.
Az épülettel azonban az MSZP rendelkezett sajátjaként, arra hivatkozva, hogy ők az egykori állampárt jogutódja. Az eljárás után a ma Magyar Munkáspártként működő „Thürmer-párt” tulajdonjogi pert indított az épületért.
A Munkáspárt interneten elérhető „párttörténetében” azt írják: „A régi MSZMP Központi Bizottság Gazdálkodási Osztálya által összeállított jelentés szerint 1988. december 31-én a régi MSZMP vagyona 10 milliárd 279,2 millió forint volt. (…) Ebből az ingatlanok értéke 7 milliárd 638, 7 millió forintot tett ki.” S ennek tudják be, hogy „az MSZP miért nem akarta sohasem jogutódnak elismerni a Munkáspártot, és miért tett meg mindent, hogy kiszorítsa az örökségből”.
Az ügyet azonban a fent már említett polgári per új megvilágításba helyezi. Az eljárásban, amint arról tegnap beszámoltunk, Minda Zoltán az édesanyját képviselte, aki tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak, s úgy érezte, a rendszerváltozás óta az egész országot tévedésben tartják a pártvagyon helyzetét és mértékét illetően. A férfi a korabeli jogszabályokra hivatkozva állítja, hogy a Thürmer-féle Munkáspárt nem jogutódja, hanem lényegében azonos az egykori állampárttal.
A társadalmi szervezetekről szóló törvény ugyanis nem ismerte a jogutódlással megszűnés fogalmát, az MSZMP 1989-es kongresszusa után pedig a csalódott kommunisták kérték a párt bíróság általi nyilvántartásba vételét – több mint egy héttel korábban, mint ahogy az MSZP kezdeményezte volna saját regisztrációját.
Minda Zoltán úgy véli, az MSZP megalakulása és bírósági bejegyzése sem volt jogszerű, ugyanis a nyilvántartásba vételi kérelmet nem a törvényes képviselő, azaz a párt első elnöke, Nyers Rezső látta el kézjegyével a törvény kötelező előírásának megfelelően, hanem az MSZP képviseletére nem jogosult Vastagh Pál, az alapítói határozatot pedig a szocialisták állítása szerint az MSZMP kongresszusa hozta, ám így az jogi személy nevében született, s jogi személy nem alapíthatott társadalmi szervezetet.
Ahhoz legalább tíz természetes személy kellett, márpedig ha minimum tíz természetes személy alapította az MSZP-t, akkor a szervezeti jogutódlás eleve kizárt.
Az akkori Németh Miklós vezette kormány, majd később a bíróság ennek ellenére az MSZP-t ismerte el jogutódnak. Ám e tények jelentősége megkérdőjelezhető, hiszen egykor a Demiszt (Demokratikus Ifjúsági Szövetség) is elismerték a KISZ jogutódjaként.
A csillebérci úttörőtáborért folytatott csaknem másfél évtizedes pereskedés során viszont a Legfelsőbb Bíróság megállapította, a két szervezet között még sincs efféle kapcsolat, a budai ingatlan pedig az államra szállt.