– A Készenléti Rendőrség vezetője volt, hadtestparancsnokként kilencezer munkatársát vezette. Most azonban egy másfél magyar hadseregnyi embert, félszázezer munkatársát kell irányítania. Milyen ez a hadsereg?
– Az Országgyűlésben, a rendészeti bizottsági meghallgatásomon azt mondtam, egy kiegyensúlyozott és társadalmilag, szakmailag is jó helyzetben, jó megítélés alatt lévő rendőrséget vehetek át. Ez nem udvarias formula volt. Immár nyolc éve, hogy a rendőrség felső vezetői közé tartozom, 2010-től a Készenléti Rendőrség parancsnokaként, majd 2012-től Papp Károly főkapitány úr (a korábbi országos rendőrfőkapitány – a szerk.) műveleti helyetteseként magam is alakítója voltam a rendőrségnek. Napjainkban jó általános állapotban van a testület, az anyagi, technikai kondíciók is a rendelkezésünkre állnak, így kijelenthetem: európai szintű és eredményességű a magyar rendőrség, pozitív szellemiségű és magasan képzett munkatársakkal. A vezetők jelentős része a helyén van, így nincs okom sem személyi változásokat, sem szervezeti átalakítást végrehajtani. Úgy gondolom, nagy hibát követnék el, ha egy jól működő rendszert mindjárt valamifajta látszat válságmenedzseléssel próbálnék megváltoztatni. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a napi gyakorlatot nem kellene folyamatosan felülvizsgálni. A gyors változásokra azonnal reagálnunk kell a módszereinkkel, taktikánkkal. Az adott helyzetekre azonnali választ kell adnunk a jogszabályok betartásával és betartatásával.
– A helyzethez való azonnali alkalmazkodást láthattuk a tömegrendezvények biztosításakor. Feltűnő volt számomra, hogy például amikor a Gyorskocsi utcában demonstrálók közül néhányan testközelből provokálták a rendőröket, sőt, fizikailag is támadni próbálták őket, arcizmuk sem rezdült. Ez a taktika része volt?
– Alapelv, hogy a tömegrendezvények biztosítása során elősegítjük az állampolgárok jogainak gyakorlását, akár úgy is, hogy a tolerancia esetenként felülírja a rendőr törvény adta jogait is. Csak abban az esetben lépnek fel a kollégáim, ha másokat zavaró cselekményt tapasztalnak. Minden egyes szituációban döntenie kell elsősorban a helyszíni parancsnokoknak, illetve az egyes rendőrnek, hogy mi a társadalom szempontjából legjobb megoldás. A legitim erőszak monopóliuma a rendőrségé. Úgy gondolom, hogy a rendőrség ezt nagyon nagy önmérséklettel is kezeli. Véleményem szerint nagyon visszafogott a rendőrség, tehát sokszor még a jog eszközeit sem meríti ki teljeskörűen, amikor lehetősége lenne, de ezzel is példát szeretnénk mutatni, egyfajta türelmet, nemcsak kollégáinknak, nemcsak a demonstrálóknak, hanem a teljes társadalomnak.
– Kényes feladata a sportrendezvények biztosítása. Apropó, ön szerint ki nyeri a világbajnokságot?
– Az esélyesek többsége eddig botlott. Nekünk azonban a mérkőzések biztosítását kell tanulmányoznunk. Készülünk a 2020-as közös rendezésű Európa-bajnokságra, négy mérkőzést kap Magyarország. Ez kiváló alap lehet, hogy sikeresen kezeljük rendészeti szempontból a magyar ultrákat. Az MLSZ-szel közös közbiztonsági programot hajtunk végre. A Készenléti Rendőrség feladata a Ferencváros–Újpest, valamint a válogatott csapat mérkőzéseinek biztosítása, ezeken a találkozókon 2013-tól nincs botrány. A Készenléti Rendőrségnél dolgozik egy úgynevezett partnercsoport, ők kényszerítő eszközök nélkül mennek be a szurkolók közé, és helyben kezelik a feszültségeket. Ezt alkalmazzuk a demonstrációkon is, és a szurkolók, illetve a demonstrálók döntő többsége értékeli is az új fellépést.
– Kiemelt feladata a rendőrségnek a határőrizet. Az ellenzék szerint a semmit védik, hiszen nincs migráció, néha-néha betéved az országba egy-egy illegális migráns. Egyetért ezzel?
– Az illegális migráció nem szűnt meg. Az, hogy Magyarországon látszólag alacsony az illegális migrációs nyomás, az jelentős mértékben annak tudható be, hogy a határokat – elsősorban a szerb–magyar és nem utolsósorban a horvát–magyar határszakaszt – megújult jogszabályi környezetben, nagyon erősen, nagyon határozottan, technikai és személyi állománnyal védjük. A mostani állapot igen határozott terelő hatást fejtett ki az illegális migrációs útvonalra, és egyre inkább az Adriai-tenger partja felé tolódott el az a tömeg, ami a magyarországi határokat érintette korábban. A határőrizetben Európa élén járunk. Azok a külföldi partnerek, akik korábban csak a sajtóból tájékozódtak a határhelyzetről, döbbenettel vegyes csodálattal figyelik a munkánkat, amikor meglátogatják kollégáimat és a Magyar Honvédség határra vezényelt állományát, úgymond a „fronton”. Továbbra is kiemelt feladatunk, hogy megakadályozzuk az illegális migrációt, delegalábbis olyan szintre mérsékeljük, ami sem nemzetgazdasági, sem nemzetbiztonsági szempontból nem okoz problémát.
– Minek köszönhető, hogy a rendőrség sorra oldja meg az 1990-es évek maffiaügyeit, deríti fel a leszámolásos ügyeket?
– A technikai eszközök fejlődése, az alvilág átrendeződése és nem utolsósorban a rendőrség szakmai képzettsége együttesen teszik lehetővé, hogy a több évtizedes bűncselekmény-együttes jelentős részét fel tudjuk deríteni. Nemcsak a szervezett bűnözés elemeit tartalmazó ügyekben, hanem minden súlyos bűncselekmény esetében teljes tudásunkkal, erőnkkel lépünk fel.
– A sikerek ellenére nincsenek sztárnyomozók. Nem szereti a sztárokat?
– Ez csapatmunka, nem sztárok kellenek ide, hanem jól képzett, csapatban együtt dolgozó kreatív emberek. Nem vagyok elitista, a csapatmunkában és a kitartásban hiszek. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki egyforma szintű munkát végez, vannak kiemelkedő tudású kollégák, de sem a sikert, sem a kudarcot nem adnám egy személynek vagy varrnám egy személy nyakába.
– Közfigyelmet kapott a héten az állítólagosan a gyorshajtókra vadászó, civil rendszámú csalikocsi. Mi erről az ön álláspontja?
– Nincsenek csalikocsik. Nemcsak rendőri jelleget tükröző járművekkel végzünk közlekedésrendészeti ellenőrzést, hanem rendőri jelleg nélküli járművekkel is. Ezt nemhogy nem tiltja semmi, hanem alkalmazható módszerként tartjuk nyilván. Felemás a megítélése, mert naponta több tucat ilyen intézkedésünk van, sőt lehet, százas nagyságrendben, mégis hetente van egy vagy két olyan ügy, ami valamiért a fókuszba kerül, és az alapján ítélik meg az egész rendszert.
– Soha nem az vetődik fel az állampolgárban, hogy be kellene tartani a törvényeket, hanem az, hogy megpróbálnak engem csőbe húzni.
– Legalább negyvenféle indokot hallottam pályafutásom alatt a gyorshajtásra. Például az autó felépítése és műszaki tulajdonságai nem teszik lehetővé a kötelező sebességhatár betartását. Vajon hogyan jön ki a garázsból az az autó, amelyik 50 alatt nem képes menni? Az, hogy nem váltott időben pirosra a lámpa, ezért gyorsabban kellett mennem. Milliónyi indok lehet. Egy ellenérvem van, azt úgy hívják: KRESZ. Nézzük az ittas vezetést! Hogyan léphetünk fel ellene? Balesetkor a rendőr a helyszínen intézkedik, és kiderül, ittasan vezetett valaki. A másik lehetőség, hogy megállítunk mindenkit, naponta akár tucatszor is, és megszondáztatjuk – népharag lenne belőle. Az arany középutat kell megtalálnunk a még elviselhető kockázat és a még elviselhető korlátozás okozta rossz szájíz között. Azt kell megértetnünk a közlekedőkkel, hogy mindez értük van és nem ellenük. Nem azért van a büntetés, hogy pénzt szedjünk be.
– A korrupciós és gazdasági bűncselekmények mindig is foglalkoztatják a közvéleményt. Ön hogy látja a rendőrség munkáját az elmúlt nyolc évben ezen a területen?
– Rendkívül nehezen nyomozható terület. Nehéz a felderítés, de nem lehetetlen, számos ügyben jártunk sikerrel, és emelt vádat az ügyészség. Az Európai Unió jogrendszere, bár koherens, de bonyolultsága miatt úgy tűnhet, lassú a nyomozás. A Nemzeti Nyomozó Iroda munkája 70 százalékában korrupciós gazdasági ügyekre szorítkozik. Évekig elhúzódó ügyeken dolgoznak. A büntetőeljárásról szóló új törvény azonban gyorsabbá teheti az ügyek lefolyását. Ugyanakkor kiemelten fontosnak tartom a vagyonvisszaszerzést, komoly előrelépési lehetőséget látok ezen a területen. Szép dolog, hogy nyolc év alatt büntetőjogilag megoldjuk az ügyeket, de ha az okozott kárból egy fillért nem lát viszont az állam vagy a károsultak, felemás az eredmény. Olyan kiterjedt hálózatot alakítunk ki, ami olyan magas szintre emelheti a munkát, hogy ha valaki egyszer elvesz valamit, azt nagy valószínűséggel vissza tudjuk majd tőle szerezni, akárhova is dugta el a világon. Így a büntetőeljárások eredményessége is jelentős mértékben javulhat.
– Az évezred kihívása a kiberbűnözés. Ön milyen hangsúlyt helyez erre?
– A vagyonvisszaszerzéssel egy szinten, kiemelten kezeljük. A közelmúltban száz fővel emeltük a kiberbűnözés elleni egység létszámát. Látni kell azonban, hogy ez egy drága és versenyszemléletű terület. A bűnözők valóban egy lépéssel előttünk járnak, szerencsére a költségvetési kondíciók lehetővé tették korszerű eszközök beszerzését. Olyan szoftvereket, hardvereket vettünk, amelyekhez a hozzáférhetőség a világon eléggé szűkös. Az Amerikai Egyesült Államokkal, az Európai Unió fejlettebb tagállamaival, de a világ minden számottevő országával e téren eredményesen működünk együtt.
– Ha a kiberbűnözés elleni harcról van szó, akkor magasan képzett emberekről beszélünk. A civil szféra elszívja őket, jól keresnek, amúgy is hiány van IT-szakemberekből. Hogyan tudják a testületnél tartani őket?
– Amit egy nagy világcég az első számú IT-emberének fizetni tud, azt tömegével a magyar rendőrség nyilvánvalóan nem tudja megadni, de erre egyetlen rendőrség sem képes a világon. Itt megint csak a kollektív tudás, a csapatmunka az, ami lehetőség, ami vonzó lehet, másrészt az olyan hozzáférési pontok elérhetősége, amelyek a különböző nemzetközi kapcsolatainknak köszönhetően adódnak. Egy-egy ügy felderítése az Europol vagy az Interpol segítségét kérve, külföldi szakemberek közreműködésével történhet. Nem misztifikálva az IT-területet, el kell mondjam, sok olyan internetes bűnözővel találkozunk, akik nem magasan képzettek, mégis ügyesek. Sajnos ezek a törvénysértések autodidakta módon is elsajátíthatók.
– Előfordulhat, hogy lebukott hekkert alkalmazzanak?
– Az eredmények érdekében minden jogszerű eszközt igénybe veszünk.