A köznevelési törvény módosítása kapcsán nagyrészt az enyhébb és súlyosabb tanulási nehézségekkel küzdő tanulók egymástól való elkülöníthetőségének problematikájával foglalkoztak a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) szakértői a tegnap megrendezett szakmai kerekasztal-beszélgetésükön.
A felszólalók többsége úgy gondolta, hogy az új jogszabály, amely jövő szeptembertől megszüntetné az enyhébb tanulási problémákkal küzdő iskolások osztályozás alóli felmentését bizonyos tantárgyakban, nem lenne eredményes. A résztvevők aggodalmuknak adtak hangot, hogy a közoktatás jelenlegi formájában nem alkalmas ennek a változtatásnak a hatékony bevezetésére.
Ercse Kriszta, Gyarmati Éva és Sósné Pintye Mária határozottan foglaltak állást amellett, hogy minden tanulási nehézséggel küzdő iskolásnak meg kell adni az osztályozás alóli mentességet. Ercse szerint a módosítás következtében az érintett nebulók szükségképpen rossz jegyeket kapnának, ami megalázóbb stigmát, bélyeget jelentene számukra, mint a felmentés volt.
A kevésbé súlyos tanulási nehézségekkel küzdő tanulók integrációját segítheti elő az iskolai teljesítményük értékeléséről rendelkező módosítás – ezen az állásponton volt Metzger Balázs gyógypedagógus.
A fórum egy másik szakembere, Mlinkó Renáta is úgy vélekedett, hogy az osztályzás bevezetése motiváló erőt is jelenthet az említett diákok számára, és a probléma leegyszerűsítése azt állítani, hogy ezzel a lépéssel lemondunk róluk. Az ELTE oktatója arra is kitért, hogy a jelenlegi szervezeti keretek között is megoldható az alapkészségek – írás, olvasás, számolás – diagnosztizálása.
Szavai szerint így nem kell aggódni amiatt, hogy a felmentést valóban igénylő iskolások nem kapják meg azt, míg a jobb teljesítményre képes diákokat túl könnyen mentesítik az értékelés alól. Mlinkó hozzátette azt is, hogy az alapkészségek monitorozásán túl új skillek mérésére kellene módszereket kidolgozni és a gyakorlatba ültetni.
Mint ismert, május végén fogadta el az Országgyűlés a köznevelési törvény módosítását, amelynek célja, hogy világosan elválassza egymástól a súlyos részképesség zavarokkal küzdő tanulókat azoktól, akik valamilyen külső ok, vagy a szociális körülményeik miatt maradnak le.
Az első csoportba tartoznak azok, akiknek komoly gondjaik vannak a nyelvvel és a számokkal, (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) vagy valamilyen fogyatékossággal élnek. Őket nevezi a jogszabály sajátos nevelési igényű (SNI-) tanulóknak és ők továbbra is felmentést kapnak az osztályzás alól. A másik csoportot a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTM) küzdő gyermekek alkotják, akik valamilyen trauma vagy egyéb ok miatt kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem tudnak bizonyos tárgyakból elégségesen teljesíteni.
Őket eddig azzal próbálták segíteni, hogy felmentették az osztályozás alól, ám ez legkésőbb a szakképesítési, vagy az egyetemi felvételinél változott súlyos hátránnyá, ahol szükségszerűen alul teljesítettek. A törvénymódosítás szakmai alapját az képezi, hogy az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a BTM kategóriája lényegében felszámolható, ha a gyerek még korábban nagyobb odafigyelést kap.