– Miután lemondott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) rektori tisztségéről, újból tevékenykedik bíróként. Mondana néhány szót a tanácselnöki feladatairól?
– Valóban újból bírói tisztséget viselek, így tulajdonképpen visszatértem abba a jogviszonyba, amellyel korábban is rendelkeztem. A Legfelsőbb Bíróságon, pályázat alapján határozatlan időre kinevezett bíró voltam 2009 és 2012 között, ezzel párhuzamosan tanítottam a Győri Egyetemen is, és a közjog professzoraként kértek fel arra, hogy vállaljam el az NKE vezetését. Megpályáztam, majd elnyertem a tisztséget, emiatt felmentettek bírói szolgálati jogviszonyomból, ám folyamatosan fennálló szándékom volt, hogy visszatérjek a bírói karba és folytassam a bírói munkámat. A jogászi munka csúcsa, ha valaki az ország legfelsőbb bíróságán dolgozhat. Szeptember elején neveztek ki újra bírónak, illetve osztottak be a Kúriára tanácselnöknek.
„A legfőbb törekvés az, hogy jogilag megalapozott és teljes indoklással ellátott döntéseket hozzunk”
Fotó: Havran Zoltán
– Milyen feladatokkal bízták meg ebben a pozícióban?
– A Kúria önkormányzati tanácsának vagyok az elnöke, amelyik felülvizsgálati tanácsként is működik. Ugyan ez a tanács is elbírál választási és népszavazási ügyeket, de a törvény szigorú rendelkezése folytán öt évig bíróként nem járhatok el olyan ügyben, amelyben a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) érintett, hiszen egészen szeptemberig én álltam ennek a testületnek az élén. Amint a Kúria nyilvános ügyelosztási rendje is mutatja, az ilyen ügyekben egy másik tanácselnök irányítja a munkát, magam nem is veszek részt benne.
– Milyen szakmai kihívásokra számít tanácselnökként?
– Közigazgatási ügyekben széles jogterületeket kell jól ismerni. Az is kihívás, hogy eljárási rezsimek határvonalán vagyunk. A még korábbi eljárási törvények alapján indult és az új közigazgatási perrendtartás alapján indult ügyek egyszerre vannak a bíróság előtt. Tulajdonképpen most kezdi el a Kúria az új közigazgatási perrendtartás alkalmazását, az ezzel összefüggő értelmező munkát, a jogegység megteremtését. Ha ebben részt vehetek, az nagyon szép kihívás.
– Mit gondol az önálló közigazgatási bíróságokról?
– A hazai közigazgatási bíráskodás egyik kutatója vagyok Trócsányi László igazságügyi miniszter úr mellett. Emellett azon kevesek közé tartozom, akik majd húsz éve hangoztatják, hogy az 1949-ben feloszlatott közigazgatási bíróságot újra fel kellett volna már állítani a rendszerváltáskor. Ugyanakkor sohasem késő a történeti alkotmány ezen vívmányát helyreállítani. Amikor az Országgyűlés erről az alaptörvény módosításával döntött, akkor az az én kutatásaimnak a visszaigazolását is jelentette. Természetesen nem egyszerű dolog új bíróságokat létesíteni, nemcsak központi, hanem területi szintűeket is, hiszen hetven elteltével teljesen más jog- és államrendszerbe kell ezeket beilleszteni.
– Ön szerint milyen előnyei vannak a közigazgatási bíróságnak?
– A közigazgatási bíróságnak egyensúlyt kell teremtenie két követelmény között. Az egyik a közigazgatással szembeni teljes körű, hatékony jogvédelem az odaforduló polgárok és jogi személyek részére. Másrészt ebben az ítélkezési rendszerben is figyelembe kell venni a közérdeket, ugyanis a közhatalmi döntésekben mindig meghúzódik egy közérdek.
– Hogyan jeleníti meg a közérdeket az új rendszer?
– Az új közigazgatási perrendtartás már tartalmaz jogi eszközöket erre. A közérdek képviselete például azon keresztül tud megvalósulni, hogy a közigazgatási bírók egy része – hiszen a döntés rendszerint tanácsban történik – rendelkezik közvetlen és mély közigazgatási tapasztalattal. Egyáltalán nem arról van szó, hogy ennek a bíróságnak mindig a közigazgatási szerveknek kell igazat adnia, hiszen az ellentétes lenne a hatékony jogvédelem elvével. Egyszerre kell féken tartani a közigazgatási szerveket és arra figyelni, hogy a közigazgatási döntésbe foglalt közérdek, például a közbiztonság vagy a közegészségügy is biztosítva legyen. Ha azonnali végrehajtást kell tenni, akkor a közigazgatási bíróságnak értenie kell, tudnia kell, milyen intézkedés az, amit meg szabad állítani, illetve mi az, amit tovább kell engedni. Például az építéshatósági ügyekben a közösséget védik azzal, hogy az előírásoknak nem megfelelő házak építését megakadályozzák.
– Mit gondol a kommunizmusban kiépített rendszerről? Ön szerint annak mi volt a legfőbb hiányossága?
– A szocializmustól idegen volt a teljes körű közigazgatási bíráskodás, ezért is szüntették meg, később szűk körben engedélyezték. Egészen a közigazgatási perrendtartás megalkotásáig egy olyan rendszer működött, aminek az alapjait még a szocialista jogban, az 1970-es, 80-as években fektették le. Ennek a módosítgatása kísérte végig az elmúlt két és fél évtizedet, s miközben jelentős eredményeket ért el az ország e téren, főleg 2013 után, az alkotmányos jogállamiságtól eltérő, egy korábbi államberendezkedéshez kötődő alapelemek voltak jelen a rendszerben. Ez nem népszerű álláspont, amit most mondok, de ez az egyik alaptétel, amit annak idején a tudományos munkámban is igazoltam.
– Miért nem népszerű?
– Gyakran felmerült, hogy a külön közigazgatási bíróság indokolatlanul sok pénzbe kerül. Én úgy fogalmaznék, hogy a demokratikus intézményrendszer és a jogállam fenntartása kerül pénzbe. Eddig hol költségvetési, hol szervezeti akadálya volt az átalakításnak, de van egy rendkívüli kihívás is ezzel kapcsolatban: úgy kell – menet közben – kiépíteni az új rendszert, hogy a jogvédelmet és az ítélkezést is folyamatosan magas szinten tartsuk.
– Többször is azzal vádolta önt az ellenzéki sajtó, hogy a kormánypártok érdekében hozott döntést. Erre mit reagálna?
– A valósággal vagy a jogi tényállással sokszor köszönő viszonyban sem voltak ezek a vádak. Az NVB-t elnökként több mint háromezer határozat meghozatala során vezettem, és úgy érzem, hogy magas minőségi szintre tudtuk emelni a bizottsági munkát. Ezt mutatja az is, hogy a testület döntéseit nagy arányban hagyta helyben a felülvizsgáló bíróság. Sok olyan döntésünket is helybenhagyta a Kúria, amelyekkel kapcsolatban kormánypárti elfogultságot állítottak. Ezek szerint a legfelsőbb bírói fórum is kormánypárti elfogultsággal lett volna vádolható? A legfőbb törekvésem az volt, hogy jogilag megalapozott és teljes indoklással ellátott döntéseket hozzunk. Az NVB politikailag érzékeny kérdésekben jogi-jogászi döntéseket hoz, az újságírók és politikusok azonban politikai kritikát fogalmaznak meg. Sokszor tűnt úgy, hogy azok, akik ezeket a kritikákat hangoztatják, vagy nem olvasták az NVB határozatait, vagy nem is akarták megérteni.
– Visszatérve az NKE berkein belül folytatott tevékenységéhez, úgy tudni, hogy nem távolodott el az oktatástól. Milyen új feladatokat kapott a többi között a rendőr, a vám- és pénzügyőr, valamint a büntetés-végrehajtási tisztek képzésének helyet adó intézményen belül?
– A rendészettudományi kar egyetemi tanára vagyok. Még júliusban létrejött ott egy Közjogi és Rendészettani Intézet, ennek vagyok a vezetője. Az intézet általános alkotmányjogi, alkotmányelméleti és közigazgatás jogi kérdéssel foglalkozik, de kiemelten fontos rendészettani és -tudományi területeket is gondozunk, például vezetéstudományi tanszék is ebben az intézetben működik, rendészettörténettel és elmélettel is foglalkoznak a kollégák. Én magam az Alkotmányjogi és Rendészetelméleti Tanszéken vagyok, amely három egyetemi tanárt is az oktatói között tudhat, közülük ketten az MTA doktorai.
– Ha mérleget kellene vonni rektori tevékenységéről, mit emelne ki?
– Az alapítás óta eltelt hat és fél évből mindenképpen kiemelendő, hogy miközben csökken az érettségizők és a felsőoktatásba jelentkezők száma, az NKE folyamatosan növelte, sőt megduplázta az első helyen jelentkezők létszámát 2012-höz képest. Az egyetem két új kart is létrehozott az elmúlt években, ezek egyike az önálló nemzetközi és európai tanulmányok kar, amelynek a kezdeményezője és élharcosa is jómagam voltam. Ötödik karként pedig a vízügyekkel és vízgazdálkodással foglalkozó, bajai székhelyű víztudományi kar is létrejött.
– Az egyetemnek számos neves oktatója is van. Megemlítené néhányukat?
– Az egész oktatógárda nagyon magas szakmai színvonalat képvisel, de két professzort – Kiss Györgyöt, illetve Halmai Pétert – feltétlenül ki kell emelnem, ugyanis ők ittlétük alatt lettek akadémikusok. Az NKE-hez egyébként 15 professzor csatlakozott más egyetemekről. A saját gárdánkból több mint húszan nyertek professzori kinevezést, melyet nem az egyetem ad, hanem a köztársasági elnök, s egy szigorú akkreditáció előzi meg.
– Ezek szerint nincsen probléma az NKE elismertségével.
– Valóban. Az intézmény újabb öt évre feltételek nélküli akkreditációt kapott, nem vagyunk sem monitoreljárás, sem pedig egyéb feltételek terhe alatt. Néhány héttel ezelőtt az Egyetemek Európai Szövetségének nemzetközi értékelését is megkaptuk. Nagyon kevés egyetemnek van ilyen elismerése.
– Hány hallgató végez évente az NKE-n?
– Az alap- és a mesterszakokon nagyjából 1000-1200 végzettet bocsátunk ki egy évben, a továbbképző szakon végzetteket is beleszámolva ez a szám elérheti a kétezret is.
– Mi teszi még különlegessé az NKE-t a hazai egyetemek között?
– Részese vagyunk a rendvédelmi szervek és a honvédség munkájának, teljes körű együttműködés van köztünk. Emellett közel másfél ezer közigazgatási szervvel van aktív továbbképzési együttműködésünk: önkormányzatokkal, járási és megyei kormányhivatalokkal, sajátos jogállású szervekkel. Mi vagyunk a közigazgatás továbbképző intézménye.
– A jogelőd intézményekben folytatott gyakorlathoz képest milyen szemléletváltás történt még az egyetemen?
– Az együttműködés kultúrájának megerősítése, annak a tudatosítása, hogy bár az állami szervek elkülönülten léteznek és működnek, a feladat-végrehajtásban együtt kell működniük. Ennek a szellemi közösségnek a tudatosítását próbáltuk elősegíteni egy 14 tantárgyból álló közszolgálati közös modul mellett egy kétnapos közös közszolgálati gyakorlattal is. Utóbbi nemzetközi hírű lett, a szomszédos országok társintézményeiből nagyon sokan jönnek el és nézik meg. Egy fiktív, országos probléma megoldása történik, ahol a helyi és az országos szervek szerepét játsszák el a hallgatók, továbbá a vezetők számára biztosított hatásköröket gyakorolják. Fél év felkészülés előzi meg a gyakorlatot, amely mára önálló branddé kezd válni.
– A nemzeti identitástudat erősítése is szerepel az NKE nevelési céljai között?
– Bár a padba felnőtt, kialakult világlátású emberek ülnek be, az elsődleges dolog, hogy itt szolgálatra – közszolgálatra, mások szolgálatára – történő nevelés zajlik. Ez önmagában egy jellemformáló tevékenység, hiszen például a honvédtisztek arra készülnek, hogy akár az életük árán is megvédik a hazát. Az erre való felkészülés elképzelhetetlen anélkül, hogy valaki ne azonosuljon azzal a közösséggel, nemzettel, amelyet szolgálni szeretne.
