– Hogyan teljesített az oktatási kormányzat, amióta ön az államtitkár? Nem könnyű időszakban nevezték ki 2016 februárjában.
– Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a világ folyamatosan változik körülöttünk, és ezeknek a változásoknak meg kell jelenniük az oktatási rendszerben is. Régen lehetett évtizedekig is tanítani egy tankönyvből, ma már nem lehet. Komoly munka van mögöttünk, de látszódnak az elmúlt másfél év eredményei. Megoldottuk a finanszírozási problémákat, az 59 tankerületi központ létrehozásával közel kerültek az iskolákhoz a döntések, eltűntek a tankönyvekkel kapcsolatos kritikák, ráadásul a következő tanévtől az első évfolyamtól a kilencedikig mindenki ingyen kapja meg a tankönyveket. Zajlik az új Nemzeti alaptanterv kidolgozása Csépe Valéria miniszteri biztos irányításával. Átalakítottuk a tanárképzést, foglalkozunk a tanárok továbbképzésével is. Az oktatást érintő minden fontos kérdésről elindult a párbeszéd, sok szempontból visszatért a bizalom a kormány oktatáspolitikája iránt.
– Milyen konfliktusokra számít az oktatási reform további időszakában?
– Reményeim szerint már csak szakmai kérdések lesznek napirenden, bár az oktatás az egyik olyan terület, ahol mindig lesznek viták. Másrészt úgy tűnik, hogy a Csépe Valéria által irányított tartalmi átalakítást az ellenzék sem kritizálja.
– Miért tolták ki az új Nemzeti alaptanterv bevezetését 2018-ról 2019-re?
– Mert azt mondták a szakemberek, hogy több időre van szükségük.
– Évről évre egyre többet költ a kormányzat az oktatásra. Mégis adott a kérdés, elegendőt?
– Azt a kérdést, hogy mi az elegendő, mindig nehéz megválaszolni. Szerintem azonban ennél fontosabb, hogy a források jól és hatékonyan legyenek elköltve. Háromszor ennyi pénz sem lenne elég, ha azok egy rossz struktúrába folynának be. Ezért is zajlanak az átalakítások, hogy ne egy rosszul működő rendszerre fordítsuk az egyre növekvő forrásokat. Ha a számokat nézzük, akkor látható, hogy 2010-hez képest 552 milliárd forinttal többet költ a kormány oktatásra, jövőre a köznevelés mintegy 71 milliárdos többlettel számolhat, a teljes oktatási kiadás pedig mindent együttvéve lényegesen meghaladja majd a 2000 milliárd forintot.
– Mi történt a tanárképzés átalakítása során?
– Osztatlanná vált a tanárképzés, a nagyon rosszul alkalmazható bolognai rendszert pedig kidobtuk. Szaktanárok azért hiányoznak a magyar oktatási rendszerből, mert a 2005-ben bevezetett szisztéma megengedte az egyszakos tanárok képzését, ami nagyon káros volt. 2013 óta folyamatosan korrigáljuk a tanárképzés terén ezeket a rossz döntéseket.
– A szakma presztízsét is sikerült visszaadni?
– A tanári szakma megítélése egyre jobb, például az is pozitív tendencia, hogy a felmérések szerint egyre több gyerek szeretne tanár lenni. 2013 és 2016 között pedig ötezerrel nőtt a tanárok száma.
– Szintén növelheti a szakma presztízsét a megfelelő bérezés. Mit gondol a tanárok fizetéséről?
– A kormányzat számára ez nagyon fontos kérdés, ezért is rendeztük elsőként a pedagógusok bérét a közalkalmazotti szférán belül. Szeptembertől a tanárok bére három és fél százalékkal emelkedik, így tudjuk teljesíteni a kitűzött célt, vagyis azt, hogy Magyarországon, akárcsak az OECD-országok átlagában, a pedagógusok átlagjövedelme érje el, illetve haladja meg a magyar diplomás minimálbér 80 százalékát. De ettől függetlenül folyamatosan foglalkozni kell azzal, hogy miként tudunk javítani a tanárok jövedelmi helyzetén.
– Mi a helyzet az oktatást segítők bérével?
– Januártól tízszázalékos béremelésre számíthatnak, de ez még nem elegendő, dolgozunk azon, hogy másfajta bérstruktúrát vezessünk be. Emellett ugyanúgy, ahogyan a pedagóguspálya presztízsét, az oktatást segítő szakemberek funkcióját is erősíteni kell, sokkal erőteljesebb mértékben kellene támaszkodnunk az ő munkájukra.
– Gyógypedagógusokra is egyre nagyobb szükség van. Mit tesz a kormány, hogy növekedjen a számuk?
– Az elmúlt négy esztendőben ezerháromszázzal több gyógypedagógust foglalkoztatunk, egymilliárd forinttal támogatjuk a szakemberek számának növelését az idei évben, továbbá két új képzőhelyet is nyitottunk, Nyíregyházán és Debrecenben. De ez még csak a folyamat kezdete.
– A beilleszkedési, tanulási, magatartási (BTM) nehézségekkel küzdő gyermekeket érintő törvény kapcsán Taigetoszra kitett gyermekekről beszélt a balliberális sajtó, miközben a törvény célja az volt, hogy javítsa a BTM-problémával küzdő gyerekek esélyeit. Javítani fogja?
– Egyrészt azok az oktatási szakértők, akik Taigetoszról beszéltek, valószínűleg nem ismerik pontosan, mi történt annak idején azon a bizonyos spártai hegyen. Már csak ezért is illene bocsánatot kérniük a BTM-es gyerekek szüleitől. Másrészt az ellenzék már megint beviszi a politikát egy szakmai vitába, pedig ezt nem szabadna. Harmadrészt belekeverték a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekeket is a történetbe, holott őket nem érinti a törvény. Nem utolsósorban pedig az említett változtatást a szakemberek kérésére tettük meg és nem hasra ütésre. A hozzáértők szerint nem segített, sokkal inkább megbélyegzésnek számított, amikor egy BTM-es gyerek esetében úgy döntöttek, hogy nem kap érdemjegyet valamilyen tantárgyból. Ráadásul a szakemberek szerint, akik nem kaptak érdemjegyet, azokkal sok esetben már nem is foglalkoztak rendesen. De mondok egy másik példát is. Ez a kormány hozta létre az autista gyerekek oktatásban való integrálásával foglalkozó munkacsoportot, amely eddig nem volt. Ott született egy szakmai javaslat, amely arról szólt, hogy a szakemberhiány miatt foglalkozhasson az autista gyerekekkel az is, aki csak bizonyos részét érti az autizmus problémájának, és egy másik szakember mellett, a munkáját támogatva dolgozhasson. Ezt fel lehet úgy fogni, hogy bármilyen segítség jobb a semmilyennél, ha jóindulatú a megközelítés. Viszont a liberális oktatási szakértők nem feltételeznek jóindulatot, és azt állítják, hogy hozzá nem értőkre bízzuk az autista gyerekeket. Szóval tegyük fel a kérdést: arra az átmeneti időre, amíg nem tud a rendszer mindenhol szakembert biztosítani, az a jobb megoldás, ha senki sem foglalkozik a gyerekekkel, vagy az, ha szakemberek koordinálásával foglalkozunk velük? Szerintem kétségkívül ez utóbbi.
– Az oktatási kormányzat is elismeri, hogy az iskolarendszer ma a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek előrehaladását nem segíti oly módon, ahogy kellene. Hogyan lehetne ezen segíteni?
– Magyarországon az egyes iskolák közötti különbség sokkal nagyobb, mint az OECD-átlag, az iskolán belül a gyerekek közötti különbség viszont sokkal kisebb. Vagyis egy iskolába közel hasonló képességű gyerekek járnak, ami a szabad iskolaválasztás egyik következménye. A teendő az, hogy azokban az iskolákban is ugyanolyan jó legyen az oktatás, ahol többségben vannak a rosszabb családi hátterű gyerekek. Ezzel elérhetjük, hogy ha hasonló lesz az egyes iskolák színvonala, akkor a jobb családi hátterű gyerekeket se viszik el a szülők máshová tanulni. Ez azért is fontos lenne, mert általában a jobb hátterű gyerekek képesek „felhúzni” egy magasabb szintre azokat, akik rosszabb családi háttérrel bírnak. Ha meg lehet őrizni az iskolák heterogenitását ebből a szempontból, akkor ott a tanulási eredményesség javulni fog.
„Bocsánatot kellene kérniük azoknak, akik a Taigetoszról beszéltek”
– Sokszor a hátrányos helyzetű gyerekeknél az első lépés az, hogy ne éhesen üljön az iskolapadban. A jövő évben, amely a gyermekek éve lesz, mennyit fordít gyermekétkeztetésre a kormány?
– Míg 2010-ben 27 milliárd forint jutott a rászoruló gyerekek ingyenes étkezésére, addig jövőre 79 milliárd forintot fordítunk arra, hogy egyetlen gyerek se éhezzen hazánkban.
– Az imént azt mondta, a cél, hogy minden magyar iskolában egyformán jó legyen az oktatás. Mik a gyakorlati lépések ez ügyben?
– Elsősorban az új Nemzeti alaptanterv, amelynek az egyik lényegi eleme a lexikális tudás és a kompetenciafejlesztés helyes arányának kidolgozása. A tanárképzést is azért alakítjuk át, hogy hatékonyabb és színvonalasabb legyen az oktatás, de ezért kapnak egyformán digitális eszközöket az iskolák, valamint emiatt épülnek tornatermek országszerte.
– Felmerült, hogy a nehezebb, hátrányos helyzetű területeken dolgozó tanároknak több fizetést kellene adni, hogy motiváltabbak legyenek a munkára, a területen maradásra. Mikor valósulhat ez meg?
– A pótlékrendszer ma is olyan, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű diákokkal foglalkozó tanároknak nyújt némi kompenzációt, de ez még nem elég. Dolgozunk azon, hogy ezt tovább fejlesszük.
– Vita zajlik a kötelező középiskolai felvételi körül. Mi ennek az oka?
– A szakma egy része azt mondja, hogy egy kiszámítható általános felvételi eljárásra lenne szükség a középiskolákban. Sok helyen már ma is van, de nem kötelező. Az biztos, hogy sok pozitív hozadéka lenne, és sokkal pontosabban meg lehetne határozni, hogy 14 éves korában milyen tudással kell rendelkeznie egy diáknak, mit kell átadnia a rendszernek az általános iskola végéig. Abban a szakma is egyetért, hogy egy mérés – az érettségi – későn van, és kevés. Addigra sok minden eldőlt, és változtatni késő. Az lenne az ideális, ha mind az alsó, mind pedig a felső tagozat végén lenne egy mérés, amelyből visszavezethető, hogyan és mit kell tanítani.
– Hamarosan több iskolában kezdődik a tabletek tesztelése. Pontosan mikor?
– A pontos dátumról a közbeszerzési folyamat lezárulta után tudunk beszélni. A tesztben részt vevő ötödik osztályos diákok a papíralapú tankönyvekhez képest egy sokkal több lehetőséget kínáló digitális platformon, tableten kapják majd meg a digitális tananyagot.
– Államtitkársága alatt megszűntek az oktatással kapcsolatos tüntetések, de egyetlen kivétel adódott, a CEU-ügye. Hogyan látja a kialakult helyzetet?
– A felsőoktatási törvény módosítása a Magyarországon működő külföldi felsőoktatási intézmények működését szabályozza. A magyar kormány ugyanis nem szeretné azt, ha olyan külföldi egyetemek kapnának működési engedélyt, amelyek nem folytatnak valós tevékenységet. A CEU nem tartozik ide, mert az anyaintézménye, a Közép-európai Egyetem egy Magyarországon bejegyzett oktatási intézmény. Vagyis nem érintett az említett törvénymódosításban, mert ez az intézmény elvégzi azt az oktatást, amelyet az amerikai jogi személy vállal külföldi egyetemként. Egyelőre úgy tűnik tehát, hogy minden jelenleg hazánkban oktató külföldi intézmény meg tud felelni a törvénynek. A CEU-ügyet nem a magyar kormány generálta, hanem az említett intézmény jelentette ki, hogy a törvény ellenük irányul, ami nem igaz.
