– Manapság szinte kizárólag tenyészprogramok segítségével, fogságban jönnek világra az állatkerti állatok – közölte a Magyar Időkkel Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője.
– Zsiráfból 34 született eddig, ráadásul idén, páratlan módon, egy naptári esztendőben három zsiráfbébi is világra jött. Igaz, az 1868-ban elsőként megszületett zsiráfborjúnkhoz kis szerencse is kellett: zsiráfbikája nem volt az állatkertnek, ám mint kiderült, a Ferenc József által felajánlott nőstény már vemhes volt – idézte fel a szóvivő.
Az emberszabásúak közül az orangutánt és a gorillát említette, amelyek állománya sikeresen gyarapodott az utóbbi években, sörényes hangyászt pedig tavaly sikerült először szaporítani. Hozzátette: bővül az elefántok létszáma is, az év vége felé várható egy újabb borjú világrajövetele.
A szakember elmondta: több fajnál a háziállatok tartásának a tapasztalataira építve járnak el a tenyésztés során.
– A jávorantilop szarvasmarhaszerű jószág, a zebra pedig a lónak közeli rokona. E háziállatokkal kapcsolatos tudást már a 19. század elejétől kamatoztatták az állatkertek – közölte, hozzátéve: a gorillák esetében például az 1950-es évekig kellett várni, hogy fogságban is szülessenek utódok, Budapesten ez csak az 1990-es évek elején történt meg. A tenyészprogramok az állatkertek közti szoros együttműködésben zajlanak; a budapesti intézmény tagja az Európai Akváriumok és Állatkertek Szövetségének.
A szóvivő arra is kitért, hogy az élőhely is jelentősen befolyásolja az állatok utódnemzési hajlandóságát: az élettérnek nem a mérete, hanem a minősége a meghatározó. – Van egy minimális méret, amelyet elérve már inkább a kialakítás számít – jelentette ki a szakember, példaként említve egy nyugat-európai állatkertet, amelynek hatalmas gepárdkifutója egyáltalán nem ösztönözte a nagymacskákat arra, hogy a természetben megszokott módon fussanak.
– A monotonitás nagyobb probléma, mivel a természetben a szükséges éberség megfelelő mennyiségű ingerrel látja el az állatot. A fogságban élő példányoknál a környezet gazdagításával, például berendezési elemekkel, szökőkutakkal és más fajokkal történő elhelyezéssel igyekszünk elfoglaltságot biztosítani nekik – magyarázta a szóvivő. Főleg a mindenevőknél és a ragadozóknál fontos az ingergazdag környezet, míg a nap nagy részében a fejüket lógatva legelő egyes növényevők, mint például az orrszarvú kevésbé igénylik az említett megoldásokat.
– Különösen az emberszabásúaknál fontos, hogy ne unatkozzanak, ezért például elrejtjük a táplálékukat, vagy a kifutóikon található fák ágaira mézet kenünk, amelynek felkutatása örömforrást jelent nekik – sorolta a szakember. Ezek a módszerek az ösztönök ébrentartását is szolgálják, az egészséges beidegződések pedig az esetleges visszatelepítéseknél létfontosságúak.
– Megeshet, hogy például orangutánokat kell visszatelepítenünk a természetbe, annyira lecsökkent e faj szabadban élő egyedszáma. Ez szintén más állatkertekkel és egyéb szervezetekkel történő együttműködést igényel: úgynevezett visszavadító állomásokon tanítják meg az emberszabásúaknak, melyik növény ehető és mikor terem – tette hozzá az állatkert szóvivője. A sikeres visszatelepítési programok közül a tarvarjak és az európai bölény történetét említette. Mint mondta, az utóbbi hazánk területén is élt, ám az 1800-as évek elejére egész Európából eltűnt. Az erőfeszítéseknek köszönhetően újból élnek populációi a kelet-európai pusztákon.
A jövő kihívásairól szólva a korábban Északnyugat-Afrikában őshonos, ám a vadonban már kihalt Mhorr-gazella szaporítását, majd esetleges visszatelepítését említette a szakember.