Zárószavazásra vár a Vietnami Szocialista Köztársaság és Magyarország közötti kiadatási egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat. A jogszabály indoklása szerint a két állam közötti gazdasági és jogi kapcsolatok bővülése, illetve az elítéltek társadalomba történő visszailleszkedésének elősegítése egyaránt az elfogadás mellett szól. Bár az előterjesztő nem említi, de bizonyosra vehető, hogy a 2000-es évek végén és a 2010-es évek elején tapasztalt vietnami bűnözési hullámnak ugyancsak jelentős szerepe volt az egyezmény létrejöttében.
A hazánkban élő vietnami közösség méretét öt-hatezer fősre becsülik, a többség kereskedelemből él, akadnak azonban köztük orvosok, mérnökök, tanárok is. Az utóbbiak szinte kizárólag a rendszerváltozás előtt itt tanult, és már akkor Magyarországra nősült, vagy később visszatérő, nyelvünket jól beszélő emberek. A másik csoportban, a 90-es években érkezettek között viszont sokan vannak, akik alacsony műveltségűek; rájuk jellemző inkább, hogy zárt családi-baráti közösségbe tömörülnek, magyartudásuk pedig a mindennapi élethez, a piacozáshoz szükséges szintre korlátozódik.
Korábbi sajtóhírek szerint nagyjából tíz esztendeje Csehországból és Szlovákiából érkezett vietnamiak honosították meg nálunk a Nyugaton már régebb óta jelen lévő „ipari” cannabiskertészkedést. Ők adták a know-how-t, s részben hazai, részben Vietnamból érkező munkások termelték a drogot. Családi házakat béreltek ki, s abban rendezték be az ültetvényeket, amelyek megnövekedett energiaigényét gyakran áramlopással fedezték. Az olcsón előállított kábítószerrel az importőrök nem versenyezhettek, így a piac rövid időn belül a külföldre is szállító vietnamiak kezébe került. A hatósági fellépés először kevés sikerrel kecsegtetett, mivel a kertészek nem álltak közvetlen kapcsolatban a bűnszervezet vezetőivel. Sokan még azt sem tudták, hogy Magyarországon vannak.
A cannabisültetvények munkásainak egy része ugyanis gyakorlatilag rabszolga volt, aki még Vietnamban eladta magát, hogy Európába csempésszék, ahol új életet kezdhet, miután ledolgozta tartozását. Ezek az emberek jellemzően Nagy-Britanniába vagy Németországba készültek, ezért fordulhatott elő, hogy egy-egy rajtaütésnél az elfogottak azt hitték, a berlini rendőrök kezére kerültek. Az embercsempészek azt használták ki, hogy az európai szem számára a kelet-ázsiaiak hasonlóak. A hivatalos, fél évre érvényes munkavállalói vízummal a kontinensre érkezők papírjait ezért többször felhasználták: az útleveleket hazapostázták, majd útnak indítottak velük egy másik csapatot. Hogy a reptéren ne tűnjön fel a többszöri belépés, más-más légikikötőt vettek igénybe. A hatóságoknál végül az keltett gyanút, hogy megnövekedett a túltartózkodások száma.
A nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező nagyobb vietnami bűnszervezeteket 2013-ra sikerült felszámolni vagy kiszorítani az országból. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának tájékoztatása szerint 2010-ben 67 vietnami állampolgárt tartottak fogva, 2011-ben 77-et, de már 2012-ben csökkenő tendenciát mutatva 75, majd 2013-ban 65 főre apadt a létszámuk. A tendencia folytatódott, a 2017. március végi adatok szerint a büntetés-végrehajtás fogva tartásában lévő vietnami állampolgárok száma már csak 29 fő.
Jelenleg a magyar hatóságok 181 vietnami állampolgárt köröznek – közölte az Országos Rendőr-főkapitányság lapunkkal. Kiderült: a rendőri eljárásban regisztrált vietnami elkövetők száma 2011-ben és 2012-ben volt a legmagasabb, 57, illetve 62 fő. Előtte-utána 30 körüli volt a vietnami terheltek száma, s az adat 2015 óta folyamatosan csökken, tavaly 24 fő volt.