„Én már szinte biztosra tudom, hogy amikor anyukám elmegy, akkor apukám biztos, hogy bejön a szobámba, és hát igen…” – mondja a kamerába érzelemmentesen egy kislány, aki az UNICEF (az ENSZ gyermekvédő szervezete) egyik gyermekbántalmazásról szóló kisfilmjében szerepel.
Majd jönnek az ötletek, hogy hová bújjon, amíg kettesben van az apjával.
A videót csaknem száz kisgyerek előtt vetítették a Cinema City Allee moziban a hét végén.
„A lányom meg én fennakadt szemekkel bámultunk előre, ő a pattogatott kukoricát nyelte félre, én az üdítőt, és miközben ő értetlenül nézett, én szégyenemben próbáltam belesüppedni az ülésbe.
Arra gondoltam, hogy ezek után a gyerekemben fel fog merülni, hogy az esti leckekikérdezés, meseolvasás után esetleg majd jól megerőszakolom?”
– ezt pedig már Szikszai Péter kollégánk írta lapunk online kiadásában, miután megnézte nyolcéves kislányával A dzsungel könyvét. Több szülő is felháborodott a kisfilmen, ezért megkerestük az UNICEF-et, a Cinema Cityt és egy gyermekpszichológust is.
Deliága Éva gyermekpszichológus szerint az UNICEF szándéka pozitív, a módszer azonban megkérdőjelezhető. A Gyermekpszichológia.info szerzője azt írta lapunknak: az alkotók azt a gondolatot vették alapul, hogy a bántalmazott gyermek alapvetően elfogadja az élethelyzetét, és nagyon nehezen talál egyedül segítséget vagy kiutat belőle. Azonban kérdés, hogy kinek szól a videó.
A Cinema City Allee szerint véletlenül mutatták be a kisfilmet
– Egy ilyen filmnek, ha gyerekekhez kíván szólni, ahhoz kellene használható tanácsokat adnia, hogy miként ismerheti fel egy kisgyerek, ha egy társát bántalmazzák, hogyan tud segíteni neki, vagy kitől kérhet segítséget. Változatos eseteket kellene bemutatni és konkrét tanácsot kellene adni, akár elérhető segélyhívó számmal. Amennyiben a videó felnőtteknek szól, akkor segíthet abban, hogy aki ráismer magára, hogy gyermekével durván, agresszívan viselkedik, hová fordulhat segítségért. Vagy közölhet információt arról, hogy a felnőtt hogyan ismeri fel, ha egy kisgyerek a környezetében bajban van, és hová fordulhat. Ilyen elérhetőségek azonban nincsenek a kisfilmekben.
Leegyszerűsítőnek és összezavarónak is tartom a videókat, és helytelen, hogy az UNICEF honlapján lévő mindhárom filmben az apa a verekedős, agresszív bántalmazó.
Ez nem reprezentálja a valós élethelyzeteket, amelyekkel a bántalmazott gyerekek szembesülnek – fogalmazott a szakember. – Ráadásul a mozi előtti kisfilmről azonnal beszélgetni nem lehet, így sok gyerekben hagyhat megválaszolatlan kérdéseket.
Azzal együtt, hogy az UNICEF célkitűzését maximálisan támogatom,
a kampányt nem tartom hasznosnak gyermekek számára, ezért nem kellene olyan helyen vetíteni, ahol 12 év alattiak is láthatják.
Egy sokkal gyakorlatiasabb, gyermekeknek tervezett videó, amely pszichológiai szempontokat is figyelembe vesz, jóval szerencsésebb lenne – zárta gondolatait Deliága Éva.
Megkeresésünkre, hogy miként kerülhetett a videó egy kisgyermekeknek szóló film elé,
a Cinema Citytől azt a választ kaptuk, hogy véletlen volt.
Azt mondták, azóta már kivették a blokkból, és a 12 éven aluliaknak szóló filmek előtt nem vetítik. Az UNICEF-től lapzártánkig nem kaptunk válaszokat.
Az UNICEF szerint évente 15 ezernél is több gyerek esik áldozatul erőszakos bűncselekménynek, az Ökumenikus Segélyszervezet pedig éppen tegnap írt közleményében arról, hogy Magyarországon évente harminc gyermek hal meg bántalmazás vagy elhanyagolás miatt.
