A kiegyezés után csökkent a rokonszenv a magyarok iránt. Nyugat-Európából úgy tekintettek ránk, hogy egy dualista nagyhatalom részei lettünk. Ez jó terepet adott a román propaganda számára, akik a 20. század elejétől törekedtek Erdély megszerzésére.
Úgy tekintettek a Tiszától keletre terjedő országnyi területre, mint ősi román földre, melyet valamikor, valahogy meg kell szerezni – tette hozzá Raffay Ernő.
A történész kiemelte: eközben magyarellenesség kezdett kialakulni az antant országokban.
Nem azért, mert a magyarokat gyűlöltek volna, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia miatt, mely 1879 októberétől a Német Császárság katonai szövetségese volt. Az akkor katonailag és gazdaságilag nagyon erős Németország miatt nem szerettek minket. Ennek minden negatívuma 1918 és 1920 között jön elő. Az erdélyi és a bukaresti románság is ezt a nagyhatalmi ellentétet használta ki – fejtette ki.
Pászkán Zsolt elmondta: az erdélyi románság is lehetőséget látott abban, hogy létrejöjjön egy nagy Románia, mely jóval nagyobb külpolitikai pozíciót biztosított volna. A 1916-os hadba lépésnél mérlegelnie kellett a román vezetésnek, hogy Besszarábiát vagy Erdélyt szeretné megszerezni.
A bukaresti elit akkor úgy döntött, hogy Erdély egy kecsegtetőbb hadizsákmány. Így dőlt el, hogy az antant oldalára léptek – fogalmazott.
Az autonómia kérdése 1918-óta mindig napirenden van. A műsorvezető azon kérdésére, lehet-e megoldás az autonómia Trianon revíziójára Raffay Ernő kifejtette: az autonómia Székelyföld számára óriási lehetőséget biztosítana, azonban a kárpátaljai, felvidéki, délvidéki, osztrák és horvát területek esetében nemzetközi realitása nem az autonómiának van, hanem a területi revíziónak.
A teljes adás megtekinthető az ECHO TV weboldalán.
