Korántsem rendelkezem mindenre kiterjedő tudással azzal kapcsolatban, hogy mi történik Magyarországon, ugyanakkor Orbán Viktor példája rendkívül érdekesnek tűnik számomra, és nagy figyelemmel és rokonszenvvel követem a javaslatait.
Azzal, hogy kritikával illette az öngyilkos migrációs politikát, melyet a brüsszeli intézmények a népek akarata ellenére fogadtak el, és melynek ő bátran ellenállt, Orbán Viktor bebizonyította, hogy mindenekelőtt a népe sorsával törődik: tudja jól, hogy azért választották meg a magyarok, hogy megvédje Magyarországot, annak identitását és biztonságát, és nem azért, hogy átültesse a gyakorlatba azokat a kártékony nyugati ideológiákat, melyeket elő akarnak írni neki.
Ami az „illiberális demokrácia” fogalmát illeti, melyet ugyancsak rendkívüli érdekesnek találok, nyilvánvalóan el kell mélyíteni azt. Carl Schmitt egyébként már a húszas évektől kezdve rámutatott arra, hogy mi minden választja el a demokráciát a liberalizmustól.
Aliberalizmus az egyén szabadságának alapelvére épül, ezzel szemben a demokrácia alapelve a polgárok egyenlősége. Schmitt egészen annak kijelentéséig merészkedett, hogy egy demokrácia annál demokratikusabb, minél kevésbé liberális!
(…)
Nagy figyelmet fordítok a visegrádi csoportot alkotó közép-európai államokat egybefűző kötelékekre. Ez a csoportosulás, úgy vélem, nagy reményre ad okot. Történelmi megközelítésben természetesen a régi osztrák-magyar birodalomra emlékeztet, melynek a hatása korántsem múlt el.
Az, hogy a visegrádi országok mintegy blokkba tömörülnek, hogy az Európai Unión belül eképpen ellensúlyozzák a nyugati országok hatalmát, kitűnő gondolatnak tűnik a számomra. És ez ismét bebizonyítja, hogy az európai identitás nem egy egydimenziós valami, hanem több eltérő kulturális és civilizációs területet foglal magába, amik áldásos változatosságról tanúskodnak.
A teljes interjút a Mandineren olvashatják.