– Válsághelyzetben a humanitárius szempontok legyenek az elsők – ezzel az összefoglaló mondattal jelent meg a közelmúltban a tömeges migrációval kapcsolatos közleménye. Mennyiben látja érvényesülni jelenleg a humanitárius szempontokat? Mit kellene, mit tudnánk ön szerint másképp tenni a jelenlegi tömeges migrációs helyzetben?
– Ez egy hihetetlenül bonyolult probléma. Nekem nem tisztem bevándorláspolitikai kérdésekben állást foglalni, mert ez kormányzati felelősség. Ahogyan az is, hogy Magyarország közrendjét a kormánynak fenn kell tartania, és hogy ennek milyen módját választja, például a határok megvédését és a bevándorlótömeg kontrollált határátléptetésének a megszervezését. Amit én vizsgálhatok, az az, hogy az állam biztosítja-e a hatályos jogszabályok szerint a migránsoknak járó szolgáltatásokat.
– Mi a tapasztalatuk?
– Amit mi láttunk, hogy a befogadóállomásokon és a gyűjtőpontokon ezek a szolgáltatások rendelkezésre állnak. Az már nem a kormányzat felelőssége, hogy ezt a legtöbben nem kívánják igénybe venni, hanem azon igyekeznek, hogy minél előbb Nyugat felé elhagyják Magyarországot. Személyesen jártam Röszkén, Szegeden a határrendészeti igazgatóságon, a két helyettesemmel, hogy lássuk, mi történik. Amit láttunk, az a genfi konvenciónak és a dublini rendeletnek is megfelel. Folyamatban van ugyanakkor annak a vizsgálata, mi történt a Keleti pályaudvarnál, ahol láthatóan nem volt megfelelő a vonatra várakozó migránsok tájékoztatása. Miért adtak el nekik vonatjegyet, ha nem léphették át legálisan a nyugati határainkat.
– Pedig sokan bírálták a kormányt, amiért szerintük nem bánik megfelelően a menekültekkel, nem biztosítja számukra a nemzetközi jogszabályok által előírt szolgáltatásokat.
– Látni kell, hogy egy olyan menekültügyi rendszerre zúdult rá a több százezres migránstömeg, ami évi 500–1000 bevándorlóra volt méretezve. Az elmúlt hetekben-hónapokban szükséghelyzet volt, amikor a korábbi, normál állapotokra szabott intézményi megoldások kudarcot szoktak vallani. Ez nemcsak Magyarországra igaz, hanem a migrációval érintett összes országra, tökéletesen bizonyítja ezt, ami Szerbiában, Horvátországban vagy Ausztriában történt, és látjuk, hogy még Németország képességeit is kezdi meghaladni ez a bevándorlótömeg. Jelenleg egy átalakulási szakaszban vagyunk, és addig, amíg a kormányok nem alakítanak ki közös európai álláspontot a bevándorlás kérdésében, a nemzetállamoknak maguknak kell kezelniük a problémát.
– A bevándorlók jogai mellett figyelmet fordítanak-e azok jogainak érvényesülésére, akik részt vesznek a migráció kezelésében, gondolok itt a rend- vagy a határvédelemben dolgozókra?
– Személyes tapasztalatom szerint emberfeletti terhet kénytelenek viselni, miközben a körülményekhez képest a leghumánusabb módon látják el a feladatot.
– Nem úgy néz ki, hogy ez a helyzet belátható időn belül rendeződik, és jelezte is, hogy folyamatosan nyomon követi a humanitárius válsághelyzet kezelésével kapcsolatos intézkedéseket. Ez azt jelenti, hogy újabb vizsgálatok várhatók?
– Ha szükséges, akkor természetesen igen. Jelen pillanatban azonban nem látjuk ennek az indokát.
– Amikor korábban egyszer arról kérdezték, honnan „merít” vizsgálati témát a hivatal, a médiát is említette, ráadásul a balassagyarmati közösségi szállásról állítólag utcára tett menedékkérőkről szóló cikkel kapcsolatban. A jelenlegi helyzetben mennyire tudják figyelemmel kíséri a médiából származó irdatlan mennyiségű információt?
– A médiahíreket mi nagyon óvatosan kezeljük. Ha csak a határzár életbelépése utáni röszkei incidenst nézzük, ha én a tudósításokból szeretném megtudni, hogy pontosan mi történt, sosem tudnám meg. Ki-ki eldöntheti, hogy szerinte mi történt, én azt láttam, hogy Szerbia területéről magyar rendőrökre köveket, betondarabokat hajigáló, egymást hergelő migránsokból álló tömeg támadta meg a határzárat, mások meg mást láttak. Az én eszköztáram nem alkalmas arra, hogy nyomozást folytassak ez ügyben, ez nem is feladatom. Amennyiben bármi olyan történik, ami az ombudsmani hatáskörbe tartozik, mi lépni fogunk.
– Az ombudsmani hivatal egyik új hatásköre, az úgynevezett nemzeti megelőző mechanizmus körében vizsgálták a debreceni befogadóállomáson belüli menekültügyi őrzött befogadóközpontot.
– Ez még a nagy migrációs hullám előtt történt. Most nincs mit vizsgálnunk, mert egyszerűen alig van ott valaki. Amint a határrendészeti őrizet megszűnik, eltűnnek a befogadóállomásokról.
– Ugyanez a helyzet a fóti gyermekotthonnal, ahol szintén csak ideig-óráig maradnak a magukat kiskorúnak mondó bevándorlók?
– Valóban jó kérdés, hogy közülük ki a kiskorú, már önmagában ehhez szakértőre lenne szükség, mert van, amikor deresedő halántékúak is kiskorúnak mondják magukat, és fordítva, a ténylegesen kiskorúak 18 éven felülinek vallják magukat. Fóton is jártunk, ahol az idén eddig mintegy 8000 migráns „gyermek” fordult meg; a vizsgálati jelentés még nem készült el.
– Korábban azt mondta, hogy „a hivatalhoz érkező évi hét-nyolcezer ügy legalább 95 százaléka a legelesettebb emberektől érkező jajkiáltás”. Jelenleg is így van ez?
– Nagyjából igen. Az ombudsmani intézményrendszer egyik legnagyobb előnye, hogy bárki ingyen kap a biztos hatáskörének megfelelő segítséget, és ha a konkrét ügyben hatáskör hiányában nem is tudunk segíteni, akkor sem rideg elutasításban, hanem nagyon pontos tájékoztatásban részesül arra nézve, hogy hol kereshet megoldást a problémájára. Szerintem a válaszaink és a jelentéseink közérthetők, az eljárás rugalmas, és ezért kedvelnek minket. Nagyon egyszerűvé tettük az elérhetőségünket: személyesen, levélben, e-mailben is lehet hozzánk fordulni. Évente kétszer megyelátogatásokra megyünk, ahol helyben tartunk tájékoztatást, panasznapot tartunk, panaszládát állítunk fel. Ilyenkor találkozunk a települési jegyzőkkel, áttekintjük az aktuális jogértelmezési problémákat, és az ő munkájukat is megkönnyítjük az állásfoglalásainkkal, mert elfogadják zsinórmértéknek.
– Az elmúlt években – amióta ön az alapjogi biztos – is sok olyan jogszabály született, amelynek a következményeit az alapvető jogok érvényesülése szempontjából is csak hosszabb távon látjuk. Gondolok itt a közfoglalkoztatás, a forintosítás, a magáncsőd, vagy a segélyezés és az ezzel szorosan összefüggő helyi adók rendszerének átalakítására.
– Amikor nagy, rendszerbeli átalakításokra került sor, az az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján mindig azt is jelentette, hogy megnövekedett az alapjogi biztoshoz érkező beadványok száma. Ez már az én működésem alatt is érződött, például a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozásakor vagy a rokkantnyugdíj rendszerének átalakításakor. Ahogyan azonban ezek az új rendszerek „bejáratódnak”, már csökken a panaszok száma, ez látszik például a tankönyvellátásban is, amellyel kapcsolatban mi legalábbis már nem látunk komoly problémákat. A helyi adók kivetésével összefüggő változások hatása viszont az utóbbi hónapokban csapódott le nálunk. Balmazújváros rendeletének például a megsemmisítését kezdeményeztük a Kúriánál, mert e szerint a település közigazgatási területéhez tartozó termőföldre is települési adót vetettek volna ki. A nemzetgazdasági minisztertől pedig azt kértük, ha lehet, építsenek be a helyi adók rendszerébe egyfajta értékarányossági féket. A települési adók kérdése olyan probléma, ami robbanhat, ezért folyamatosan oda kell rá figyelni.
– „A társadalom egy része a tűrőképessége határára érkezett” – ön így fogalmazott, amikor elmondta, hogy 2013-ban tovább emelkedett, és immár a nyolcezret is meghaladta az ombudsmani hivatalhoz érkezett beadványok száma. Hol tart most a beadványok száma, és ezek alapján milyennek ítéli a lakosság tűrőképességét?
– Nem tudjuk, miért, de választási években általában csökkenni szokott a hozzánk érkező beadványok száma. Azt még nem tudom megmondani, hogy az idén hol tartunk, de azt igen, hogy míg tavaly nem volt áthúzódó ügyünk, az idén egészen bizonyosan lesznek olyanok, amelyeket nem fogunk tudni lezárni az év végéig.
Ennek pedig az az oka, hogy immár a mi feladatunk a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés vagy bánásmód elleni ENSZ-egyezmény előírásainak megfelelően létrehozott nemzeti megelőző mechanizmus működtetése, ám ehhez nem kaptunk pluszforrást. Így ennek a feladatunknak csak úgy tudunk eleget tenni, ha a panaszügyektől időről időre átcsoportosítjuk ide a kollégákat, vagy ha külső szakértőket veszünk igénybe, ami vagy nagyon drága, vagy komoly szervezettséget igényel. A menekültbefogadó állomások ellenőrzéséhez például az ELTE-vel kötöttünk együttműködést, hogy nyelvszakos hallgatók segítenek nekünk abban, hogy tudjunk a menekültekkel kommunikálni, és ne kelljen fárszi vagy pastu nyelven beszélő tolmácsokat alkalmazni.
– 2014. január 1-je óta a közérdekű bejelentők védelmét is el kell látnia. Hány közérdekű bejelentés érkezett eddig a hivatalához?
– Háromszázötven körül. Azt azért hozzá kell tenni, bár az eredeti elképzelés az volt, hogy ez majd egy fontos korrupcióellenes fórum lesz, a beadványok alapján én úgy látom, ez a várakozás nem igazolódott.
– Az ombudsmani vizsgálati jelentések ajánlásokkal zárulnak, amelyben rendszerint számos hatóságnak „ad feladatot”. Mennyire veszik komolyan a jelzéseit?
– Meglepően magas számban, tavaly több mint kétharmad arányban fogadták meg az ajánlásainkat. De nagyon sokszor proaktívak vagyunk, és ha azt látjuk, hogy egy ügyet az érintettek egy asztalhoz ültetésével meg lehet oldani, akkor inkább arra törekszünk. Nem akarok dicsekedni, de például a határzár miatt veszélybe került földikutyákat így sikerült megmenteni, miután Szabó Marcel, a jövő nemzedékért felelős helyettesem az összes érintettet összehívta, és néhány óra alatt sikerült egy mindenkinek elfogadható megoldást találni. Vagy műhelybeszélgetéseket, minikonferenciákat szervezünk, ahogy tettük ezt például a települési adókkal kapcsolatban is az érintettek széles körének bevonásával.
– Közeleg a tél, ismét aktuálissá válik a fedélnélküliek jogvédelme. Milyen tapasztalatokat szerzett ezzel kapcsolatban az elmúlt két évben, mit tart a mai napig megoldatlan problémának ezen a területen?
– Nem a saját véleményemet mondom, hanem akiét ebben az ügyben a leginkább kompetensnek tartom: ő Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, aki szerint amit hajléktalanügyben meg lehetett tenni Magyarországon, azt megtettük. Mindig lehet jobb körülményeket biztosítani, de az ellen nem lehet tenni, ha valaki nem hajlandó az utcáról bemenni egy hajléktalanszállóra vagy egy nappali melegedőre.
– Nemcsak erre gondolok, hanem a fővárosi és a kerületi hajléktalanrendeletekre is.
– Miután a Kúriánál megtámadtuk az érintett fővárosi rendeletet, és azt a Kúria megsemmisítette, véleményem szerint világossá vált, hogy a városnak arra van joga, hogy bizonyos területekre azt mondja: ott nem tartózkodhatnak fedélnélküliek, ahogyan az más európai fővárosok is megteszik.
– A kormány, az országgyűlési képviselők 25 százaléka, a Kúria elnöke és a legfőbb ügyész mellett immár csak ön kérhet utólagos alkotmányossági kontrollt. Azt nyilatkozta korábban, hogy javítani kell az alkotmánybírósági indítványok találati pontosságán. Milyen témákban fordult eddig az AB-hez, és mennyire voltak pontosak a
„találatok”?
– Két doktrína lehetséges: az egyik szerint az ombudsman legyen postás, és bárki, aki hozzá fordul, annak továbbítsa a beadványát az Alkotmánybíróságra. Az én felfogásomban viszont az ombudsman akkor fordulhat az AB-hez, ha magáévá tette a panaszt. Idén márciusban azért fordultunk az Alkotmánybírósághoz, mert az előzetes letartóztatás időtartamát nem korlátozza jogszabály, ezért a büntetőeljárásról szóló törvény vonatkozó cikkelyének megsemmisítését kértük.
– Az új polgári törvénykönyv előkészítését koordináló miniszteri biztos volt 2010 nyarától 2013 januárjáig. Azt mondta, az új kódex több újítást is bevezet, és ezért jobban illeszkedik a mai társadalmi és gazdasági viszonyokhoz, mint a régi. Hogyan látja, bevált az új rendszer?
– Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk ítélni, legalább öt évre szükség van. Az látszik, hogy a joggyakorlat meglehetősen zökkenőmentesen állt át az új törvényre, és az elmúlt másfél évben az is kiderült, hogy vannak benne hibák, amiket ki kell javítani. De olyan nincs, amit azonnal korrigálni kellene, ami megnyugtató, hiszen mégiscsak tizenöt évig készült az új Ptk., a szakma legjelesebb képviselőinek a bevonásával.
PÁLYAKÉP
Székely László (1958) az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett 1982-ben. Diplomaszerzés óta tanít az ELTE ÁJK polgári jogi tanszékén, 1990-től a Kari Tanács tagja, 2008-tól az ELTE Jogi Továbbképző Intézet igazgatója. 1996-tól oktat a győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán. 1992-től a Fidesz környezetvédelmi kabinetjének jogi szakértője, 1996-ban lett az ORTT panaszbizottságának tagja. 1998 és 2002 között kormánybiztosként felelt a Hágai Nemzetközi Bíróság dunai vízlépcsőügyben hozott ítéletének végrehajtása érdekében szükséges kormányzati feladatok koordinációjáért. 2001-ben Mádl Ferenc államfő adatvédelmi biztosnak jelölte, akkor nem választotta meg az Országgyűlés. 2010. június 15-től 2013. január 19-ig az új polgári törvénykönyv előkészítését koordináló, majd 2013. január 20-tól a határokkal osztott természeti erőforrások fenntartható használatáért felelős miniszteri biztos. 2013. szeptember 16-án választotta meg az Országgyűlés az alapvető jogok biztosának. Hatéves mandátumát csaknem napra pontosan két éve, 2013. szeptember 25-én kezdte meg.