Az első, WWF Magyarország által adományozott kamerák 2010-től működnek az Aggteleki Nemzeti Park területén – számolt be a Magyar Időknek a környezetvédő szervezet annak az interneten nagy népszerűségnek örvendő felvételnek a kapcsán, amelyen egy vaddisznó és egy farkasfalka találkozását rögzítették az eszközök.
A WWF Magyarországtól megtudtuk, hogy a kamerák segítségével a szakemberek képet kaphatnak egyes fajok – így a ritka nagyragadozók – jelenlétéről, felbukkanásuk gyakoriságáról az adott területen. Hozzátették: pontos adatok csak nagy számú, folyamatosan működő eszközzel érhetők el, de az sem elhanyagolható, hogy a kamerák által készített fotók egy része felhasználható ismeretterjesztő anyagok illusztrálására is.
A környezetvédők szerint a kamerák számának növelése mindenképp elengedhetetlen ahhoz, hogy a megfigyelt területen előforduló valamennyi egyed azonosítható legyen, a fejlesztéshez további forrásokra van szükség. A természetes környezetben felszerelt képrögzítő eszközök megbízhatóan képesek hatalmas mennyiségű, jó minőségű fotót készíteni éjszakai és nappali viszonyok között egyaránt. Ennek ellenére előfordulhatnak nehézségek a kamerák meghibásodásától kezdve odáig, hogy az adattárolást szolgáló kártyát ismeretlenek eltulajdonítják a készülékből.
A WWF Magyarország szerint a kockázat csökkentése érdekében érdemes a kamerákat rejtett módon elhelyezni, vagy más kamerákkal is megfigyelés alatt tartani. A szervezetnél kiemelték: a kamerák jelenléte a nemzetközi tapasztalatok szerint elriasztja az illegális tevékenységektől a potenciális természetkárosítókat, bűnelkövetőket is, ami közvetve szintén a megfigyelni kívánt fajok védelmét szolgálja.
– Az Erdélyben dolgozó kollégák például értek már tetten szarvasbikát elejtő orvvadászt a kihelyezett kamerák segítségével – jegyezték meg.
Vadorzót, fatolvajt a WWF kameráival eddig egyszer sem, a vadásztársaságok által használtakkal pedig mindössze néhány alkalommal sikerült Magyarországon lefilmezni.
A legutóbbi esetről a Zala Megyei Főügyészség a hónap elején adott ki közleményt. E szerint vádat emeltek egy 37 éves férfi ellen, aki vadászati jogosultság nélkül szarvast vagy más nagyvadat akart elejteni, ezért idén januárban kiment a Miháld melletti kratinai erdőbe, ahova korábban már kivitt egy tekercs drótot. Az egyik végét egy fához erősítette, a másik végéből pedig egy másfél méter átmérőjű hurkot készített, amelyet felakasztott egy közeli faágra olyan magasságba, hogy az nagyvad elfogására is alkalmas legyen.
A vadorzó nem tudta, hogy a helyi vadásztársaság kamerát telepített az erdőben, amely rögzítette a történteket. A rendőrök megtalálták a hurokcsapdát, amellyel szerencsére az elfogásáig biztosan nem ejtett el egyetlen vadat sem. A főügyészség felhívta a figyelmet arra is, hogy a hurok tiltott vadászati eszköznek minősül, mivel a beleakadó vad súlyos kínok között, akár több óráig tartó haláltusa után pusztul csak el.
Érdemes megjegyezni, hogy a Magyar Vadászlap néhány éve jelezte: időről időre előfordul, hogy a „másik oldal”, azaz a bűnözők is használnak kamerákat, méghozzá mobil hőérzékelős berendezéseket a cserkeléshez.
Arra, hogy az ország mely erdeiben hány darab kamera szolgálja a vad- és természetvédelmet, nincs megbízható adat. A WWF Magyarország tudomása szerint a nemzeti parki igazgatóságok mellett erdőgazdaságok, vadásztársaságok és magánszemélyek is használnak vadkamerákat országszerte.
A környezetvédők mind a nemzeti parki igazgatóságokkal, mind az erdőgazdaságokkal jellemzően jó kapcsolatokat ápolnak.
Az együttműködésnek hasznát veszik a nagyragadozókkal kapcsolatos tevékenységeik során éppúgy, mint az erdőgazdálkodást, védett területeket érintő problémák megoldásánál.