Azt már sok éve tudjuk, hogy az élő szervezeteknek, beleértve az embereket is, belső biológiai órájuk van. A cirkadián ritmus olyan, nagyjából 24 órás ciklus, amely az élőlények biokémiai, fiziológiai folyamataiban vagy viselkedésében lép fel. De hogyan működik ez az óra? A most díjazott három amerikai kutató, Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young ezen belső óra működését magyarázta meg. Felfedezéseik azt mutatják be, hogy a növények, az állatok és az emberek biológiai ritmusa hogyan kerül szinkronba a Föld forgásával.
A díjat odaítélő bizottság szerint a most Nobel-díjjal elismert kutatók a gyümölcslegyek (mint modellszervezet) segítségével a normál napi biológiai ritmust szabályozó gént izolálták. Kimutatták, hogy ez a gén egy olyan fehérjét kódol, amely a sejtben éjszaka felhalmozódik, majd nappal lebomlik. Ezután meghatározták ezen folyamat további fehérje-összetevőit, feltárva a sejten belül az önfenntartó órát irányító mechanizmust. Most már tudjuk, hogy a biológiai órák ugyanazon elvek szerint működnek a gyümölcslegyekben, mint a jóval bonyolultabb szervezetekben, például az emberekben.
Belső óránk kiválóan igazodik a nap különböző fázisaihoz. Ez az igazodás azonban szabályozást is jelent: a rendszer olyan kritikus funkciókat felügyel, mint például a viselkedés, a hormonszintek, az alvás, a testhőmérséklet és az anyagcsere. A jólétünket akkor érinti, ha a külső környezet és a belső biológiai óra között átmenetileg zavar támad, például azért, mert több időzónán átutazunk. Vannak arra utaló jelek is, hogy az életstílus és a belső időmérőnk által keltett ritmus közötti krónikus eltérések a különböző betegségek kockázatának növekedésével járnak. A ritmusok megzavarása hosszabb távon jelentős egészségkárosító hatással lehet az agyon kívül más szervekre is, különösen szív- és érrendszeri megbetegedések kifejlődése vagy súlyosbodása formájában. Bizonyított tény, hogy a ritmus felborulása depresszió-hoz is vezethet.
A három kitüntetett balról jobbra: Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young
Csernus Valér, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Anatómiai Intézetének professzora szerint a három kitüntetett kutató – akikkel szakmai konferenciákon többször találkozott – elismert alakja tudományterületének. Példaképek, akik alapvető felfedezéssel járultak hozzá belső biológiai óránk megismeréséhez – ami hazánkban is az intenzíven kutatott területek közé tartozik.
Az 1945-ben, New Yorkban született Jeffrey C. Hall doktori fokozatát a seattle-i Washington Egyetemen 1971-ben szerezte. 2002-től a Maine Egyetem munkatársa. Az 1944-ben Kansasban született Michael Rosbash 1970-ben a világhírű Massachusettsi Műszaki Egyetemen doktorált. 1974-től a Brandeis Egyetem (Waltham) munkatársa. A harmadik díjazott, Michael W. Young 1949-ben Miamiban született. Ő a Texas Egyetemen szerezte doktori fokozatát 1975-ben. 1978-tól a New York-i Rockefeller Egyetem munkatársa. A három kitüntetett összesen kilencmillió svéd koronával (291,6 millió forinttal) gazdagodik.
A díjátadó ünnepséget a hagyományoknak megfelelően december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.
