Mint ismert, az amerikai újság cikke szerint egy szír nő azt állította, hogy egy magyar börtönőr súlyosan bántalmazta, mert elutasította a közeledését. A cikkben megfogalmazott állítás a BVOP szerint nem fordulhatott elő, mert a magyar bv-intézetekben kizárólag felnőtt férfiak voltak és vannak idegenrendészeti őrizetben, a bevándorlási hullámban érkező nőkkel a hazai börtönőrök nem kerültek és kerülhetnek kapcsolatba.
Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász szerint a Magyarország jó hírnevét sértő tengerentúli sajtóközlés miatt akár polgári per vagy büntetőeljárás is indulhat. A nemzetközi jogban is járatos szakember elmondta: mivel az Amerikai Egyesült Államokban nincs sajtó-helyreigazítási jogintézmény, ha az amerikai lap saját elhatározásából, tárgyalásos alapon nem hajlandó kijavítani az általa közölt valótlan sajtóhírt, a kormány más eszközökhöz is nyúlhat.
Az amerikai joghatóság alatt elindítható polgári peres eljárás vagy büntetőügy keretében is szerezhető Magyarország számára elégtétel. A jogi eljárás során pedig az újságírónak igazolnia kell a cikkben megfogalmazott állításokat, és ezt nem lehet egy véleményre alapozni.
Mint megírtuk, a Magyarországot érintő hamis állítások kiigazítását a magyar kormány a Külügyminisztériumon, illetve a New York-i Magyar Főkonzulátuson keresztül kérte, mert a The New York Timesban megjelent cikk Belügyminisztérium felügyelete alá tartozó büntetés-végrehajtás alkalmazottját gyanúsítja meg bűncselekménnyel. Mivel a magyar megkeresésre egyelőre nem érkezett visszajelzés, nagy valószínűséggel a Magyarországot rossz fényben feltüntető amerikai sajtóhír visszavonására a lap együttműködésével már nem igazán lehet számítani. Ezt a feltételezést erősíti, hogy a hamis állítást tartalmazó írással kapcsolatos kérdéseinkre továbbra sem válaszolt a The New York Times szerkesztősége.
Katrin Bennhold, a cikk szerzője viszont a VS.hu portállal írásban azt közölte, hogy kitart a cikkben általa leírtak mellett. A cikk szerzője állította: „a menekült szír nőket érő szexuális erőszakról írt cikke elején megemlített magyarországi eset az egyik fogva tartó központban fordult elő”. Erről az áldozat lánytestvére számolt be, aki szemtanúja volt a történteknek. Az újságíró további részleteket nem tudott mondani, így azt sem, hogy a nőt pontosan hol és mikor verték meg. Ezt azzal magyarázta, hogy „a muszlim nők nehezen nyílnak meg”. A magyarországi eset szemtanúja sem magát, sem a testvérét nem kívánta azonosítani. „A szíriai nők attól félnek – mondta az újságírónő a magyar hírportálnak –, hogy ha az ehhez hasonló történetek kiderülnek, akkor a családjuk és közösségük könnyűvérűnek bélyegzi őket, így komoly retorziókra is számíthatnak.” „Pedig a szíriai asszony szerint a testvérét Magyarországon csak megverték, nem erőszakolták meg” – írta Bennhold. Az újságíró ugyanakkor elismerte, hogy „természetesen ezeket a sztorikat nem tudja leellenőrizni”.
A Civil Összefogás Fórum (CÖF) és a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) vezetősége szerint kettős mércét alkalmaznak a magyarországi liberális jogvédők. A The New York Times cikke tévesen azt állította, hogy egy magyar börtönőr erőszakot alkalmazott egy szír menekült nővel szemben. A CÖF-CÖKA feltette a kérdést: „hol vannak ilyenkor a hazai Soros-jogvédők?” A két szervezet álláspontja szerint míg a magyar liberális jogvédők – a Társaság a Szabadságjogokért, a Helsinki Bizottság és más szervezetek – rendszeresen és előszeretettel kifogásolják a magyarországi börtönviszonyokat, rohannak Strasbourgba naponta, a jogvédelmük mintha csak a terheltekre terjedne ki. Sokan azt gondolhatják, hogy számukra a büntetés-végrehajtásban dolgozók becsülete, emberi méltósága nem prioritás – tették hozzá. Mint fogalmaztak: elvárják, hogy a liberális jogvédő szervezetek, bizonyítva a hitelességüket, oszlassák el a kételyeket a témában.