A ballibek számára a haza ismeretlen fogalom, ők csak a globalizmus és az internacionalizmus igéit hirdetik.
Valószínűsíthető, hogy ezen analógia mentén cselekedett Gál Mária a Népszava „babérkoszorús” publicistája is amikor a következőket vetette papírra:
Nem tudom mi a jobb, ha halszagtól, vagy ha sörszagtól bűzlik ez az ország, de az biztos, hogy a kettő együtt nagyon sok. Hovatovább sokk, hiszen máris fulladozunk a bűztől. A nemzeti halszag és a nemzeti sörszag mögött, ami pillanatnyilag mindent elnyom, ott húzódik még az évek óta változatlanul bűzlő dohosság, a történelem egykoron süllyesztőbe küldött, majd lépésről-lépésre újraélesztett eszméinek csípős szaga. A nemzet pedig ebben a bűzegyvelegben járja véget nem érő boldog táncát a nemzeti barackfa alatt, ahol „kezeink összeérnek, talpaink egymásra lépnek”
Bíró Mihály grafikusnak a munkásmozgalom jeles harcosának munkája a Kalapácsos munkás című plakát 1911-ben készült a Népszava számára, amit azóta is büszkén használnak megjelenéseikben.
A cikk tanúsága szerint a nagy vörös, böszme ember még most is a kalapácsával hirdeti a nép szavát.
Nem törődve azzal, hogy a nép soha nem kért, és most sem kér belőle.