Tavaly decemberben az egymilliomodik határon túli magyar is letette az állampolgársági esküt. Hátradőlnek vagy cél a másfél milliós határ?
– A kettős állampolgárság folyamata 2010. május 26-án indult el. Az Országgyűlés akkor fogadta el a magyar állampolgárságról szóló törvényt módosító javaslatot, amely biztosította a határon túli magyarok számára, hogy egyszerűbben és kedvezményesen szerezhessék meg az állampolgárságot. A jogszabály az augusztus 20-i nemzeti ünnepen lépett hatályba, de csak 2011. január 1-jétől lehetett alkalmazni. Elsőként, 2011. március 12-én a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének vezetői és családjaik tették le az esküt Mohácson. Ezután a csíkszeredai, a kolozsvári és a szabadkai főkonzulátuson volt a legtöbb eskütétel, de még Hanoi-ban, Izlandon vagy éppen Izraelben is gyarapodott állampolgárokkal az anyaország. Ott voltam Las Vegasban is, amikor Wass Albert fia, Miklós tette le az esküt, és meg is kapta az útlevelet. A nemzet közjogi egyesítését ugyan soha nem tekinthetjük teljes egészében befejezettnek, de olyan ütemben már nem számolunk honosítási eljárásokkal, mint eddig. Akik érzelmi okokból kérték, azok nagy része megkapta a magyar állampolgárságot. További kitűzött számszerű célunk nincs, de természetesen, aki le szeretné tenni az állampolgársági esküt, és jogosult arra, annak biztosítjuk a lehetőséget.
– A Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés aláírásgyűjtésének határideje április elején, azaz néhány napon belül lejár. Meglesz a szükséges egymillió támogató?
– A becslések szerint összegyűlt az egymillió aláírás, de tovább folyik a gyűjtés, mert főleg a papíralapon kitöltöttek között sok lehet a rontott. Remélem, a következő néhány napban sokan csatlakoznak még a kezdeményezéshez.
– Mit lehet elérni, ha összegyűlik a legalább egymillió aláírás?
– Azt, hogy felhívjuk az Európai Unió figyelmét a problémára. Törődni kell a nemzeti kisebbségek ügyével, mert ez a kérdés annyi embert érint az unió szintjén, mint egy nagyobb tagállam lélekszáma. Nekünk pedig kiemelten fontos az ügy, mert a nemzet egyharmada Magyarország határain kívül él, akik szeretnének is megmaradni. S közben fontos megemlíteni, hogy a magyarországi nemzetiségek ugyanolyan veszélyeztetettek, mint sok európai társuk, annál is inkább, mert szétszóródva élnek. Mi értük is dolgozunk.
– Miközben határidőig csaknem 380 ezer magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgár regisztrált az április 8-i választásra, Gyurcsány Ferenc (DK) és több más ellenzéki politikus elvenné a határon túli magyarok szavazati jogát, sőt durva kijelentéseket tesznek a külhoni közösségekkel kapcsolatban. Mi erről a véleménye?
– Gyurcsányt abszolút nem érdekli a határon túli magyarság, de az anyaországi sem túlzottan, pártcsatákat vív. A DK mindig is elutasította a kettős állampolgárság rendszerét, így a szavazati jogot is. Az MSZP viszont, mint minden parlamenti párt, megszavazta a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról szóló törvényt. A szocialisták táborának jelentős része azonban nem támogatja sem a kettős állampolgárságot, sem a szavazati jogot. Ezekre a szavazatokra viszont Gyurcsány igényt tart, erre megy ki a játék. Aljas húzás, hogy megint a határon túli kártyát vette elő. Azért riogat ezzel, mert tudja, hogy a szavazatait tudja növelni. Pedig ez egy olyan téma, amihez soha többet nem lenne szabad hozzányúlni.
– Mi a választás tétje a határon túli magyarok számára?
– A tét, hogy az a nemzetpolitika, ami az elmúlt években kiteljesedett, folytatódhat-e. Nincs olyan település a Kárpát-medencében vagy a diaszpórában, ahol magyarok élnek, és valamilyen támogatásban ne részesültek volna. Minden családhoz sikerült elérnünk, és ez a kétségkívül nagy eredmény mehet veszendőbe. Ennél fontosabbnak tartom a dolog lelki oldalát, hogy az a közös gondolkodás, ami a nemzetet összekötötte, veszélybe kerül. Egy váltás visszalökné a minden téren kiépült kapcsolatrendszert oda, egy olyan mély gödörbe, ahol 2004-2005-ben volt. Ez jelenti a legnagyobb veszélyt, mert újrakezdeni mindig nagyon nehéz.
– Az előző ciklussal kapcsolatban korábban úgy fogalmazott, hogy a nemzetpolitikában dinamikus volt a fejlődés, évről évre több forrásból gazdálkodtak. Milyen eredményeket értek el az elmúlt négy évben?
– Továbbra is folyamatosan növekvő összegekről beszélhetünk, és az eredmények ezzel arányosak, vagyis a fejlődés töretlen. Az összegekről csak annyit, hogy ha a határon túli magyarság támogatására rendelkezésre álló forrásainkat összevetjük a teljes magyar költségvetéssel, akkor az arány valahol 0,5-1 százalék között van. Ez még mindig nem az a nagyságrend, amire a külhoni magyarságnak szüksége lenne.
Potápi Árpád János reméli, még sokan aláírják a nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményzést
Fotós: Teknős Miklós
– Idén is folytatódnak a Petőfi Sándor és a Kőrösi Csoma Sándor Programok. Mik az idei célkitűzések?
– Ha a számokat nézzük, 2013-ban 47 ösztöndíjassal indult el a Kőrösi Csoma Program, 2018/19-re viszont a két kezdeményezésben 225-en vesznek részt. A Kőrösi Csoma Program 150 ösztöndíjasából az idei évben 30 egyházi személy lesz, akik nem feltétlenül lelkészek és papok, hanem lehetnek teológushallgatók, vagy éppen hittantanárok is.
– Több programot indítottak a határon túli magyarság helyzetének javítása érdekében, ilyen volt többek között az először a Vajdaság számára meghirdetett gazdaságfejlesztési csomag. Hogy állnak ezek a kezdeményezések?
– A csomag először 50 milliárd forinttal indult, de az összeg időközben már meghaladta a 60 milliárd forintot. A programokat, amelyek időarányosan jó ütemben haladnak, a Külgazdasági és Külügyminisztérium valósítja meg és koordinálja. Mi a szakmai előkészítésben vettünk részt, és persze segítünk közben is. Az összeget nem egyben, hanem három év alatt használják fel. Időközben a Vajdaság mellé felzárkózott Kárpátalja, ott is gyorsan felkészültek, és tudták fogadni a forrásokat. Később csatlakozott ehhez Muravidék, Horvátország, Erdély és a Felvidék.
– Tavaly a külhoni magyar családi vállalkozások, idén a külhoni magyar családok évét hirdették meg. Mi ezzel a cél?
– A hagyományos nemzetpolitika mellett 2014-15-ben a szülőföldön való boldogulás támogatását is elindítottuk. Vagyis amellett, hogy a szimbolikus jelentőségű dolgokat megtettük, és lehetőséget teremtettünk a nemzet közjogi egyesítésére, szeretnénk az elvándorlást is mérsékelni, az asszimilációt megállítani, a demográfiai helyzetet pedig pozitív irányba elmozdítani. Ezt gazdasági támogatásokkal lehet elérni, ezért biztosítottunk forrásokat a szakképzés javítására, a fiatal, majd a családi vállalkozók támogatására, most pedig kifejezetten a családokra koncentrálunk. Ez kapcsolódik az itthoni programokhoz, hiszen 2018 a magyar családok éve, ezzel párhuzamosan valósítjuk meg a külhoni magyar családok évét. Idén az eddigi tematikus éveink programelemeit ötvöztük. Amellett, hogy a családtámogatási rendszer egyes részeit kiterjesztettünk a határon túlra is, ezen kívül támogatjuk azokat a vállalkozókat, akik családbarát tevékenységet folytatnak. Erre 500 millió forintos pályázatot írtunk ki. Javában zajlik a Köldökzsinór program is, melynek keretében a babakötvény és az anyasági támogatás határon túl is igénybe vehető, csak kérvényezni kell.
– A határon túli közösségek közül egyértelműen a kárpátaljai magyarság van a legrosszabb helyzetben, elég csak a nyelvtörvényre vagy a magyarellenes akciókra gondolni. Mit lehet tenni az ottani magyarság védelmének érdekében?
– A legfontosabb, hogy a magyar és az ukrán közvélemény, valamint az ukrán politika is folyamatosan érezze: ezt a területet és az ott élőket nem hagyjuk magukra. Folyamatosan figyelünk, és a legapróbb negatív dolog ellen is minden eszközzel határozottan fellépünk, ami egy idő után nekik is kellemetlen, így rendre visszakoznak. Ez az elmúlt években így volt. Emellett Ukrajna euroatlanti integrációs folyamatába is beleszólásunk van, és abban mereven ellenzünk mindent, amit csak lehet. A küzdelemben nem vagyunk egyedül, mert magunk mögött tudhatjuk Lengyelországot, egyes kérdésekben Romániát, Bulgáriát vagy éppen Görögországot, akiknek szintén nemzeti közösségük van Ukrajna területén. Az viszont az ő felelősségük, hogy az ott élők biztonságát garantálják. Helyi szinten mindent meg is tesznek ennek érdekében, Kárpátalja kormányzója az elképzeléseinkkel teljes mértékben egyetért, és támogat minket, a megyei vezetéssel szintén együtt tudunk működni, nem ütközünk semmilyen ellenállásba. Látják azt, hogy a programjaink nemcsak a magyarokat érik el, hanem adott esetben az ukránokat is. Mi rajtuk is próbálunk segíteni.
