- amerikai barátaink Trump úrra fognak szavazni
- az iszlám a kezdetektől fogva ellenségesen lépett fel a kereszténységgel szemben
- Nyugat-Európában kialakultak már a modern kori kalifátus szigetei
- ki tudott alakulni az iszlám és a balliberális oldal között egy szövetség
- növekedni fog a terrorveszély Európában
A Hit Gyülekezetének vezető lelkészével, Németh Sándorral jelent meg interjú a mandiner.hu oldalon, melyben többek között nyilatkozott a katolikus egyházzal való viszonyukról, az amerikai elnökválasztásról, az iszlámról és a kereszténység jövőjéről. Pár gondolatot idézünk az interjúból.
–Említette az amerikai elnökválasztást. Mennyire támaszkodhat erre (a neoprotestáns, evangéliumi irányzat hívei – a szerk.) a szavazótáborra a mostani republikánus elnökjelölt, Donald Trump?
–Nem könnyű amerikai barátaink helyzete. Ha szabad egyet idéznem, „két kretén közül kell választani”. Szerintem összeszorítják a szájukat, lenyomják az ellenszenvüket és Trump úrra fognak szavazni. A fekete evangéliumi gyülekezetek pedig Hillary asszonyra. Ahogy hallom, a katolikusok is inkább Trumpot támogatják.
A gendermozgalom, a szexuális forradalom új irányzata, a melegházasság, az uniszex WC-k és mosdók sok keresztényt felébresztettek, hogy Obama irányvonalát nem szabad folytatni.
–A Hit Gyülekezete már jóval azelőtt meglehetősen szigorúan bírálta az iszlámot, mielőtt ez mainstream álláspont lett volna…
–Nem szigorúan. A tényeknek megfelelően. Egyszerűen ismerjük a kereszténység és az iszlám közötti viszony közel 1500 éves történetét. Van most egy szinkretista irányzat, hogy a különböző vallási rendszereket közös nevezőre hozzák, integrálva egy egységes rendszerré. De akkora ellentét van a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás és az iszlám tanításai között, hogy csak felszínes emberek gondolják azt, hogy ezt a két vallási rendszert integrálni lehet. Ez nem működik. A Biblia egészen máshogy határozza meg az univerzum alapproblémáját – a bűnben, melynek megoldása az engesztelő áldozat, a jom kippur (engesztelés napja) ünnepe tartalmazza ezt az Ószövetségben, az Újszövetségben pedig Jézus Krisztus megváltói műve. Az iszlám másból indul ki, nem tekinti a bűnt az emberiség alapproblémájának, nem hisz az engesztelő áldozatban, nem hisz Jézusnak mint Isten fiának feltámadásában, csak hogy a kereszténység lényegéről beszéljek. Bár voltak csendesebb időszakok,
az iszlám a kezdetektől fogva ellenségesen lépett fel a kereszténységgel szemben.
A radikális iszlám a hatvanas évek vége óta egyre erősebb ellentétet szít a kereszténységgel és a zsidósággal, a judaizmussal szemben. Ezt egy modus vivendivel kellene megoldani, ragaszkodva a különállás jogához.
–Talált már rá megfelelő szót (a bevándorlásra – a szerk.)?
–Továbbra sem. Tisztában vagyok azzal, hogy a menekültek döntő többsége áldozat. Az áldozatokat nem akarom megsérteni. De kétségkívül fel fogják használni őket a jövőben, mert mindig is ezt tették. A hidzsra, a hit terjesztése békésebb helyre történő menekülés által nem új dolog, ismert az iszlám történetéből.
Jelenleg Európa meghódításáról van szó. Nyugat-Európában kialakultak már a modern kori kalifátus szigetei. Az újságokban no-go zónáknak hívják őket.
Sikerült ezekben egy olyan etnikai olvasztótégelyt létrehozni, ahol a marokkói, az afgán, az iraki és szíriai háttérből jövő iszlámhívő számára nem az etnikai, hanem a vallási hovatartozás lesz a fontos.
–A brüsszeli Molenbeekre gondol?
–Anglia, Franciaország, Belgium, Németország, Svédország, sorolhatnám tovább. Nem véletlen, hogy ezen országok az Iszlám Állam legfőbb utánpótlásbázisai. Sokat jártam a Közel-Keleten. Engem meglep és zavarba is hoz, ami most zajlik. A kilencvenes években azt tapasztaltam, hogy a közel-keletiek számára az etnikai és a vallási hovatartozás ugyanannyira fontos. Csakhogy azóta hatalmas változás történt, az iszlámon belül nagyon erős az a mozgalom, amely ummává, a Koránon és a saríán alapuló egységes néppé akarja tenni az iszlám világot, feloldva az etnikai identitást.
Szerencsétlen módon van egy találkozási pont a globalizmus és a kalifátus között, hiszen a globalizmus is a nemzeti identitás felszámolását, kiüresítését, a nemzeti szuverenitás feladását hirdeti. Persze más is szerepet játszhatott ebben, de ki tudott alakulni az iszlám és a balliberális oldal között egy szövetség.
Minket, hívő keresztényeket ez olyan helyzetbe hozott, hogy végig kellett gondolnunk politikai világnézetünket.
–Mik lehetnek a következmények?
–Ha Magyarországra nézünk, ez a demokrácia végét jelentené. Mi állam és egyház szétválasztásában gondolkodunk, az iszlám számára ez ismeretlen. Növekedni fog az antiszemitizmus, az anticionizmus. Ezek az országok már a második világháború előtt is meg voltak fertőzve a náci eszmékkel. Könyvkiadásuk toplistáján a második világháború után is a Cion bölcseinek jegyzőkönyve, illetve Adolf Hitler Mein Kampfja szerepelt.
Növekedni fog a terrorveszély – rengeteget kell majd költeni ennek ellensúlyozására.
–Mennyire optimista a kereszténység mint a politikára hatással lévő eszmerendszer kilátásait illetően?
–Az amerikai keresztényeket ugyanez a kérdés izgatja. Obama alatt ébredtek rá, hogy kisebbségben vannak. Egyesek apokaliptikus víziókat festenek a falra a kereszténység hanyatlásáról. Az én álláspontom teljesen más.
A kereszténység ideje ugyanis a jövő.
A kereszténység ideje nem járt le, hiszen messzemenőkig nem merítette még ki forrásait. Tudom, hogy mit gondolnak a humanisták vagy a materialisták erről a szerepvállalásról. Sajnálom őket, hogy nem lesz igazuk. Jézus azt mondta, ez még nem az én időm.
A teljes interjút a mandiner.hu oldalon olvashatja el.