Marek Kuchcinski felszólalásában kiemelte: Európában nemzetek élnek együtt, nem pedig egy etnikailag és kulturálisan egységes nép, és Közép-Európában mindenki érti, hogy bár különbözőek vagyunk, ebben rejlik a legnagyobb erőnk. Mi is megerősíteni, megújítani akarjuk Európát, de a magyar-lengyel barátság is bizonyítja, hogy a különbözőségek megőrzése mellett is lehetséges az együttműködés – mutatott rá.
A lengyel szejm elnöke kifejtette: mi ismerjük a szabadság árát és azt is tudjuk, hogy amikor nincs reform, vagy csak túl későn van, az bukáshoz vezet. Ezért az EU gyors megújulásának vagyunk a hívei – mondta.
Úgy vélte, a lengyel és a magyar sors összefonódik, aminek oka, hogy népei mindig is közös értékeket vallottak, szolgálni akarták a hazájukat. Közös vonásként említette, hogy mindkét országban a kereszténység határozta meg a legfontosabb értékeket. A magyarok és a lengyelek a történelem túlnyomó részében szövetségesek voltak és a nemzeti felkelésekben is segítették egymást – emlékeztetett. Hozzátette: az is hasonlóság a két nép között, hogy nehéz helyzetekben a magyarok és a lengyelek mindig Istenhez fohászkodtak.
Marek Kuchcinski (a képen) arról is beszélt, hogy 1956-ban a forradalmárok a „rossz birodalom”, a Szovjetunió ellen léptek fel. A lengyelek és a magyarok 1956-ban is segítették egymást, az érzelmi kötelék e két nemzet között túlélte a legnehezebb időket is – vélekedett.
Stanislaw Tillich, a német Bundesrat elnöke hangsúlyozta: azok, akik 1956-ban feláldozták életüket a kilátástalan küzdelemben, a 20. század hősei közé tartoznak, áldozatuk nem volt hiábavaló, mert nemcsak a saját országukért, hanem egész Európáért harcoltak.
Közölte: most Magyarország hosszú történelmének egyik legmegindítóbb eseményére emlékeznek, egy olyan korra, amely sok családnak reményt és gyászt is hozott. Azokat méltatjuk, akik hihetetlen bátorsággal és nagy elszántsággal szálltak síkra a szabadságért és az önrendelkezésért, és többen közülük életüket vesztették e harcban – idézte fel.
Mint mondta, akkoriban Közép-Európa több országában is a szabadság és önrendelkezés utáni vágy kötötte össze az embereket, a vágy a demokrácia iránt, az idegen uralom és a kommunizmus megszüntetése iránt. A szabadság szelleme szállt 1956 októberében Magyarországra, reménnyel és bizakodással teli napok voltak ezek, úgy tűnt, a szabadság, a demokrácia és az önrendelkezés csak karnyújtásnyira van – emlékeztetett. Hozzátette: e cél elérését megérdemelte volna ez a büszke, nagy múltú ország, de sajnos a remény itt is csak rövid ideig élhetett, a harcot nem lehetett megnyerni a szovjet túlerővel szemben.
Stanislaw Tillich kitért arra: ugyanakkor világossá vált, hogy a kommunista hatalom nem maradhat fenn örökké Közép-Európában, mert itt az emberek gondolatait az európai felvilágosítás alakította, abban a tudatban éltek, hogy csak a demokráciáé lehet a jövő. Felidézve a nyolcvanas évek és a rendszerváltozás eseményeit kijelentette: Közép-Európa tiszteletreméltót alkotott azóta, sikerült a rendszerváltás, ami elismerést és tiszteletet érdemel.
Kiemelte: Európa jövőjéről beszélve emlékezni kell arra a hosszú és nehéz útra, amely a szabadsághoz vezetett, emlékezni kell a közös európai értékeinkre, képesnek kell maradnunk a párbeszédre, a kihívásokat a másik szemszögéből is látnunk kell, és nem szabad elfeledni, mennyi mindent éltünk már át együtt.
A történelmi zászlók kivonulása és a Szózat eléneklése után ügyrendben kért szót Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője, aki jelezte: szeretné, ha a jegyzőkönyvbe belekerülne, hogy „az 1956-os forradalmat szovjet segítséggel vérbefojtó Magyar Szocialista Munkáspárt utódjaként megalakult Magyar Szocialista Párt frakciója” az ünnepi ülésen nem vett részt. Az elnöklő Latorcai János közölte: a jegyzőkönyvben rögzítik ezt a „sajnálatos tényt”.
Marek Kuchcinski és Stanislaw Tillich az ünnepi ülést megelőzően Kövér László meghívására részt vett az 1956. október 25-i Kossuth téri sortűz áldozatairól szóló megemlékezésen, az Országház előtt kialakított emlékhelyen.
