Jogerősen felmentette a Fővárosi Törvényszék múlt pénteken azt a két férfit, akiket azzal vádoltak, hogy még 2013-ban tíz lőfegyvert, lőszereket és füstgránátokat raktak az újpesti Marina-part egyik teremgarázsában egy bérelt helyre parkolt Peugeot csomagtartójába. A törvényszék másodfokú határozatával helybenhagyta az elsőfokú bíróság felmentő ítéletét a D. L. és M. I. ellen lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés miatt indult büntetőügyben.
2014. február 3-án – a hetekkel korábban, január 13-án elkövetett Lehel úti robbantás kapcsán elkülönített zöldszámra – érkezett állampolgári bejelentés, amely szerint a Marina-part mélygarázsában található egy motor, amelyet a robbantáshoz használtak, illetve a mellette álló autóba a motorkerékpárt használók pakoltak valamit. A motorról kiderült, hogy nincs köze a bankrobbantóhoz, ám a robbanóanyag-kereső kutya a mellette parkoló Peugeot rakterénél jelzett. A csomagtartóból Ak–47-es, Scorpio géppisztoly, hét különböző pisztoly, hangtompítók, lőszerek százai, valamint füstgránátok kerültek elő. Még aznap kiderült, a parkolóhely bérlését M. Imre megbízásából D. László intézte. A Terrorelhárítási Központ műveleti egysége mindkettőjüket elfogta.
A vád szerint D. László megkérte ismerősét, V. T.-t, hogy béreljen neki egy garázst. 2013. október 1-jén D. és vádlott-társa, M. Imre a Marina-parton található garázshoz vitte a két férfi barátja, Sz. A. tulajdonába került Peugeot-t, és megkérték V. T.-t, hogy parkoljon be, majd a kulcsot adja át neki. A vádirat szerint 2014. február 3-án a vádlottak a garázsban álló kocsi csomagtartójába, egy sporttáskában elrejtve, lőfegyvereket és lőszereket helyeztek el. Ezeket még aznap lefoglalta a rendőrség.
Az elsőfokú bírósági eljárásban kiderült, hogy nem volt sem kamerafelvétel, sem tanú, semmilyen egyéb adat arról, hogy a vádlottak bármikor is a garázsban jártak volna, és a gépkocsit felnyitva ők helyezték volna el a fegyvereket. Nem volt megállapítható, hogy az autónak tulajdonképpen ki volt a tulajdonosa (Sz. A. még a nyomozás elején meghalt, a jármű pedig nem az ő nevén szerepelt), ki volt a használója, továbbá az sem, ki és mikor helyezte el a csomagtartóban a fegyverarzenált. Az eljárás során tehát nem lehetett bizonyítani, hogy 2014. február 3-án a vádlottak valóban megjelentek a garázsnál, és a gépkocsit saját kulccsal kinyitva, annak csomagtartójába – egy sporttáskában elrejtve – lőfegyvereket és lőszereket helyeztek el.
A vádlottak egybehangzóan állították, hogy közös barátjuk, Sz. A. kérésére béreltették ki a garázst, akinek tartozásai voltak, és ezért szerette volna elrejteni az autóját. A bérlés intézését azért bízták V. T.-re, mert ilyen ügyekben már többször segített nekik. Az autóval is V. T. parkolt le, majd átadta a bérleti szerződést (amit szintén ő kötött meg a saját nevében) és a járműkulcsot a vádlottaknak, akik az autó elhelyezésekor le sem mentek a teremgarázsba, V. T. még a kocsibeálló pontos helyét sem mutatta meg a vádlottaknak. A bérleti díjat az elsőrendű vádlott banki átutalással fizette 2013 decemberéig, amikor is Sz. A. meghalt. Ezután már senki sem fizette tovább a garázs bérleti díját.
A fegyvereket egyébként Magyarországon nem használták regisztrált bűncselekmény elkövetése során. A Lehel úti bankrobbantót eddig nem találták meg.