Október végén, amikor az első falevelek lehullottak a fákról – egy elbeszélés szerint –, a kisleányka kiszaladt a kertbe, és szomorúan látta az első levelek hullását, felemelte őket, és az ágak felé ugrált, hogy visszategye azokat. A nagyapja megkérdezte, hogy mit csinál, mire a kislány azt válaszolta: Vissza akarom tenni a helyére őket, hogy éljenek még!
Míg a mindenszentek és a halottak napja egyházi ünnep, pontosabban a katolikus egyház ünnepe, addig a halloween egy ősi pogány ünnepre vezethető vissza. Mindenszentekkor ünnepeljük az összes szenteket, vagyis azokat a megdicsőült, mennyországba jutott lelkeket, akikről az egyházi naptár külön ünnepnapon nem emlékezik meg.
Az egyház tanítása szerint Isten népe három részre tagolható: a küzdő egyház, vagyis azok az emberek, akik a földön élnek, a szenvedő egyház, vagyis akik haláluk után még a tisztulás állapotában várják, hogy a mennyei dicsőségbe jussanak, és a megdicsőült egyház, akik már a mennyországban, Isten dicsőségében vannak. Mindenszentek ünnepén az egyház az utóbbiakra irányítja tekintetünket.
Szorosan kapcsolódik ehhez a naphoz november másodika, a halottak napja. Ezen a napon a földön küzdő egyház ünnepélyesen megemlékezik a tisztulás állapotában lévő lelkekről. Ezzel szemben a halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak október 31-e éjszakáján, bár mára az egész világon elterjedt ez a szokás.
Manapság a mindenszentek és a halottak napja összekeveredik az emberek gondolkodásában. Bakos Tamás, az Egri Főegyházmegye káplánja lapunknak kifejtette, november elseje leginkább az elhunytakról való megemlékezést jelenti a legtöbb embernek, és háttérbe szorul az ünnep valódi jelentése. Ez a nap alapvetően az egyház ünnepei között nem annyira a szomorúságról és az elmúlásról, hanem sokkal inkább a megígért örök élet boldogságáról szól. Ma is fontos az emberek számára, csak a jelentése homályosodott el egy kicsit – mondta a káplán.
A mindenszentek és a halottak napja tehát alapvetően arról szól, hogy azt a közösséget, amit mi egyháznak hívunk, minden körülmények között összeköti a szeretet köteléke, amely túlmutat ezen a földi életen. – Nagyon szép szokás, hogy mindenszentek ünnepére és halottak napjára virágba borulnak a temetők, hogy millió apró mécses világít a sírokon ezen az éjszakán. De mindaz csak akkor ér valamit, ha szeretteink sírja mellett imádkozunk is az ő lelki üdvükért; pusztán a virág és a mécses csak díszítés – hívta fel a figyelmet.
Tamás atya kifejtette azt is, hogy a ma annyira divatos halloweenbuliknak nem sok közük van az ünnep eredeti tartalmához, inkább a külsőségek tetszenek az embereknek: a töklámpások, a jelmezek, a rémtörténetek. Ugyanakkor megvannak ennek a felületes ünneplésnek a maga veszélyei is, mert a szokásai és hagyományai a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek.
– Ezekkel azért kell vigyázni, mert ami első látásra ártatlan mókának tűnik, az nagyon is komoly veszéllyé válhat, ha az ember nyitottá válik az okkultizmus dolgaira. Egy tudatos keresztény ember sem boszorkányokat, démonokat, sem szellemeket nem akar ünnepelni, amelyek alapvetően hozzátartoznak a halloween pogány gyökereihez – hangsúlyozta Bakos Tamás.
Ezzel kapcsolatban Galo Gábor, az Egri Főegyházmegye ifjúsági referense fogalmazott meg egy kérdést minden ember számára: miket szeretnénk inkább látni, győztes arcokat a mindenszentek seregében, elhunyt szeretteinknek arcát, fényképeit, akik bennünk élnek, bőrünk alatt, szavaikkal, hagyományaikkal; vagy ijesztgető töklámpásokat, amik eltakarják azok arcát, akikre gondolnunk kellene, és akik várják imáinkat?