– A katolikus egyház és a kereszténység azért tudott fennmaradni kétezer éven át, mert mindig meg tudott újulni. Ma viszont sokan úgy látják, defenzívába szorult a kereszténység, nem utolsósorban a liberálisnak mondott ateista erők, az általuk szorgalmazott migráció és a radikális iszlamisták európai térhódítása miatt. Ön szerint mi lehet a kivezető út ebből a csapdahelyzetből?
– Bár minden nemzedék a saját korát újszerűen éli meg, ma egy soha nem volt világ vesz körül bennünket. Ebben az új helyzetben is az evangélium fényénél kell keresnünk az igazságot.
Ha végigszaladunk gondolatban a történelmünkön, rájövünk, hogy minden generáció küzdött hasonló feszítő gondokkal a honfoglalás óta. Elegendő, ha a tatárjárásra, az oszmán török hódító előretörésre, hősies szabadságharcainkra gondolunk. Ha pedig a XX. századra tekintünk, Trianonra, a két világháborúra, az ’56-os forradalomra és szabadságharcra, azt látjuk: bőven kijutott nekünk a kemény kihívásokból, küzdelmekből, történelmi katasztrófákból, amelyek keresztény hitünket is próbára tették. El kell fogadnunk, hogy nekünk is meg kell vívnunk a csatáinkat. Egy régi bölcsesség úgy szól: Uram, adj bölcsességet, hogy változtatni tudjak, és ahhoz is, hogy ne változtassak azon, amin nem kell. De ahhoz is adj éleslátást, hogy meg tudjam különböztetni a kettőt. Így vagyunk mi is a változásokkal.
A főpapnak meggyőződése, hogy a jövőben is keresztény marad Európa
– Az egyház arról nevezetes, hogy ha kellett, tudott nagyon gyakorlatias lenni. Mit kellene ma tenni?
– Fel kell lépni az ellen, amit Ferenc pápa leselejtezési kultúrának nevez. Hogy mindent elural a fogyasztás, a tárgyak, az eszmék, a gondolatok, a hitek állandó lecserélésének parancsa. Ne nyugodjunk bele abba, hogy azt sugallják, nincs is Isten. És persze nem szabad elfogadnunk az ateizmusból következő torz életszemléletet, amelyből olyan vadhajtások nőnek ki, mint a nemek, a férfi és a nő különbözőségét tagadó genderelmélet. Keresztény emberként választ kell találnunk a jelenlegi kihívásokra, s ehhez a legfontosabb eszköz a párbeszéd.
– Nehéz azonban dialógust folytatni, ha a másik fél csak elvárásokat fogalmaz meg. Másrészt éppen az önvédelem jogát akarják elvitatni tőlünk. Mindent lehet védelmezni az önkényesen polkorrektnek hívott baloldali liberális felfogás szerint, csak a keresztény értékeket nem. Holott az Európai Unió széles körű konszenzuson nyugvó alapelve volt az egyik alapító atya, Robert Schuman mondása: Európa keresztény lesz – vagy nem lesz.
– Tisztáznunk kell magunkban, mitől is vagyunk keresztények. Történelmünkben a krízisek mindig megtisztulást eredményeztek, s amitől féltünk, az végül fejlődést hozott magával, javunkra vált. Nem szabad megijedni tehát, hanem az Úristen gondviseléseként, figyelmeztetéseként kell felfogni a leküzdendő nehézségeket. Arra sarkallnak bennünket, hogy elkényelmesedett életünkből zökkenjünk ki és újuljunk meg. Nyugat-Európában becsukják a templomokat, az Európai Unió pedig nem meri vagy nem akarja a kereszténységet megemlíteni a legfontosabb dokumentumaiban. Olyan intő jelek vannak, amelyeknek fel kell ébreszteniük minket.
– Sokak szerint az volt az egyik legmarkánsabb jele a negatív fordulatnak, romlásnak, amikor pár éve nem engedték a hagyományos hatalmas karácsonyfát felállítani Brüsszelben.
– Ez így van. De mit lehet mondani arra ép elmével, hogy a világszerte köztiszteletnek örvendő szent, II. János Pál pápa szobráról Franciaországban bírósági döntéssel el akarják távolítani a keresztet arra való hivatkozással, hogy az sértheti mások érzékenységét, semleges érzelmeit? Csak elítélni lehet ezt a felháborító, jogsértő méltánytalanságot. Annak idején az oszmán veszélyre összekapta magát Európa. 1456-ban Hunyadi János nándorfehérvári győzelme előtt imádkozásra való felhívásként, majd a diadal örömére a pápa elrendelte a déli harangszót. Figyelmeztetni akart: Maradjatok éberek! Ma is erre van szükség: hogy a keresztény egyházak újuljanak meg. Újra fel kell éleszteni magunkban a szolidaritást, a megbékélést, ám a hitünk, közösségünk, kultúránk iránti felelősséget is.
– De mi lehet a helyes magatartás egy keresztény értékrendű ember részéről, hogy ne tűnjön fel tutyi-mutyi színben?
– Újra fel kellene fedezni a misszió jelentőségét, hiszen az EU is missziós területté vált. II. János Pál emlegette az újraevangelizáció fontosságát. Az első apostolok azt mondták: nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk. Példaadó legyen az életünk – hogy ne lehessen csak úgy elmenni mellette. Vonzóvá kell tennünk a kereszténységet. Mára a családi élet, a gyermekvállalás a közgondolkodás középpontjába került. Az egymást segítő családi életet hirdető Szentjánosbogár mozgalom például innen, a Váci Egyházmegyéből, Dunakesziről indult el. Nagyon fontos, hogy a keresztény emberek, családok tudják, nincsenek egyedül, mert összekapaszkodva sokkal erősebbek lehetnek.
– Pedig a keresztény szemlélet legalább olyan szálka a militáns antikonzervatívok szemében, mint a nemzeti érzés, a nemzetállamok léte.
– Emiatt kell megmutatnunk, hogy kik vagyunk. Szelíden, de határozottan, következetesen. Hogy új lendületet kapjon a vallásos életünk. Igazi cserkészmentalitással pedig járjanak élen a keresztény családok a haza megismerésében, a falusi turizmusban, bizonyítva, hogy a sokszor méregdrága külföldi nyaralások helyett itthon is lehet üdülni. Amire a nagyszámban idelátogató külföldi turisták már rájöttek.
– Ferenc pápa valósággal divatba hozza a kereszténységet népszerű megszólalásaival. Ám többen úgy látják, a migránsok sorsát mintha többször tenné szóvá, mint a közel-keleti keresztények elleni véres merényleteket, népirtást, etnikai-vallási-civilizációs tisztogatást.
– Van, aki azt mondja, a pápa ne tegyen szóvá aktuális közéleti témákat, inkább beszéljen az evangéliumról. Dehát éppen ezzel beszél róla! Másrészt a keresztények szenvedései ellen folyamatosan felemeli a szavát. Fel kell rázzon bennünket, hogy keresztény testvéreinket meggyilkolják a hitükért. Borzalmas belegondolni, hogy több vértanúja van ma az egyháznak, mint eddig bármikor a történelem során. Ezeknek a tűrhetetlen állapotoknak sürgősen véget kell vetni, amíg nem késő.
– Nemrég egy evangélikus lelkész feltette a szónoki kérdést az Echo TV-ben, hogy míg egy Európába jövő mohamedán naponta akár ötször is előveszi az imaszőnyeget és imádkozik, mi imádkozunk-e ugyanennyiszer?
– Ez sajnálatosan jogos felvetés. Orbán Viktor miniszterelnök mondta Madridban, hogy hitükben erős, szilárd muszlimok jönnek egy hitében meggyengült Európába. Ezen kell változtatnunk. Hinnünk kell a megtisztulásban, de magunkon kell kezdeni. Az iszlám vallást sem szabad kárhoztatnunk, mivel akik elkövetik a terrorcselekményeket vagy törvénytelenségeket, éppúgy nem igazi muzulmánok, ahogy Európában sem tartjuk igaz kereszténynek az ateistákat, a keresztény hitelvekből gúnyt űzőket. Loyolai Szent Ignác azt vallotta, sosem szabad általánosítani. A hagyományos iszlám kultúra rendkívül fejlett, elég, ha arra gondolunk, hogy a középkorban az ő közvetítésükkel jutottak el hozzánk Arisztotelész művei. Ismerjük-e például Avicennát, az ezer éve élt nagy hatású gondolkodót, s az arab filozófiát, tudományosságot? Ez akkor is igaz, ha feltehetően az Európába betóduló migránsok döntő többsége szintén nem is hallott az iszlám kultúra híres képviselőiről.
– Igaza lehet-e a magukat liberálisnak beállító globalista erőknek, akik lejárt lemezként beszélnek a kereszténységről, és mindent megtesznek azért, hogy elárasszák az új népvándorlók a kontinenst?
– Szó sincs róla. Ki tilthatja meg nekünk, hogy visszatérjünk a krisztusi örökségünkhöz? Az összetartó közösségek a mi reménységeink. Nem jelennek meg sűrűn híradások, de például itt a váci egyházmegyében is egyre több polgármester keres meg bennünket a kéréssel, hogy templomot szeretne építeni a településén. Az elmúlt 15 évben 15 templomot szenteltünk fel. Az iskolákkal hasonló a helyzet, s alig győzzük, hogy mindenhová eljussunk keresztelni, bérmálni, esketni. És hála Istennek van sok katolikus ifjúsági és cserkésztábor, összejövetel, úgyhogy van mire építkezni, miközben Nyugat-Európában arra hivatkozva zárják be a templomokat, hogy nincs elég hívő.
– Önt egyes orgánumok egyfajta migránsbarát püspökként tartják számon, amióta azt mondta, hogy örömmel vendégül látná az őcsényiek által nem fogadott, oltalmazotti státusú migránsokat. Pedig az ottaniak talán csak éltek a gyanúperrel a múlt példái alapján. Ha egy liberális NGO azt ígéri, hogy menekültek jönnek, nem agresszív elemek, annak nem lehet hitelt adni. Miután a betörőket nem vehetjük egy kalap alá azokkal, akik kopognak az ajtón.
– Azt mondtam én is kezdettől fogva, hogy humánusan kell kezelni a migrációs helyzetet, de ha valaki bebocsátást kér, ne az ablakon és a kerítésen keresztül törjön ránk. A valódi bajbajutottak szerények és nem követelőzők. Ferenc pápát is félre szokták magyarázni, hisz ő a valódi menekültekről beszél, és azt mondja: keressétek meg őket, mert aki tülekszik, az nem biztos, hogy segítségre szorul. A szentatya azt is hangsúlyozza: annak örülne a legjobban, ha sokak mielőbb visszatérhetnének a szülőföldjükre. Mégis féltem a népemet, mert ha a negatív tapasztalatok hatására megcsontosodik bennünk a gyanakvás, akkor is elmegyünk majd a rászorulók mellett, amikor tényleg kötelességünk volna a segítségnyújtás. Nem élhetünk állandó bizalmatlanságban, mert az felemészti az embert. Ahogy II. János Pál mondta: nem szabad félni. Ez vezessen bennünket.
– Szintén lelkendezve kapta fel a baloldali sajtó, hogy ön állítólag arról beszélt egy fórumon: a keresztényekre is mondhatjuk, hogy terroristák.
– Erre csak azt válaszolhatom: a Szentírásban az is benne van, hogy nincs Isten. Igaz, az után a félmondat után, hogy „A balga azt mondja…”. Ennyi az igazság az én tipikusan összefüggéseiből kiragadott mondatommal kapcsolatban is. Azt viszont fenntartom, hogy a protestánsokkal szemben vagy az inkvizíció idején nagy bűnöket követett el a katolikus egyház. Mint ahogy fordítva, a katolikus egyházat is érték durva támadások. Ferenc pápa és az evangélikus egyház feje ezért is kért kölcsönösen bocsánatot tavaly ősszel a svédországi Lundban.
– Végezetül: keresztény marad a jövőben is Európa?
– Meggyőződésem, hogy igen. Ehhez azonban fel kell ismernünk: ma Európában ismét itt az ideje az összefogásnak. Inkább erre kellene koncentrálni egymás besározása, támadása helyett.
Erős mondatok
- Nem szabad elfogadnunk az ateizmusból következő torz életszemléletet, amelyből olyan vadhajtások nőnek ki, mint a nemek, a férfi és a nő különbözőségét tagadó genderelmélet.
- Nyugat-Európában becsukják a templomokat, az Európai Unió pedig nem meri vagy nem akarja a kereszténységet megemlíteni a legfontosabb dokumentumaiban. Olyan intő jelek vannak, amelyeknek fel kell ébreszteniük minket.
- Mit lehet mondani arra ép elmével, hogy a világszerte köztiszteletnek örvendő szent, II. János Pál pápa szobráról Franciaországban bírósági döntéssel el akarják távolítani a keresztet arra való hivatkozással, hogy az sértheti mások érzékenységét, semleges érzelmeit?
- Történelmünkben a krízisek mindig megtisztulást eredményeztek,
s amitől féltünk, az végül fejlődést hozott magával, javunkra vált. - Borzalmas belegondolni, hogy több vértanúja van ma az egyháznak, mint eddig bármikor a történelem során. Ezeknek a tűrhetetlen állapotoknak sürgősen véget kell vetni, amíg nem késő.
