– Önt nem is a nevén szokták nevezni, hanem csak Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter szomszédjaként emlegetik.
– Igen, ez ugrik be azoknak, akik csak a híradásokban hallottak rólam. Akik ismernek, azok tudják, hogy a magyar tulajdonú kommunikációs cégek közül a legnagyobbak közé tartozunk, és akik eddig többet dolgoztak a piac szereplőinek, mint az államnak. De ez ma nem számít, mert ami nem illeszkedik a képbe, az úgysem jelenik meg. Ez van, ezzel együtt kell tudni élni, és én együtt is tudok.
– Tehát csak ennyi? Rogán Antalnak semmi köze nincs semmihez?
– Ez egy szépen felépített legenda. Akik támadnak, azok is tudják, hogy minden alkalommal nyílt tenderen nyertük a munkáinkat, ahol másnak is nyitva állt a kapu, hogy versenybe szálljon. Hasonló városi mendemonda, hogy a rólam legtöbbet cikkező 444.hu portálban csendestárs egy konkurens cég vezetője, amely nemrég szintén győztese volt a 25 milliárdos kommunikációs tendernek. Ha innen nézem, tulajdonosi ösztönzésre ismételgetik ezt a jelzőt esetemben. Sajnos ez van, aki a pályán nem tud eredményes lenni, az a kispadon rugdossa a többiek bokáját.
– Azért bizonyára van valamilyen kapcsolata Rogán Antallal. Jó szomszédi viszonyt ápolnak?
– Ön mit tart jó szomszédi viszonynak?
– Szoktak közös programokat szervezni? Vagy például fűnyírás közben beszélgetni?
– Nem, sosem láttam még Rogán Antalt füvet nyírni. Nem szervezünk közös programokat, de ha szerveznénk, annak sem lenne semmilyen hatása a cégeim üzleti eredményére.
– Mindenesetre jó lehet a Pasa Park karmája, hiszen számos közbeszerzésen nyert az utóbbi években.
– Miért ne nyernénk? Eddig egyetlen versenyben sem a lakcímkártyámat kellett indítanom, hanem az ötleteinket és azokat a megoldásokat, amelyek megkülönböztetnek bennünket másoktól. Miért gondolja azt bárki is, hogy csak multinacionális cégek nyerhetnek tendereket? Ez valami szentírás, és mi eretnekek vagyunk? Az elmúlt években a médiavásárlási piac 93 százalékát multinacionális cégek uralták Magyarországon. Ezen az arányon a mi sikerünk sajnos csak alig változtatott. Ha tudunk olyan színvonalon és áron szolgáltatni, mint ők, akkor kivételesen miért ne nyerhetne magyar cég is?
– Nem gondolja mégis, hogy túl sok közbeszerzést nyernek mostanában?
– Egyáltalán nem. Úgy tűnik, mintha emiatt szégyellnem kellene magamat, miközben mi húsz éve a piacon vagyunk, a legnagyobb magyar vállalatok kétharmadának legalább tíz éve dolgozunk, és hat országban nyolc nyelven jelentetünk meg kiadványokat. Az elmúlt években két és fél milliárd forint adót fizettünk be, több mint kétszáz kollégát foglalkoztatunk. Ha űrsiklót kezdenénk építeni vagy óceáni halászatba kezdenénk, akkor érteném a kritikákat, de mi ugyanezt a tevékenységet végezzük két évtizede. Miért ne nyerhetnénk tendereket?
– Hogyan, mikor kezdődött a győzelmi sorozat?
– A piaci versenyben erősödtünk meg annyira, hogy 2003 óta az államnak is dolgozunk, és nyerünk közbeszerzéseket. Már a kezdetektől a honlapunkon gyűjtjük és bárki számára láthatóvá tesszük, hogy milyen közbeszerzéseken indultunk, abból mit veszítettünk el és mit nyertünk meg. Ez számunkra nagyon fontos, nem ismerek a szakmánkból senki mást, aki ezt a transzparenciát vállalná. Azt reméltük, ha nincs titok, akkor nincs miről harsány cikkeket közölni. Úgy látszik, hogy ez nem vált be.
– Melyek voltak a legnagyobb projektjeik?
– A kétezres években elsősorban a gazdaságélénkítésben volt szerepünk, például a külföldi befektetéseket támogató és elősegítő állami ügynökségnek négy nyelven adtunk ki kiadványokat és készítettünk weblapot, hírlevelet. A közelmúltban az állampapírok értékesítése a mi reklámjaink megjelenése után kezdett szárnyalni; a 2007–2013-as uniós pénzek teljes lehívásában is van némi szerepünk, hiszen 2012 óta vettünk részt az uniós források kommunikációjában, a 120 éves Magyar Olimpiai Bizottság ünnepségének megszervezésében, az országimázsfilm nemzetközi sikerében mind részünk volt. Mi szervezzük a legszínvonalasabb közép-európai bormarketing-eseményt és az általunk vezetett adventi ünnep a bazilikánál pár év alatt Budapest első számú reklámfotótémájává vált. Sok ember munkája van ezek mögött, de eddig senki nem állított olyat, hogy rosszul dolgozunk, nem jól gazdálkodunk a ránk bízott javakkal. Az egyetlen kritika, hogy hol lakom. Én ezzel együtt tudok élni. De van pár olyan projektünk, amely jellegéből fakadóan is nonprofit. Ilyen például a TEDxDanubia konferenciasorozat, amely egyértelműen a világ jobbításáról és egy olyan előre gondolkodó, a jövőbe invesztálni akaró közösség létrehozásáról szól, amilyenből kevés van itthon. Ez óriási népszerűségnek örvend. Tavaly szeptemberben elkezdtünk egy párját ritkító, Videotanár.hu nevű ingyenes közoktatási platformot, amelynek célja, hogy elősegítsük a gyerekek oktatását. Összesen 25 ezer felhasználóval büszkélkedhetünk, és a videóinkat 1,3 milliószor nézték meg.
– Ennyi év után hogy látja, mi lehet a Csetényi-siker titka?
– Egyrészt a munka; soha nem törődtünk azzal, hogy mások mit csinálnak, jártuk a saját utunkat. Másrészt nem vagyok egyedül, hiszen Krskó Tibor társammal csinálom ezt az egészet lassan húsz éve. A minőségből soha nem engedtünk, és mindig betartottuk, amit vállaltunk. Bármelyik ügyfelünket megkérdezheti, volt olyan, hogy időközben megváltoztak a körülmények, mi pedig akkor is tartottuk magunkat ahhoz, amit megígértünk, amikor számunkra már nem volt nyerő egy üzlet. De hosszú távon ez az alapja annak, hogy megbecsülnek bennünket. Arról egyetlenegy hír nem szólt, hogy amit teszünk, azt ne a legmagasabb színvonalon tennénk. Magazin, rendezvény, fotózás vagy akár a szivarboltjaink: bárminél, amibe belefogunk, nehezen talál minőségi hibát. Szerintem ez a titok.
– A megbízásaik egy részét alvállalkozókkal végeztetik. Ennyi tapasztalattal a hátuk mögött erre miért van szükség?
– A kommunikációs szakma ilyen, mi is dolgozunk alvállalkozókkal. Főleg akkor, amikor egyik pillanatról a másikra érkeznek nagy megbízások, ezeket nekünk tudnunk kell kezelni. Ilyen volt például, amikor tavaly Magyarország egyik legpatinásabb intézményének kellett hét nap alatt reklámfilmet csinálnunk. Na, az hajmeresztő volt, de megoldottuk.
– Mindenesetre alvállalkozói között olyan nevek is szerepelnek, mint Sárosi Mónika, aki Andy Vajna filmügyi kormánybiztos feleségének üzlettársa. Nem gondolja, hogy ez szóbeszédre ad okot?
– Kérdezze meg a megrendelőit, mennyire elégedettek a munkájával, mi Monával nagyon szeretünk együtt dolgozni, fantasztikus szakember. A rendezvényszervezésben rendkívül fontos, hogy a kritikus pillanatokban az ember megőrizze a hidegvérét, ő pedig igazi profi. Eddig nem tudtam, hogy ő valamilyen szálon köthető Andy Vajnához.
– Említette a szivarboltokat. Köztudott, hogy több trafikpályázaton is nyert, amit sokan ugyancsak a jó kapcsolatoknak tulajdonítottak.
– Emlékszem, hogy a híradóban mutogatták az évtizedes trafikos múlttal rendelkezőket, akik nem kaptak engedélyt. Nekünk két évtizedes trafikos múltunk volt, de minket, ugye, trafikmutyistának bélyegeztek, mert mi nyertünk a pályázatokon. Szerintünk meg az lenne a világbotrány, ha nem nyertünk volna.
– Mit írhatnak még meg önről? Mit gondol, mikor szűnnek meg a sajtótámadások?
– Ez nem foglalkoztat, az annál inkább, hogy az ügyfeleink elégedettek legyenek, és a munkavállalóink megbecsülve érezzék magukat. A többiért aggódjon az, akinek van erre ideje, nekünk minden nap eredményt kell letennünk az asztalra.