Azóta azonban eltelt hét év. És Vona Gábor már úgy látja az Mno.hu-nak adott keddi interjúban: ha a történelmi helyzet ezt követeli meg, és a választási eredmény erre készteti, a Jobbik hajlandó lenne az LMP-vel és a Momentummal megállapodást kötni.
Nagy fordulat ez, főként ha azt vesszük, Dúró Dóra e hét elején még váltig állította: nem lépnek koalícióra senkivel, a Jobbik egyedül méretteti meg magát. Arra a felvetésre, hogy a választási eredmények tükrében összeállnának-e az ellenzéki pártokkal, Dúró közölte: ez is elképzelhetetlen.
Egészen mostanáig egyébként így nyilatkozott minden jobbikos képviselő. Szilágyi István például 2011-ben még azt mondta: „ebből az LMP-ből, még akkor is, hogy ha az SZDSZ erőteljesen ott nyomul és segíti, ebből az LMP-ből, ebből a belvárosi úri fiúk gyülekezetéből soha nem lehet meghatározó tényező a politikában”.
Vona Gábor kijelentésére az LMP is reagált. – Az LMP több kongresszuson döntött arról, hogy mind a 106 körzetben önállóan állít jelöltet, ez meg fog történni. Közös listáról tehát nincsen szó, és tárgyalások sem folynak – közölte Schmuck Erzsébet (képünkön), az LMP frakcióvezető-helyettese tegnap reggel a Kossuth rádióban.
Vonának nincs nagyobb szerencséje a balliberális értelmiséghez való törleszkedésben sem. Sokan felzúdultak, amikor múlt hét pénteken a pártelnök elment a Spinoza Házba egy beszélgetésre, ahol Rangos Katalin látta vendégül.
A Jobbikkal mindig is élesen szemben álló törzsközönség a hely közösségi oldalán tiltakozott a pártelnök megjelenése miatt, majd Tódor János adta vissza a Lendvai-díját a Rangos–Vona-est miatt. A szembenálláshoz csatlakozott Mécs Imre barátja, Lovas Zoltán, majd Konok Péter is. Utóbbi szélsőjobboldali, antiszemita, idegengyűlölő pártvezérként aposztrofálta a Jobbik elnökét.