– Az ön által vezetett MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Ezred szeptember elején dandárrá alakult. Milyen változást hozott ez az alakulat életében?
– A hibrid hadviselés megjelenése, a tömeges illegális migráció és a terrorveszély újabb lökést adott a különleges műveleti képesség fejlesztésének, amelynek során az ezredszintű szervezetből dandárszintű szervezetre tértünk át. Az Afganisztánban, Irakban, illetve a határbiztosítási feladatok során megszerzett tapasztalatok alapján egyértelmű volt, hogy a képességet növelni nem feltétlenül a klasszikus különleges műveleti tevékenységet végrehajtók vonatkozásában kell – akik például behatolnak egy adott területen egy épületbe és rajtaütést hajtanak végre –, hanem sokkal inkább az ő munkájukat segítő háttértámogatás kell hogy a fókuszba kerüljön.
A katonai szervezet struktúráját egy amerikai–magyar közös munkacsoport segítségével több hónapos előkészítő munkában dolgoztuk ki, amelynek eredményeként egy NATO-kompatibilis rendszert sikerült kialakítani. Ez jóval rugalmasabbá teszi a különleges műveleti képességet. Nálunk ugyanis követelmény, hogy a lehető leggyorsabban legyünk ott a műveleti helyszínen és oldjuk meg a problémákat a legmegfelelőbb létszámban és felszereltséggel.
– Mit jelent ez a gyakorlatban?
– A NATO különleges műveleti erőinek felépítéséhez igazodva a parancsnokságunk irányítása alatt osztagok működnek, amelyeken belül harccsoportokba szervezve tevékenykednek a végrehajtó katonák. A különleges műveleti zászlóalj bázisán létrehoztunk különleges műveleti, míg a 88-as gyorsreagálású zászlóalj bázisán rohamlövészosztagokat, ezeket egészíti ki egy harctámogató osztag. Ez megfelelő rugalmasságot biztosít ahhoz, hogy adott feladatra egy olyan köteléket tudjunk kialakítani, amely optimális a feladat megoldásához. Ez létszámnövekedéssel is jár, de alapvetően szerkezeti átalakításról van szó.
– Milyen új képességekkel egészítették ki a különleges műveleti alegységeket?
– Alapvető, a műveletek szempontjából fontos képességekkel bővült, illetve erősödött az alakulat tudása. Ilyen például a felderítő-hírszerző képesség, az úgynevezett UAV, vagyis a pilóta nélküli repülőgép képesség vagy a műveleti helyszín rögzítésének képessége is. Fejlesztenünk kellett a híradó-informatikai és a támogatólövész-képességünket is.
– Milyen szinten áll most az osztagok felszerelése?
– Erről hadd meséljek el egy történetet! Közös határvédelmi tevékenységet hajtottunk végre a rendőrség állományával a szokásos felszerelésünkkel, amely a szervezetünknél minden katonának megvan. A magyar parancsszavaink hallatán az egyik rendőr nagyon meglepődött. Azt hitte, hogy amerikai katonák vagyunk, mert a felszerelésünk, a fegyverzetünk egy az egyben megfelel egy amerikai különleges műveleti csoport felszerelésének és fegyverzetének.
– Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag amerikai rádiókkal, védőfelszerelésekkel és fegyverekkel végzik a feladataikat?
– Rádióinkkal, amelyek megfelelnek a XXI. század követelményeinek, képesek vagyunk hang- és adatátvitelre minősített üzemmódban, a gyalogsági fegyvereink szintén amerikaiak, az M4-es fegyvercsalád különleges műveleti változatai, amerikai a sisakunk, a repeszálló mellényünk, és mindenkitől eltérő az egyenruhánk is. Búváreszközökből LAR–7-eseink vannak, mesterlövészeink több típusból válogathatnak a feladat függvényében, gépjárművekből pedig Humvee-ket és MB 270-es Mercedes terepjárókat használunk.
– Milyen további haditechnikai fejlesztés lehet még az alakulatnál?
– A képességeinket folyamatosan fejlesztik. Rövid távon a meglévő amerikai együttműködéssel magyar forrásokra támaszkodva olyan új homokfutó járműveket fogunk kapni a különleges műveleti feladatokhoz, amelyek kiváló teljesítményt tudnak nyújtani felderítésnél vagy nagyobb távolságú manőverek végrehajtásánál.
– Milyen hosszú távú fejlesztési tervek várhatók az alakulatnál a Zrínyi 2026 haderőfejlesztési koncepcióban?
– A Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program megfelelő alapot biztosít, hogy olyan képességfejlesztést vigyünk véghez, amely nemcsak a harcászati, de hadműveleti szinten is jelentős előrelépést hoz, és a magyar képességet régiós vezető nemzetté teszi. A távlati tervünk egy regionális különleges műveleti parancsnokság létrehozása és NATO-akkreditációja. Ennek feltétele a telepíthetőség, a kommunikációs eszközök fejlesztése, az informatikai rendszerek integrációja. Ha ez megvalósul, akkor képesek leszünk lépést tartani nálunk sokkal nagyobb országok haderejével is.
– A különleges műveleti katonák nemrég egy nemzetközi hadgyakorlaton is részt vettek Szolnokon. Lesznek még ilyen kiképzések hazánkban?
– Az úgynevezett Black Swan gyakorlaton három ország területén folytak a műveletek öt osztaggal, csaknem kétezer katonával, repülőgépekkel és helikopterekkel. A gyakorlat a „hagyományoknak” megfelelően jól sikerült, így a partnernemzetek kérésére 2018-ban folytatjuk a sorozatot. A jövő évi gyakorlatba tervezetten már a belga haderő is bekapcsolódik, amely egy komplett osztagot szeretne hozni. Arra készülünk tehát fel, hogy Magyarország területén két különleges műveleti osztag fog egy időben gyakorlatot végrehajtani az ország nyugati és keleti felén.
– Jelenleg milyen külföldi missziókban vannak magyar különleges műveleti katonák, és mivel foglalkoznak?
– Ahol magyar katonák vannak, ott vagyunk mi is. Afganisztánban egy különleges műveleti kontingens szolgál, de más jellegű feladatokat is végrehajtunk a közép-ázsiai országban, mi adjuk például a biztosító szakasz állományát is. Ott vagyunk Koszovóban, egy alegységünk Irakban szolgál, de Afrikában is vannak katonáink.
– Milyen eredményeket könyvelhetnek el a különleges műveleti katonák a missziókban?
– Amikor elkezdődött a külszolgálatunk Afganisztánban, egy különleges műveleti csoport utazott ki a misszióba. Néhány év múlva már egy törzselemmel kiegészült kontingens ment ki a hadszíntérre. A következő évben már különleges műveleti osztagot vezettünk Afganisztánban négy tartományban, köztük amerikaiakkal, magyarokból álló parancsnokság alatt. Nagyon ritka, hogy amerikai különleges műveleti katona magyar parancsnokság alá kerül. Ez is mutatja, hogy elismerik a képességeinket, és meg is bíznak bennünk szakmailag. Ez az a katonai szervezet, amelynek katonái amerikai zászlószalagot kaptak, amiért egyesült államokbeli katonák életét mentették meg, mint ahogy az is elmondható, hogy egy váltásban általában négy-öt amerikai elismerést kapnak katonáink.
– Ha most, rövid időn belül evakuálni kellene a katonáinkat Afganisztánból vagy Irakból, lenne olyan katonai gépünk, amellyel ezt megtehetnénk?
– Vannak olyan mechanizmusok, amelyek ilyen esetben automatikusan működnek. A nehéz szállítórepülőgép-kötelék pápai C–17-eseivel is értük lehetne menni, és természetesen megvannak azok a kiürítési tervek, amelyek azonnal alkalmazhatók. Nyilván egyszerűbb lenne ez, ha több olyan, nagyobb távolságra is szállítani képes merev szárnyú repülőgépünk lenne, amelyet ilyenkor be lehet vetni.
– Mi a helyzet az utánpótlással? Sokan akarnak különleges műveleti katonák lenni a fiatalok közül?
– Úgy látom, hogy a generációváltás intenzíven érezteti hatását, de a katonai pálya a kiszámíthatósága miatt még vonzóbbá vált, miközben mára versenyképesekké váltak az illetmények is, nem beszélve a béren felüli juttatásokról. Nagyon nehéz viszont megtalálni azokat, akik alkalmasak különleges műveleti szolgálatra. A közelmúltban száz jelentkezőből harmincan teljesítették a kiválasztó foglalkozás követelményét, közülük pedig végül hárman bizonyultak alkalmasnak a feladatra.
A nap ugyanis nálunk nemritkán azzal kezdődik, hogy felveszünk egy harminckilós hátizsákot és megyünk vagy negyven kilométert. De ebben pont ez a szép. Az alakulatunk nem attól különleges, mert így nevezték el és extrém feladatokra találták ki, hanem azoktól a katonáktól az, akik szolgálnak benne. Aki közénk áll, olyan kihívásokkal és közösséggel találkozhat, ami ritka a civil életben. Itt mindenki egymásért dolgozik a feladatai végrehajtása közben, nem egymás ellen. Nálunk ugyanis nemcsak frázis, hanem alapelv a bajtársiasság.