Nem tagadhatják meg a cukorbeteg gyermekek felvételét az óvodák és az iskolák, annak ellenére sem, hogy a pedagógusok nem kötelezhetők a velük kapcsolatos egészségügyi teendők ellátására, iskolaorvos vagy -védőnő pedig nem áll mindig és mindenütt rendelkezésre – szögezi le legújabb jelentésében az oktatási ombudsman. Aáry-Tamás Lajos ajánlással fordult Balog Zoltánhoz, az emberi erőforrások miniszteréhez, hogy teremtse meg a feltételeit a diabéteszes gyermekek óvodai és iskolai ellátásának. Ez különösen fontos, miután a cukorbeteg gyermekek száma folyamatosan emelkedik, a legfrissebb adatok szerint százezerből már több mint 21 tizennégy éven aluli szenved a betegségben, miközben 1989-1993 közötti időszakban ez a szám még csak 9, de 2004-2009 között is csupán alig több mint 18 volt.
A gyermekkori diabétesz súlyos krónikus betegség, ugyanakkor megfelelő, korszerű kezelés mellett az érintettek teljes életet élhetnek, így arra is, hogy az érintett gyerekek egészséges társaikkal együtt járjanak óvodába vagy tanuljanak. Ehhez azonban szükség van arra, hogy a gyermek megkapja a megfelelő kezelést és figyelmet a szülők, valamint iskolai környezetben a pedagógusok és az intézmény más dolgozói részéről. A cukorbeteg gyermekek sikeres oktatása érdekében szükség van a szülők, tanárok és tanulók, az orvosok, védőnők, szociális munkások és civil szervezetek szoros együttműködésére. Ennek hiányában sérülhet többek közt a gyermek művelődéshez való joga, egészséghez való joga vagy az esélyegyenlőség követelménye – állapította meg az ombudsman.
Aáry-Tamás Lajos azután indított vizsgálatot a kérdésben, miután több esetben tiltottak ki diabétesszel küzdő gyermeket az óvodából azért, mert az óvodapedagógusok nem vállalták a vércukorszint-mérést és az inzulin adagolását. Az ombudsman azt kérte a minisztertől: alakítson ki egyértelmű felelősségi rendszert, teremtse meg a pedagógusok képzési rendszerét, és dolgozzon ki országos együttműködési stratégiát az állami, önkormányzati, szakmai és civil szervezetek között. A vizsgálat során ugyanis azt derítették ki, hogy a pedagógusok sokszor tanácstalannak érzik magukat, mert nem tudják, hogy mik a rájuk háruló feladatok és meddig terjed a felelősségük.
A bizonytalanságot csak a felelősségi szintek pontos szabályozásával lehet megszüntetni, figyelembe véve, hogy az óvoda és az iskola nem egészségügyi intézmény, a pedagógusok nem egészségügyi dolgozók. Az ombudsman szerint ugyanakkor fontos, hogy a pedagógusok – önkéntes alapon – elsajátíthassák azokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, amelyek szükségesek a diabéteszes gyermekek, tanulók ellátásához. Az ombudsman szerint biztosítani kell az inzulinos kezeléshez is lehetőségét kell biztosítani, ehhez szabályzatokat és eljárásrendeket kell kidolgozni. Ugyanígy biztosítani kell a gyerekek gyógyszereinek megfelelő tárolását és a speciális étkeztetésüket. Ehhez az országban egységesen működő gyermekdiabetológiai gondozó hálózat nyújthat segítséget.
