A kötet a rendszerváltás óta felvett, már ismert adatok alapján mutatja be és elemzi a fiatalok életét érintő fontosabb trendeket és folyamatokat.
A Negyedszázad – Magyar Ifjúság 2012 című, 440 oldalas kötet civil, szakmai társaságok – Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely, ISZT Alapítvány, Excenter Kutatóközpont, Új Ifjúsági Szemle Alapítvány – kiadásában jelent meg. A kiadvány megjelenését a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány 1,4 millió forinttal támogatta.
Az egyik lektor, Kabai Imre, a Magyar Szociológiai Társaság módszertani szakosztályának elnöke úgy véli, a kiadvány meghatározza majd a következő évek, évtizedek hasonló kutatásait, és azt sokan és gyakran fogják idézni.
A könyv szerzői között van szociológus, pedagógus, történész, közgazdász és az információs társadalom változásait kutató szakember is.
Nagy Ádám, a tanulmánykötet egyik szerkesztője és szerzője arról beszélt, elsősorban a 2000-ben, 2004-ben, 2008-ban és 2012-ben felvett ifjúságkutatási adatokból dolgoztak. A kutatások 8 ezer, 15-29 éves fiatal megkérdezéseivel készültek, és reprezentatívak korra, nemre, régióra és településtípusra is.
Azt mondta, a kutatások azt mutatják, hogy az ifjúság életmódja, élethelyzete nagymértékben megváltozott, attitűdben, identitásban és problémáiban is, így például ma már nem az a kérdés, van-e internetelérési lehetőségük.
Székely Levente, a kötet másik szerkesztője közölte, az ifjúság ma talán konformabb, bizonytalanabb és passzívabb is, mint korábban.
Szerinte a fiatalokat már kevésbé érdeklik a „zsebüket érintő”, tehát az anyagi természetű gondok, mint korábban, problémáik inkább egy „érzésvilágot közvetítenek”, így ezekre intézkedésekkel nehezebb is válaszokat adni.
A pozitív folyamatok között említette, hogy a fiatalok képzettsége ma jóval magasabb, mint 15-20 évvel korábban, továbbá azt is, hogy az elmúlt években a születések száma növekedett.
Egy amerikai elméletet idézve arról is beszélt, hogy egy társadalom hangulatváltozásai meghatározzák egy-egy generáció karakterét. Így ha egy társadalomban krízis van, akkor egy „csendes generáció” születik, és a magyar rendszerváltás éppen egy ilyen társadalmi sokk volt; a mai fiatalok pedig pont abban az időszakban születtek – mondta.
A kötetnek az oktatási helyzet változásait elemző fejezetében egyebek mellett az áll, hogy a rendszerváltás után kialakuló intézményi rendszer befogadja a hátrányosabb helyzetű csoportok gyermekeit, de ezzel egy időben olyan iskolák felé vezeti őket, amelyek később a munkaerőpiac alsóbb szegmensei felé viszik őket.
A fiatalok felekezeti megoszlását vizsgálva az derül ki, hogy a vallásos fiatalok között több a jobb módú, mint a hátrányos helyzetű.
A fiatalok 25 százaléka mondta azt 1987-ben, hogy „vallásos a maga módján”, míg 2012-ben már 33 százalékuk. A „vallásos, az egyház tanítását követő” fiatalok aránya ugyanakkor változatlan maradt: mindkét évben 8-8 százalék.
A fiatalok politikai identitását elemző szerzők szerint a két utolsó nagy mérés eredményei alapján egyértelmű, hogy jelentős a választástól távol maradók és a bizonytalanok aránya a fiatalok körében. Míg 2008-ban a korosztály 17 százaléka, addig 2012-ben már a 28 százaléka mondta azt, hogy nem vesz részt a következő választáson.
A 2012-es adatfelvételből az is kiderült, hogy a fiatalok harmadának nem releváns az adott politikai berendezkedés, tehát nem tesz különbséget diktatúra vagy demokrácia között.