Be is vallom azonnal töredelmesen, mucsai paraszt vagyok, mert be kellett írnom a „gugliba”, hogy ki is az a Gerzsenyi Bea, miután olvastam a Hvg írását azzal kapcsolatban, miért is mondták le a Párizsi Magyar Intézetben Spiró darabját.
Kénytelen vagyok a keresőre hivatkozni, amelynek első és második oldala is arról szól, hogy mocskolódott a rendezőcske(?) Magyarországgal kapcsolatban, ezért lemondták a rendezésében majdnem megvalósult darabot, amelyet Magyarország finanszírozott. Az eseménynek helyet adó intézmény vezetője, Havasi János vállalva az ellen bősz reakcióját helyesen és bátran tette kötelességét.
Mucsai módon megfogalmazva, Magyarország mindent ennek a Senkinek a jobbik fele alá rakott, Beácska pedig vérlázító provokációt követett el, nyilván jól megfontolt szándékkal. Gyalázkodva hívott meg talán százhúsz vendéget.
Mi történhet?! – gondolta volt.
Vagy eljön a Heller-féle gárda, akik epét hánynak az undorítónak bemutatott jelenlegi Magyarországtól, vagy – és ez számára a jobbik változat – kiszivárog a levél, botrány lesz belőle, aminek a vége megdicsőülés a nemzetellenes ballib körökben.
Hogy melyikre számított, arról önmaga vall, „benne volt a pakliban”, de mi fogalmazzunk másképp, tervezhette, hogy kiszivárog.
A provokáció eddig elérte a célját.
Már csak az hiányzik, hogy ez a senkiházi a mi pénzünkön tovább rendezzen Magyarországon, merthogy a Párizsi Francia Intézetben többé nem fog, az borítékolható.
Ennyi?
Remélem nem.
Az én sötét mucsai agyamnak való a kérdés, nem is tudom benne tartani, ezért kiírom belőle, hátha tudja valaki a választ: valóban nem is sejtette senki, hogy ennek a (még a Wikipédián sem szereplő) Senkinek, aki pl. Sargentinivel lázít Facebookján Magyarország ellen, nem illenék a magyarok kultúrájára szánt pénzből külföldön rendeztetni?
De hagyjuk is ezt a levegőben, mivel ezzel még csak a valóság felszínét karistolgatjuk. Mert Senki Beácska csak Senki Beácska maradt volna, még akkor is, ha a százegynehány orbanofób látogatója rendezése nyomán teleköpködi, telehányja a PMI előadótermét. Belőle csak akkor és úgy lehetett Valaki Beatrix, ha nagyon komoly kampánnyal erősít rá a színdarabra.
Az ötlet tehát kiváló volt. Eddig. A megvalósítás, a siker már biztosított, mivel ömlik az interneten a felháborodás a betiltott Spiró darab miatt.
De errefelé mucsaiaknál fel szokás tenni a kérdést, hogy ha nem valósult meg a darab, és ez teljesen nyilvánvalóan egy ember tudatos tevékenységének köszönhető, visszakérte-e, visszakéri-e a Jó Gazda Állam a pénzt tőle?
Mert ha ezt nem teszi meg, akkor a Senki Beácska esete felhívás keringőre!
Szívasd meg a magyar államot, szopj le róla annyi pénzt amennyit tudsz, majd mocskold a balga kenyéradót addig, amíg elege nem lesz, utána meg menj el rinyálni a ballib médiához, s lám, máris messze földön híres Valaki Beatrix vagy.
Adódik a kérdés, hogy mit lehet ez ellen tenni?
Odaát csak a pénzből értenek. Ezt megelőzni, megállítani tehát csak úgy lehet, hogy most (és máskor is) szépen visszakéri Jó Gazda Állam Bácsi a meg nem valósult projekt teljes összegét!
Sőt, ha egy kis esze van, akkor kiszámítja azon médiamegjelenések (anyagi és eszmei) értékét is, amellyel Beácska (azaz már Beatrix) megdicsőült, a Magyar Állam pedig károsodott. Nos, ezt az összeget is elkérhetné a Jó Gazda Állam Bácsi, hisz az is Beácska tervének, marketing költségvetésének része volt.
Beácska ötlete kiváló volt. Eddig.
Jó Gazda Állam Bácsin múlik, hogy példaértékűvé válik-e.