Hatalmas tömeg, a helyi jellegzetességnek számító forralt almabor, a krampampuli és sült kolbász illata száll a szombati piac felett, hatalmas tömeg hömpölyög az árusok körül. Egyenruhás rendőrt szinte sehol sem látni, egy félnapos séta alatt összesen kettővel találkoztunk Európa egyik legfontosabb pénzügyi központjának óvárosában, ami az egész kontinenst érintő terrorfenyegetettség fényében meglepőnek tűnt. Egy szökőkút mellett két vékony hölgy iszlámellenes táblákat a magasba tartva tüntet, rájuk és a
15-20 fős nézelődőkre viszont több tucat rendőr felügyel. A feliratokon az iszlámot a fasizmussal, a nők jogainak korlátozásával, intoleranciával és liberalizmusellenességgel társították. Néhány szemlélődő fotót készített a táblákkal sétáló kétfős tüntető „tömegről”, atrocitás a rendőrök jelenlétének köszönhetően nem történt. A város éli az adventkor szokásos életét, itt még a templomokon is fent van a kereszt, nem kell letakarni a politikai korrektség jegyében.
Frankfurt igazi multikulturális város, ahol a régi főtéren rendezett karácsonyi vásárban a rokokósan túldíszített angyalkák mellett csadorba vagy burkába öltözött muszlim nők is álldogálnak. A német népies karácsonyi dalokat ontó, a múlt század elejének hangulatát megidéző körhintán török fiatalok ellenőrzik a jegyet, amelyet egy távol-keleti asszonytól lehet megvásárolni. Az ódonnak látszó, valójában a második világháborús bombázások miatt 1945 után újjáépített házak gyűrűjében hatalmas a tömeg, lépni is alig lehet a sokszínű emberforgatagban, amelyben a német hagyományokból megmaradt a tülekedés fegyelmezettsége. Külső szemlélőnek úgy tűnik, itt az idilli „multikulti kánaán”. Egy tizenhét éve ott élő magyar szerint azért sokan vannak a németek között olyanok, akik félnek a migránsoktól. Tüntetések is akadnak, ám azok zömmel kimaradnak a híradások fősodrából, vagy az ellentüntetésekkel együtt mutatják be őket, amelyeken néha többen vannak, mint a tüntetők. Sokan érzik ugyanis úgy, hogy így lehet kimutatni, mennyire érzékenyek a társadalmi problémák iránt, hiszen a mainstream része, hogy a bevándorlás pozitív valami, főleg kissé távolabbról nézve.
Több kistelepülésen a lakosság többszörösét kitevő bevándorlót helyeztek el különböző régi gyárépületekben, vagy egyéb használaton kívüli ingatlanban. Van olyan, ahol a korábbi gyorsforgalmi út használhatatlanná vált a 30 km/h-s sebességkorlátozó táblák miatt, amelyeket a migránsok közlekedési szokásai miatt kellett kihelyezni. Ennek köszönhetően az egykor csendes települések utcáira zúdul a forgalom, mert ott legalább lehet haladni, a gyorsforgalmi úton pedig a bevándorlók gyalogolnak bevásárolni. Ezekben a falvakban a békés német vidéki idillt felváltotta valami furcsa keveréke a pedantériának és a politikailag korrekt rossz közérzetnek.