Nem kérdés, hogy a közszolgálatnak kötelessége ezt minél méltóbban megünnepelni, erről megemlékezni – fogalmazott Siklósi Beatrix.
Hozzátette, határainkon belül és kívül is élnek még olyan honfitársaink, akik a hat évtizeddel ezelőtti események résztvevői, szemtanúi voltak, ezért fordultak tavasszal a világ magyarságához, hogy saját történeteikkel járuljanak hozzá Az én ’56-om projekt sikeréhez.
Siklósi Beatrix elmondta: ennek keretében összegyűjtik a személyes visszaemlékezéseket. A legérdekesebb részek – két-három percben – önállóan is adásba kerülnek augusztus végétől a közszolgálati televízió több csatornáján, de készülnek hosszabb változatok is a felvett beszélgetésekből.
Hozzátette: már azon is gondolkodnak, hogyan lehetne az emigrálók, a külhoni magyarok és az itthon maradottak 56-os történeteit a rádióban felhasználni, illetve az online platformokon megjeleníteni a lehető legérzékletesebb formában.
A szakember arról beszélt: a mai médiafogyasztási szokások alapján fél- vagy egyórás az a legnagyobb időkeret, amelyben érdemes egy-egy történetet feldolgozni; ugyanakkor az önálló produkciók mellett a már létező műsorokba is integrálják a témát.
Siklósi Beatrix jelezte: eddig több mint háromszázan jelezték részvételi szándékukat, de a jelentkezők száma napról napra nő. Az első interjúk már el is készültek; ezek anyagát az érdeklődő történészek számára teljes egészében hozzáférhetővé szeretnék tenni.
Hiába telt el hatvan év, nagyon sok emberben, családban még van egyfajta fenntartás és félelem, amikor el kell mondani, min mentek keresztül – jegyezte meg a főszerkesztő, aki szerint sokan a múlt terhei vagy a trauma feldolgozatlansága miatt temették el magukban a történteket, míg mások sokáig nem akarták terhelni ezzel a tudással gyermekeiket, unokáikat.
Mindeközben, jegyezte meg, sok idős egykori résztvevőben most éledt fel a vágy, hogy meséljen az 1956-ban történtekről a fiataloknak; szívesen tartanak előadásokat, mert úgy érzik, kötelességük megosztani mindazt, amit átéltek.
„Ha azt szeretnénk, hogy minél közelebb kerüljön az emberekhez mindaz, amire büszkék lehetünk, akkor ezt talán leginkább úgy tudjuk elérni, hogy amennyire csak lehet, emberarcúvá tesszük a történelmet” – fogalmazott.
Hozzáfűzte: érzelmileg is meg akarják érinteni a közönséget, hogy az emberek örömmel azonosuljanak azzal, hogy „volt olyan időszak, amikor egy jó ügyért folytatott küzdelemmel kivívtuk, hogy bekerülhessünk a világtörténelembe”. 1956 üzenete a világ számára mindmáig az, hogy a magyar független és szabadságszerető nép – mondta.
Megjegyezte: „sántít ugyan a hasonlat, és a jelentőségét tekintve sem összemérhető a két dolog, de az idei labdarúgó Európa-bajnokság magyar sikere jelezte talán, hogy mennyire ki vagyunk éhezve arra, hogy egy közös szép ügyért összekapaszkodjunk és együtt tudjunk örülni annak, hogy magyarok vagyunk”.
Emlékeztetett arra is, hogy az ötvenes években egyedül a sport volt az a terület, ahol a magyarok megélhették az egy nemzethez tartozás élményét, a szuverenitást, az önállóságot; ezért is csempészik majd bele a témát a megemlékező műsorokba.