– Az elődei közül kit tart a legjobb pártelnöknek?
– Hú, bele a közepébe! Ilyenkor a taktikus mondat az, hogy azt, aki az előző volt. De érzelmi szempontból a mi origónk, akihez mérjük magunkat, nyilvánvalóan Horn Gyula.
– Ön nagyon jól ismerte Horn Gyulát. El tudná képzelni, hogy ha ma élne, akkor Gyurcsány Ferenc pártjában ülne?
– Erre egy karakteres válaszom van, amit már mondtam a sajtóban: ha Horn Gyula élne, akkor soha nem lépne ki a Magyar Szocialista Pártból, és soha nem csinálna másik pártot az MSZP-vel szemben. Horn Gyula soha nem árulná el a saját volt pártját. Elfogadom azt, amikor az egyik párt a másiktól szavazatot akar szerezni, de az érzelmi gyökerének kiszakítása elfogadhatatlan és ízléstelen.
– Mi lesz Horn Gyula szobrával? Elhozták a Jókai utcai volt székházból.
– Most a pártelnök-frakcióvezető szobájában áll, és köszöni szépen, jól van, megnéztem. Fájó szívvel azt mondom, egy ideig még itt marad és a frakcióvezetőt fogja figyelni. Mint korábban is említettem, szét fogom választani a frakció munkáját és a pártpolitikai munkát. És ha találunk megfelelő irodát az MSZP-nek, akkor a szobor átkerül oda.
– Egyelőre a Mérnök utcából irányít. Lesz újra pártközpont?
– A nagy, grandiózus székházak, paloták ideje lejárt. Most funkcionális helyet keresünk, ahol legfeljebb hat iroda van, ahol az elnök, az alelnökök és a stáb tud dolgozni, és van egy olyan közösségi tér, ahol a választmány le tud ülni. Ilyet keresünk, már kiadtam a feladatot. Nem tartanám rossznak, ha üzenni tudnánk a helyszínnel és az épülettel, de még nincs konkrét megfejtés.
– Milyen volt az első munkanapja?
– Rég voltam már iskolás, de talán olyan volt, mint az első nap az iskolában. Nagyon fontos nénik, bácsik mondanak sok okosat, és olyan érzésem van, hogy talán rosszul kötöttem be a füzetemet. De komolyra fordítva a szót: azt látom, nagyon nagy a várakozás belül is, kívül is, mindenki úgy érzi, hogy azonnal meg lehet oldani a problémákat, de ez nem így van. Az első nap nagyon nyüzsgős volt, de túl vagyunk rajta. Most még azon dolgozom, hogy az átadás-átvétel zökkenőmentes legyen, legyünk túl a frakció átalakításán, majd végig fogom járni a megyéket. Azon gondolkodom, miként alakítsuk át a kommunikációnkat, majd megkezdhetjük az egyeztetéseket a civilekkel, a szakszervezetekkel.
– Ha már az átadás-átvételnél tartunk: látja már, hogy mennyi a párt adóssága?
– Látom, és azt gondolom, hogy nagyon súlyos terhet cipelt Tóbiás József. Szerintem felelősen próbálták ezt kezelni. Az elmúlt tíz évben főleg a székházzal kapcsolatos döntések eredményezték azt, hogy jelentős tartozás halmozódott fel, 1,4 milliárd forint. Ha végre el tudjuk adni a székházat, ebből valamennyit visszafizethetünk. Úgy gondolom ugyanis, hogy nem fogunk visszamenni a Jókai utcába. Amennyiben kezelhetővé válik az MSZP adóssága, el tudjuk érni, hogy a pénz nagy része ne hiteltörlesztésre menjen el, hanem politikai célokat szolgáljon. Ma a forrásaink 70 százalékát elviszik az adósságaink, és ez nem jó.
– Mi lesz a vidéki pártirodákkal? Harangozó Tamás lapunknak úgy nyilatkozott: van olyan hely, ahol a hónap végén azon gondolkodnak, hogy ki dobja össze a pénzt a villanyszámlára.
– Mint már említettem, végigjárom a megyéket júliusban. Nem lakossági fórumokat fogok tartani, hanem kockás papírok fölött fogunk ülni, és kockás papírokon fogunk egyeztetni. A körülményekről, a feltételekről szeretnék a helyi pártvezetőkkel beszélni, valamint a politikai gondokról-problémákról. Nagyon őszinte leszek ebben a kérdésben, bár ezt még nekik sem mondtam. Egy nagypárti infrastruktúrát cipelünk középpártként. Azt gondolom, hogy ezen változtatni kell, de nem kapkodhatunk. Ha rendezni tudjuk a tartozásainkat, akkor az így felszabaduló pénzt nem a pártközpont kapja, hanem a vidéki szervezetek.
– Milyen volt az első elnökségi ülés?
– Azt mondtam mindenkinek: be kell bizonyítanunk, hogy valamennyien a politikai teljesítményünk miatt kerültünk be az elnökségbe, és nekünk a békét kell megjeleníteni. Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy ki hogyan értelmezi a politikai döntéseket, és azokat hogyan kommunikálja a tagságnak, illetve a választóknak. Ha ezen nem tudunk változtatni, akkor megint nem valóságos politikai problémákkal fogunk küzdeni. Azt is hangoztatom: senki ne gondolja, hogy befutó helyen lesz a 2018-as választási listán, mert most bekerült az elnökségbe. Mindenkinek dolgozni kell a két elnökségi ülés között is.
– Térjünk át a frakció tisztújítására! Ki lesz a befutó a vezetői posztra?
– Nehéz helyzetben vagyok, mert a frakcióból sokan azt kérték, ne az újságból tudják meg, kit milyen pozícióra javasolunk. Azt kértem, hogy Tóth Bertalan kapjon meghatározó pozíciót. De szerepet kell hogy kapjon Burány Sándor is. Azt mondtam: nem vagyunk olyan sokan, hogy bárkit elengedjünk, ezért Lukács Zoltánnak és Harangozó Tamásnak is meghatározó szerepet kell adnunk a pártban. Gondolnunk kell Mesterházy Attilára is, neki parlamenti feladatot kell találni. A pártigazgatói posztról még nincs döntés.
– Mi lesz Botka Lászlóval?
– Mindenhol azt hangsúlyozom, hogy a párt legnépszerűbb emberéről van szó. Botka Lászlót nem leváltották, hanem a választmány úgy döntött, hogy Hiller Istvánt látná szívesebben elnökeként. A szegedi polgármester kongresszusi megjegyzését én is úgy értettem, hogy több szerepet vállalna. Véleményem szerint a kormányzati felkészülés vezetője lehet. Megerősítem azt a hírt is, hogy kétféle miniszterelnök-jelöltje lehet az MSZP-nek: vagy pártpolitikus, vagy külső személy. Ha pártpolitikusban gondolkodunk, akkor nincs más a fejemben, mint Botka László. A világ ugyanakkor arrafelé megy, hogy inkább külső személlyel töltik be ezt a pozíciót. Érdemben viszont csak 2017-ben lehet erről beszélni.
– Nem érzi azt, hogy szűkebb a mozgástere, mert az elődei valamennyien országgyűlési képviselők is voltak?
– Ezt most inkább előnynek gondolom. A politikai stratégiám része, hogy nem a parlamentben kívánom újraépíteni a pártot. Nem kötnek olyan dolgok, mint például a parlamenti képviselőket. Nekem az új frakcióhoz egy nagyon komoly kérésem lesz: ne rohanjunk olyan szekér után, amelyik nem akar felvenni! Az senkit nem érdekel, hogy a törvényekről és a módosító indítványokról mit gondolunk, nincs a dolognak nyilvánossága. A mi politikai fókuszunkban a napirend előtti és az azonnali kérdések lesznek, itt fogjuk tudni elmondani, hogy mit gondolunk. A politikai érdekeink szerint kiválasztunk 10-15 törvényt, amelyekről vitázunk, amelyekhez módosítókat adunk be, és amelyekről szavazunk, de nem asszisztálunk a nemzeti együttműködés azon rendszeréhez, amit ma parlamentnek hívnak. De benyújtunk önálló indítványokat is az oktatás, az egészségügy és a nyugdíjak ügyében. A parlamenti képviselőcsoport dolga az lesz, hogy tudassa, mit csinálnánk, ha kormányra kerülnénk. Nem elég csak azt hangoztatni, hogy „takarodjon a kormány”.
– Eközben mi lesz az ön dolga?
– Meg kell szerezni a támogatottságot. Nem az emberek fordultak el tőlünk, hanem fordítva, mi fordultunk el az emberektől. Ezen el kell gondolkodnunk. Nyitottabb pártelnök leszek. Bocsánatot ugyan nem kérek, de azt mondom: vezekeltünk eleget, engem például személyesen is meghurcoltak. Azt kérem, hogy nézzenek ránk más szemmel az emberek, ne legyintsenek, gondolják azt, hátha tanultunk valamit az elmúlt hat évből. Nagyon köszönjük annak a 700 ezer embernek, aki végig kitartott mellettünk, ez Tóbiás József érdeme is. De van mintegy 800 ezer ember, aki eltávolodott tőlünk, és még nem választott magának pártot. Nekik azt kell mondanunk, hogy nézzenek meg minket, hátha úgy látják majd, hogy nem is vagyunk olyan rosszak. Azokat is meg szeretnénk szólítani, akik elmentek a DK-hoz, mert nem voltunk elég radikálisak. Nekik is azt mondom, figyeljenek ránk, mert mi sokkal intelligensebben meg tudjuk csinálni a rendszerkritikát. A DK tőlünk vett el szavazókat, de azt üzenjük: ez fordítva is működhet.
– Szereti a sóskát?
– Nem rajongok érte… Folyamatosan magyarázkodnom kell Gyurcsány Ferencék miatt. Valóban úgy gondolom, hogy ő a sóska az óvodában, akivel riogatnak.
– A DK szóvivője, Gréczy Zsolt azt nyilatkozta lapunknak: az MSZP-nek be kell látnia, hogy egyedül nem megy, és már ősszel le kell ülnie tárgyalni a Gyurcsány-párttal.
– Én azon fogok dolgozni, hogy a szocialista párt maga megoldja azt a problémát, amit úgy hívunk: a Fidesz leváltása. Nyilván ez bonyolult folyamat. Új utat kínálunk, a civilekkel és az értelmiségiekkel kezdjük. A pártokkal való beszélgetés ezután következik. Én ezt képviselem, de ez nem csak rajtam múlik. Nem királya lettem az MSZP-nek, hanem megválasztott elnöke. Stratégiailag úgy gondolkodom, hogy három ember fogja vezetni a pártot: a választmányi elnök, a megválasztott frakcióvezető és én. Folyamatosan azt olvasom, hogy liberális irányba próbálom eltolni a pártot. Van múltam a szocialistáknál, de úgy látszik, sokan nem ismerik a mi belső világunkat.
– Gyurcsány Ferenc azt is megpendítette, hogy el tud képzelni technikai együttműködést a Jobbikkal. És az MSZP?
– Az MSZP nem tud ilyet elképzelni. A politikában meg kell tudni húzni a határvonalakat. Látom azt, hogy a Fidesz és a Jobbik megpróbál keresztező pályára futni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nemrég még a Magyar Gárda masírozott a falvakban, és Vona Gábor pártelnök is velük volt. Technikai együttműködés a politikában nincs. Értem a logikát: ahhoz, hogy le tudjunk győzni valakit, az ördöggel is össze kell fogni, de az ördögtől jobbra álló emberrel azért már ne fogjunk össze!
Nézőpont: a baloldali tömböt többen támogatják, mint a Jobbikot
Mindazok ellenére, hogy az ellenzéki pártok között a Jobbik a legerősebb párt, a baloldali tömböt sokkal többen támogatják – nyilatkozta Nagy Dániel, a Nézőpont Intézet elemzője az M1 aktuális csatorna hírfolyamában. Az elemző szerint nagy a valószínűsége annak, hogy a baloldali pártok közösen indulnak a 2018-as országgyűlési választásokon. Mint fogalmazott: ha az ellenzéki tömböket nézzük, a baloldal támogatottsága még mindig jóval nagyobb a teljes népességen belül, mint a Jobbiké. Hozzátette: a Jobbik retorikájában nemrégiben történt egy változás: a radikalizmust megpróbálták levetkőzni, ami akár össze is zavarhatta a választóikat. – Kifejezetten értelmiségi politikát próbálnak vinni, és inkább középre próbálnak helyezkedni – fejtette ki Nagy Dániel. Szerinte úgy látszik, hogy Vona Gábor, a Jobbik elnöke elfelejtette: a politikai tömörülés alapvetően egy „protesztpárt” volt, az ereje abban rejlett, hogy sikerült megszólítania a rendszerkritikus választókat.
A Nézőpont Intézet legfrissebb közvélemény-kutatásából egyébként kiderül, hogy a pártok támogatottságát nézve a teljes felnőtt népességen belül nincsenek érdemi változások az előző hónaphoz képest. A Fidesz–KDNP 28, a Jobbik 13, az MSZP 8, a DK 7, az LMP 4, az Együtt és a PM pedig 1-1 százalékos támogatottságot tudhat magáénak. Ez azt jelenti, hogy az egykori baloldali összefogásban részt vevő pártok támogatása együttesen még mindig nagyobb (17 százalék), mint a Jobbik-táboré. A Nézőpont felmérése szerint a legvalószínűbb listás eredményeket nézve a Fidesz–KDNP tábora 40, a Jobbiké 24, az MSZP-é 11, a DK-é 10, az LMP-é 7, az Együtté 2, míg a PM-é 1 százalékos.
