– Mikor hozta létre alapítványát, amely a rövidesen megnyíló Egyszülős Központot működteti?
– Egyedül maradtam a kisfiammal, és nem találtam választ a helyzetemre. Azt éreztem, hogy én vagyok az első, akivel ez megtörtént, és semmiféle pszichológiai, jogi, gyakorlati segítségben nem bízhattam. Hogy egy gyermeknek van egy anyja és egy apja, nagyon jól kitalált dolog. És néha még két szülőnek is nehéz kisakkoznia azt, hogy mi legyen túlóra vagy továbbképzés esetén az óvodában, iskolában végző gyermekkel, s mi legyen vele a nyári szünetben. Egy egyedülálló szülőnél, még ha logisztikai zseni is, ez a problémakör hatványozottan jelentkezik. A jobb és élhetőbb élet számomra is távolinak tűnt.
Elkezdtem nézni a statisztikákat: hány gyermekét, gyermekeit egyedül nevelő szülő van Magyarországon, s azt mondtam, hogy biztosan bölcsészként nem tudom értelmezni az adatokat. Nem hittem volna, hogy háromszázezer ilyen család van, bennük félmillió gyermekkel. Az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány 2005-ben azzal a céllal jött létre, hogy segítse az elvált, megözvegyült szülők által fenntartott családokat.
– Hogyan kezdtek neki a munkának?
– Összegyűjtöttünk olyan embereket, akik a gyermeket egyedül nevelőkön segíteni tudnak. Jogászokkal, pszichológusokkal, munkaügyi szakemberekkel, pedagógusokkal, önkéntes szülőkkel kezdtük. Éppen a brit követségen dolgoztam, ezért egy londoni továbbképzés alkalmával bekopogtam az ottani egyszülős szervezethez, s elmondtam, hogy én vagyok Nagy Anna, és szeretnék velük együttműködni. Nagyon sokat segítettek abban, hogy elinduljunk, legyen honlapunk, és abban, hogy miről szólhat ez a szerveződés. Minden konferenciára elmentem előadónak, ahová bejuthattam. Újságíróként segített az, hogy tudtam, miként lehet egy újságba vagy televízióba bekerülni. Már az szokatlan volt, hogy kiálltam ország-világ elé azzal, hogy egyedül nevelem a gyermekemet.

Nemzetközi mércével is egyedülálló létesítmény épül, mondja a szervezet vezetője
Fotós: Bach Máté
– Sikerült a társadalom hozzáállásán is változtatniuk? Állítólag azt is megkapta, hogy reklámot csinál ennek az egészségtelen családmodellnek.
– Az a felszólítás, hogy „Ne csináljunk reklámot ennek az egészségtelen családmodellnek!”, egy brüsszeli vezető politikustól hangzott el. Nem tagadhatjuk, hogy a magyar társadalomban is jelen van ez a hozzáállás: szeretjük azt gondolni, hogy aki egyedül neveli a gyerekét, az elrontott valamit. Eleve már a kifejezés is degradáló: csonka család. Mintha valami selejtesről, töröttről, szemétdombra valóról volna szó.
– Tavaly végeztek egy kutatást az egyszülős családok problémáiról. Meglepő eredményt hozott?
– Akkor már tudtunk arról, hogy a kormány segítséget szeretne adni az Egyszülős Központ létrehozásához. Azért végeztünk kutatást ezer személyt megkérdezve, hogy valóban az igényeknek megfelelő központot működtessünk majd. Azt nem gondoltuk volna, hogy az elszigetelődést tartják a legnagyobb problémának a gyermeküket egyedül nevelő szülők. Másodikként az anyagi gondokat, harmadikként pedig a gyermekekkel kapcsolatos szervezési ügyeket és a mindennapi logisztikai feladatokat jelölték meg.
Kiderült, hogy az érintettek leginkább a jogaik képviseletét és az elszigetelődéssel járó élethelyzet enyhítésére szolgáló programok szervezését, a közösségépítést várnák el az őket segítő központtól. Az elmagányosodás problémájára számos megoldást kínálunk majd: a pszichológiai és jogi tanácsadástól a kedvezményes nyaralási lehetőségeken át a rendszeres összejövetelekig, képzésekig. A felmérés rámutatott, hogy nagyra értékelnék a kereshető szolgáltatások adatbázisát, valamint a többi egyszülős családdal való kapcsolattartást is, ugyanis nemcsak támogatást várnak, hanem sok esetben egymásnak is szívesen segítenek.
– Mennyire sikeres a pótnagyit, illetve a pedagógust kereső programjuk?
– Többször nekifutottunk a pótnagyikereső programnak. Nagyon nagy igény van rá, de sok szerencsés egybeállás szükséges egy ilyen kapcsolat kialakulásához. Lakóhely szerinti közelség, a közös szimpátia. A rendszerünk nem tudja ellenőrizni a kapcsolatok létrejöttét, de ezt a kezdeményezést mindenképpen folytatnunk szükséges. A pedagóguskeresés nagyon sikeres lett, alig várjuk, hogy elkezdhessük a tényleges munkát. Budapesten, a Medikus kávéház egykori helyén most is tart a közel nyolcszáz négyzetméteres komplexum átalakítása. A kormány félmilliárd forinttal támogatta az alapítványt a helyiség megvásárlásában és kezdeti működtetésében.
Az elmúlt hónapokban nagy nemzetközi érdeklődés mutatkozott a létesítendő központ iránt, ugyanis nincs hasonló Európában, de talán az egész világon sem. A közösségi irodákban a szülők a munkába álláshoz vagy vállalkozásuk elindításához kaphatnak majd szakmai segítséget, a csoportszobákban hasonló helyzetben lévőkkel találkozhatnak, miközben a játszóházban a gyerekek elfoglalhatják magukat. Tervezünk foglalkozást a gyászfeldolgozással, válás utáni helyzettel kapcsolatban, és lesznek válást megelőző konzultációk, hiszen a prevenció is feladatunk. Én hiszek a házasságban, s azt gondolom, hogy többen válnak el, mint amennyi embernek muszáj lenne.