Mint Szabó Enikő fogalmazott: azokat, akiket menekülttáborokban helyeznek el, a rendőrség illetékesei megvizsgálnak; a kockázatot azok a migránsok jelentik, akik illegálisan lépik át a határt, és nem kerülnek hatósági felügyelet alá. – Ha valaki kikerüli azokat a helyeket, ahol fény derülhet valamilyen fertőző betegségre, annál a terjesztés gyanúja is jóval nagyobb. Igaz, hogy egy kisebb járvány a menekülttáborok közösségében is kialakulhat, de ebben az esetben a betegség időbeli észlelésére, és ezzel együtt megfelelő kezelésére is több esély van – fejtette ki a szakember, aki az esetleg előfordulható betegségek között említette a hepatitis A-t és B-t, a hastífuszt, az agyhártyagyulladást, a bőrfertőzéseket, a TBC-t, a maláriát vagy a rüh- és tetűfertőzéseket. Hozzátette: minden fertőzést hordozó személyt a Szent László-kórházba szállítanak, ahol a nemzetközi szinten elismert szaktudás és a feltételek tökéletesen adottak a gyógyításra.
A körmendi menekülttáborban előfordult maláriás megbetegedésről a főorvos elmondta: olyan kórról van szó, amely nem terjed emberről emberre, csak bizonyos szúnyogfajok által, speciális körülmények között. – A maláriánál az a fontos, hogy időben diagnosztizáljuk, ez a gyógyítás egyik előfeltétele. Itt is veszélyeztetettebbek a kisgyermekek és az idősek – tette hozzá. Szabó Enikő szavaiból kiderült: a malária és az ahhoz hasonló, hazánkban nem honos betegségek illegális bevándorlók vagy turisták által bukkanhatnak fel az országban. Az utolsó, belföldi megbetegedést maláriával 1956-ban regisztrálták.
– Van számos olyan betegség, amelyet a menekültek magukkal hoznak, de a hazai védőoltások szinte teljes védelmet nyújtottak a magyar állampolgároknak. A tavaly őszi migránsáradatnál a kötelező védőoltás rendszere volt a legnagyobb védelem – hangsúlyozta a szakember. Hozzátette: a kanyaró, a gyermekbénulás, a torokgyík mind olyan betegségek, amelyekre gyermekkorban védőoltást kapunk.