Populista, antiszemita, szélsőséges, rasszista…
Ismerősek ezek a jelzők?
Az utóbbi időben – a tömeges illegális bevándorlás 2015-ös kezdete óta különösen – azon politikusokat – és persze az általuk vezetett országokat, nemzeteket – titulálják ezekkel a jelzőkkel, sütik rájuk az ocsmány bélyegeket, amelyek megvédik határaikat, gátat szabnak az Afrikából és a Közel-Keletről Európába áramlani szándékozók sok százezres, milliós tömegének.
A gyalázatos Sargentini-jelentést már mindenki ismeri, azt is tudjuk, hogyan hazudnak antiszemitizmust hazánkat említve, legújabban pedig a velünk korábban jóindulattal viseltető, újabban az Európai Bizottság élére pályázó Manfred Weber állt be a vádaskodók sorába akkor, amikor eme kijelentést tette: „Magyarországon rendszerszintű veszély fenyegeti a jogállamiságot.”
A minden alapot nélkülöző megállapítás mellett persze az uniót is figyelmeztette, mondván „a populista erők malmára hajthatja a vizet a jövő évi európai parlamenti választásokon, amennyiben nem sikerül megállapodni a migrációs helyzet kezeléséről”.
Valóban, Wéber és brüsszelita elvbarátai három esztendeje képtelenek megoldást találni a kontinenst és annak polgárait fenyegető legnagyobb veszélyre. Számukra bizony valós veszély, hogy jövő májusban a populistának címkézettek kerülhetnek többségbe az EP-ben, azok, akik keresztény Európában gondolkodnak, hagyománytisztelők, akik asszonyaik, gyermekeik érdekeinek megvédését mindennél fontosabbnak tartják.
Persze, ha Weber úr szerint ez a populizmus, ám legyen, akkor büszke populisták vagyunk. De rendszerszinten nem Magyarország jogállamiságát fenyegeti veszély, hanem puszta létünket is a Wéber-féle bevándorláspártiak miatt!
