Az 1975 és 2016 közötti időszakot vizsgáló KSH-kiadványból kiderül, hogy az 1950-es évek utolsó harmadától rendelkezésre álló adatok szerint a száz nőre jutó művi vetélések száma 1959-ben meghaladta a 200-at (ez olyan, mintha minden egyes nőnél két abortuszt végeztek volna – a szerk.), és ez a helyzet 15 éven keresztül változatlan maradt.
A terhességmegszakítások csúcs- vagy inkább mélypontja 1969-ben volt a száz nőre jutó 278 művi vetéléssel. Bár ezt követően már jelentős csökkenés volt megfigyelhető, ennek ellenére még több mint harminc éven keresztül száz fölötti értéket mutatott a száz nőre jutó beavatkozások száma. Tartós és jelentős javulás az 1990-es évek végétől indult meg. Az évtized közepén még csaknem 79 ezer művi vetélést végeztek hazákban, ez 2016-ra kevesebb mint felére, 30,4 ezerre esett vissza.
Az abortusz 1990-ben a 28 éves nőknél volt a leggyakoribb, tíz évvel később a 22 éveseknél, 2016-ban pedig a 20 éves nők körében, amit a szakemberek a gyermekvállalási kor kitolódásával magyaráznak. A családi állapotot tekintve a rendszerváltás idején még majdnem azonos mértékű volt a házas és nem házas nők körében a terhességmegszakítás, 2016-ban viszont csaknem kétszer többen voltak a nem házasok.
Az iskolai végzettség szintje nagyban meghatározza, kik élnek még ma is a leggyakrabban ezzel a módszerrel: 2016-ban a nyolc osztályt sem végzett nők 48,8 ezrelékes és a felsőfokú végzettségű nők 4,3 ezrelékes abortuszgyakorisága között tizenegyszeres volt a különbség, de a csak általános iskolát kijártaknál is hét és félszer több abortuszt végeztek, mint a diplomásoknál.
A védekezési módszerek elterjedésének és hozzáférhetőségének köszönhetően az 1980 után született nemzedékeknél igazán jelentős a javulás: a művi vetélések ezer nőre jutó száma körükben minden életkorban csak kétharmada vagy feleakkora, mint az 1960–64-ben születetteknél.
Míg 1953-ban még börtönnel büntették a terhességmegszakítást, 1956 júniusától az anya kérésére lényegében feltétel nélkül engedélyezték azt, így a beavatkozások száma hirtelen emelkedni kezdett, az 1955-ös 35,4 ezerről 1956-ra 82,5 ezerre, és ezt követően is dinamikusan nőtt az 1960-as évek végéig.
Legutóbb az 1993-ban hatályba lépett a magzati élet védelméről szóló törvény szabályozta újra a beavatkozások engedélyezését, de ez lényegét tekintve nem jelentett szigorítást a korábbi joggyakorlathoz képest. A javulás így inkább a tudatos családtervezéssel, illetve a nem kívánt terhességgel szembeni védekezés módszereinek elterjedésével magyarázható.
