Megúszhatja a börtönt Simon Gábor

Vádat emelt Simon Gábor, az MSZP egykori elnökhelyettese és volt ország­gyűlési képviselője ellen a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF). A hatóság különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás, hamis magánokirat felhasználása, valamint felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás miatt kezdeményezte az elszámoltatását. A bíróság halmazati büntetésként akár 8-10 évet is kiszabhatna Simon Gáborra, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a hatályos szabályozás értelmében „korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki a […] költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt a vádirat benyújtásáig megtéríti”. Márpedig az expolitikus tavaly lerótta „tartozását” a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé, így az előbb említett kitétel rá is vonatkozik.

A vádemelés tényét tegnap Keresztes Imre, a KNYF-et vezető főügyész jelentette be. A költségvetési csalásról szólva felidézte, hogy Simon Gábornak (képünkön) 2008 és 2012 között 267 millió forintnyi ismeretlen eredetű, a vagyonnyilatkozatában nem szerepeltetett bevétele volt, ami után nem tett eleget a személyi jövedelemadóra és az egészségügyi hozzájárulásra vonatkozó fizetési kötelezettségének, s ezzel 128 millió forintos kárt okozott a költségvetésnek. Amikor ez kiderült, Simon tagadta, hogy az övé lenne a pénz. Állítása szerint vagyonkezelőként jutott az összeghez, de részleteket nem árult el. Az egyik osztrák banknak ugyanakkor azt mondta: ingatlan- és cégeladásból, valamint megtakarításból származik a több mint százmilliós összeg.

Keresztes Imre tájékoztatásából kiderült, hogy az ügyészség egyik verzió­nak sem adott hitelt, egyebek közt a volt szocialista politikus makacs hallgatása miatt azonban a pénz forrását és célját nem sikerült feltárni. A szóbeszéd tehát, amely szerint Simon Gábor „pártpénzt” vagy kenőpénzt pihentetett a külföldi pénzintézetekben, továbbra is csak szóbeszéd marad. A főügyész elmondása alapján úgy tűnik, a volt MSZP-s potentát a legkevésbé sem volt együttműködő. Ennek okára egy házkutatás alkalmával lefoglalt irat világíthat rá. Ez a Keresztes Imre által kommunikációs tervnek nevezett dokumentum Simonnak szóló tanácsokat tartalmaz. Olyanokat például, hogy „nem kell semmit túlmagyarázni” és „nem kell mindenre emlékezni”. De felvetődik benne a félrevezetés lehetősége is: „El kell gondolkozni azon, hogy szivárogtassunk valamit, amit jól értesült pletykafészkek terjeszthetnek, ezzel összezavarva a közvéleményt” – javasolta a tippadó.

Ismert az is, hogy a Simon-ügy egyik szála Svájcba vezet. A volt MSZP-s politikus 2012 tavaszán innen körülbelül 340 ezer eurót utalt át egy grazi pénzintézetbe. Az osztrákok, a magyar fél jogsegélykérelmére válaszul számos adatot átadtak, Svájc azonban arra hivatkozva, hogy a helyi törvények szerint az egyszerű adóelkerülés nem minősül bűncselekménynek, megtagadták a segítségnyújtást.

Ami a másik két vádpontot illeti, a hamis magánokirat felhasználása azért került bele a vádiratba, mert Simon szándékosan valótlan adatokat tüntetett fel a vagyonnyilatkozatában. A felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítást pedig az ügyészség szerint azzal követte el, hogy hamis útlevelet rendelt magának.
– Megismerve a nyomozati iratokat, az a véleményem, hogy a vádemelés eljárásjogilag szükségszerű, azonban korai volt, mivel a tényállás felderítetlen – mondta el lapunk érdeklődésére Simon Gábor védője. Nagy István úgy érvelt: a személyi jövedelemadó utólagos vizsgálatára irányuló adóhatósági eljárás bírósági szakasza még nem zárult le, márpedig ezt meg kellett volna várnia a nyomozó hatóságnak. Az ügyvéd úgy fogalmazott: jogi álláspontja szerint ügyfelének a bírósági eljárás lezárultával nem kell majd börtönbe vonulnia.