A Soros György Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata által százmilliókkal kitömött szervezet emellett kétmillió forint sérelmi díjat is akar a Miniszterelnöki Kabinetirodától. Emiatt bírósághoz fordultak, keresetüket azonban egy nyilvánvaló hazugságra alapozták, hiszen az általuk kifogásolt állítás nem, illetve nem úgy szerepel a konzultációban.
A nemzeti konzultáció ötödik pontja szerint „Soros György azt is el akarja érni, hogy a migránsok enyhébb büntetést kapjanak az általuk elkövetett bűncselekményekért”. Alább pedig az olvasható, hogy „Soros György jelentős összegekkel támogat olyan szervezeteket, amelyek segítik a bevándorlást és védik a törvénytelenségeket elkövető bevándorlókat”.
A szöveg azzal folytatódik, hogy „Ilyen például a Helsinki Bizottság, mely a határzár tiltott átlépése kapcsán azzal érvelt, hogy »aggályosnak tekinthető a jogellenes belépéssel kapcsolatos súlyos jogkövetkezmények alkalmazása«”. Ez az – pontosabban csak majdnem –, ami a helsinkisek szerint sértő rájuk nézve, mert bár elismerik, hogy valóban leírták ezeket a szavakat egymás után, de szerintük a kérdőív szerkesztői kiragadták azokat a környezetükből, s ezzel megváltoztatták a jelentésüket.
A kormány szeretné megtudni, mi az emberek véleménye a spekuláns tervéről
Ha így lenne, feltehetőleg tényleg jogsértést követtek volna el, mert a törvény tiltja a valós tények hamis színben való feltüntetését. Ám a Helsinki Bizottság a keresetlevelében nem pontosan idézi a konzultáció szövegét, tehát egy olyan mondatba kapaszkodva akarja megakadályozni, hogy a kérdőíveket minden magyar háztartásba eljuttassák, s ezáltal nyolcmillió magyar választópolgár ismerhesse meg a Soros-terv leglényegesebb pontjait, amely egész egyszerűen nem létezik.
Beadványukban következetesen rosszul idézik az inkriminált mondatot: „Ilyen például a Helsinki Bizottság, mely például (sic!) a határzár tiltott átlépése kapcsán azzal érvelt, hogy »aggályosnak tekinthető a jogellenes belépéssel kapcsolatos súlyos jogkövetkezmények alkalmazása.«” A Helsinki Bizottság ezzel megváltoztatta az eredeti mondat jelentését, s azt sugallja, hogy a kérdőív szerint szervezetük más kérdésekben is a migránsok számára kedvezőbb elbírálásért küzd, majd ezt cáfolva oldalakon keresztül bizonygatják, hogy a kormány hazudik, és ezért a konzultációt le kell állítani.
A Helsinki Bizottság érvelésében az is szerepel, hogy ők nem általában a migránsokról, pusztán a menedékkérőkről, menekültekről fejtették ki véleményüket abban az anyagban, amelyből a konzultáció idéz. Nos, a jelentős mértékű Soros-pénzből gazdálkodó szervezet egyik kiadványában, a Külföldiek Magyarországon címűben leírják, hogy a migránsoknak különböző csoportjai vannak, és ugyanebben a dokumentumban megkülönböztetik az önkéntes és a kényszermigrációt. Ez utóbbiról azt írják, hogy a jog speciálisan kezeli, elismerve minden ember jogát, hogy „az életét, testi-lelki épségét mentse, illetve elkerüljön valamilyen súlyos emberi jogsértést (mint az üldözés, a kínzás, az embertelen bánásmód, a rabszolgaság vagy a súlyos diszkrimináció)” úgy, hogy menedéket keres egy másik országban.
E tanulmányban azt is megjegyzik, hogy a közbeszéd nem tesz különbséget migráns és migráns között. Mi következik ebből? Az, hogy a nemzeti konzultáció szerkesztői migránsnak nevezték a migránsokat, köznapi magyarra fordították le a Helsinki által használt jogi-szociológiai terminusokat, amit aligha lehet felróni nekik akkor, amikor 8 millió ember számára kell egyaránt értelmezhető kiadványt készíteniük. Ráadásul azt is szem előtt kell tartani, hogy a migrációs válság kapcsán emlegetett migránsok mindegyike menedékkérő, aki vagy itt, vagy – miután illegálisan átlépte hazánk és más európai államok határát is – mondjuk Németországban folyamodik menekültstátuszért, azzal a hivatkozással, hogy őket üldözik, hogy veszélyben az életük, hogy ők menekültek.
A Helsinki Bizottság érvelése tehát meglehetősen erőltetett. Ugyanez mondható el arról, amikor az illegális határátlépés kapcsán abba kötnek bele, hogy a „felperes (azaz ők – a szerk.) »aggályát« fejezte ki a »súlyos jogkövetkezmények alkalmazása« miatt, nem állította, hogy enyhébb büntetést szeretne”. Az teszi igazán cinikussá ezt az állítást, hogy a Soros kegyeit élvező jogvédők élcsapata a kérdéses anyagban, amelyből a konzultáció szerkesztői idéznek tőlük, azért szállt síkra nemzetközi példákra, egyezményekre és joggyakorlatra hivatkozva, hogy a menekülteket egyáltalán ne szankcionálják az illegális határátlépés miatt. Teszik mindezt úgy, hogy nem követelik az enyhébb elbírálását vagy a büntetlenséget, de jelzik, hogy a nemzetközi példák alapján szerintük ez lenne a helyes magatartás a kormány részéről.
Érdemes megjegyezni: a nemzetközi jogba mindez azért került bele, hogy olyan esetekben, mint például a délszláv háború, a Jugoszláviával szomszédos Magyarországra félelem és akadály nélkül juthassanak át a menekültek. Hogy ne kelljen letartóztatástól, visszafordítástól tartaniuk – s nem azért, hogy kedvükre vándorolhassanak sok ezer kilométeren át.
A Helsinki Bizottság egyébként büszkén hirdeti magáról, hogy 2016-ban mintegy 2800 menekülőnek nyújtottak ingyenes jogi segítséget. Idén pedig, amikor egy magánalapítású emberi jogi szervezet kitüntette őket, a méltatásban azt írták a Helsinki Bizottságról, hogy a „menekültek hangjának” számítanak. A nemzeti konzultáció azonban a vitatott ponton nem csak őket említi, hanem például a terrorizmussal vádolt Ahmed H. mellett kiálló Amnesty Internationalt is.
