Mészáros Lőrinc, Matolcsy Ádám, Schmidt Mária, Habony Árpád, Győri Tibor és más jobboldali médiatulajdonosok egy nonprofit alapítványnak ajándékozzák lapjaikat, nem tulajdonolnak többé újságot, televíziót és rádiót.Egy nonprofit médiaholding jön létre, Liszkay Gábor irányítása alatt.
A magyar írott és elektronikus sajtónak kiemelt szerepe van a közös jövőnkről szóló gondolkodás megalapozásában. A szerkesztőségek felelőssége, hogy elősegítsék a helyi közösségek napi információhoz való jutását.
Az újságírás világszerte komoly kihívássokkal néz szembe. A nemzetközi trendek és a hazai folyamatok is azt mutatják, hogy a nyomtatott sajtó példányszámai folyamatosan csökkennek. A legnagyobb példányszámban eladott hazai nyomtatott napilapok értékesített példányszámai 2006 óta 30-80%-kal csökkentek. Ezzel párhuzamosan a nyomtatott sajtóhoz köthető reklámbevételek összege több mint 10%-kal csökkent 2010 óta.
Az, ahogy napjainkban a híreket gyártják, készítik, közvetítik, nem egy természetes fejlődés eredménye. Mindinkább azt láthatjuk, hogy az újságírás megváltozott.
Ebben az újfajta versenyhelyzetben a hagyományos sajtóval szemben kiemelten fontos elvárásként fogalmazódik meg, hogy értékteremtő, közösségépítő tájékoztatást végezzen. Az alapítvány célja ezért egy olyan struktúra kialakítása, amely a média más területeivel (tv, rádió, online) együttműködve, hosszú távon pénzügyileg és szakmailag is biztosítsa a hagyományos nyomtatott sajtó működését.
Nemzetközi példák az alapítványi tulajdonú médiára
A médiatermékek alapítványi tulajdonú működtetése elsősorban azt célozza, hogy az alapító, vagy az újságírói közösség által képviselt értékek és célok, hosszú távon is fenntarthatók legyenek. A megszokottól eltérő médiapiaci tulajdonosi struktúrára Nyugat-Európa országaiban számos példát találhatunk.
Az 1948-ban a szociáldemokrata újságok egyesülése által Norvég Munkás Sajtó néven létrejött csoport mára Amedia néven Norvégia elsőszámú helyi média-kiadó vállalatává nőtte ki magát. Jelenleg a cég teljes vagy részleges tulajdonosa 62 helyi és regionális újságnak, több helyi televízió-, illetve rádiócsatornának, saját hírügynökséggel rendelkezik, valamint több nyomdát tulajdonol és üzemeltet. A vállalat 2400 alkalmazottat foglalkoztat és naponta közel 1,7 millió olvasót, Norvégia lakosságának 35%-át éri el nyomtatott lapjain és digitális felületein keresztül.
2017-től egy újonnan létrehozott alapítvány (Amedia Stiftelsen) vált az Amedia új tulajdonosává annak érdekében, hogy biztosítsa a norvég helyi újságok hosszú távú és stabil tulajdonjogát. A megállapodás értelmében az új alapítvány az Amedia részvények 100%-át vette át az addigi piaci és egyéb szereplőktől, így biztosítva a vállalat jövőbeli függetlenségét és szerkesztői szabadságát.
A svéd sajtót az elmúlt időszakban az újságokat egyre nagyobb számban tulajdonló nonprofit alapítványok növekvő dominanciája jellemzi. Korunk sajtópiacának megszokott átrendeződése volt itt is megfigyelhető a helyi újságok összeolvadása, egyesülése és csoportos felvásárlása által.
A második legnagyobb piaci szereplő a Mittmedia 22 helyi újságot ad ki Svédországban. A Mittmedia csoport 70%-a a Gefle Dagblad alapítvány tulajdonában van.
Dániában a törvények lehetővé teszik, hogy jótékonysági szervezetek vagy non-profit alapítványok többségi tulajdont szerezzenek egy cégben, vagy egy jelentősebb részvénycsoporttal irányítási joguk legyen a vállalat fölött. Az ilyen jelentős iparági szereplőket tulajdonló alapítványokat hívják Nyugat-Európában ipari alapítványoknak vagy részvényes alapítványoknak.
Az Egmont Alapítvány anyavállalata az Egmont Media csoportnak, Skandinávia egyik vezető médiavállalatának. Az Alapítvány által működtetett médiatermékek több mint 30 országban publikálnak, közel 6200 embert foglalkoztatnak, éves bevételük pedig 1,6 milliárd euró. A vállalat nyereségének egy részét jótékonysági tevékenységre fordítja.
A nagy múltú brit lap, a The Guardian szintén az alapítványi alapú működési modellben látta a fenntarthatóságot. 1936-ban jött létre a korábbi tulajdonos és főszerkesztő emlékére elnevezett Scott Alapítványt, mely a lap megjelenését és függetlenségét hivatott garantálni. Az alapítvány alapítói így kívánták biztosítani a Guardian pénzügyi és szerkesztői függetlenségét, továbbá védeni a lap újságírói szabadságát és liberális értékeit a kereskedelmi vagy politikai beavatkozástól.
Az alapítványi struktúra célja az volt, hogy a lap szellemiségét ne veszélyeztessék üzleti befektetők, illetve a nyereség ne a részvényeseknél csapódjon le, hanem a tulajdonos mindenkor visszaforgassa azt az újságba.
A szervezet a mai napig nonprofit módon üzemelteti a lapjait.
A sokáig veszteséges kiadás miatt 2015-től továbbgondolták a működési modellt. Az Egyesült Államokban és Ausztráliában helyi online kiadást hoztak létre, gyakorlatilag helyi alszerkesztőségekkel. Ennek célja pedig az volt, hogy a Guardian online elérését megsokszorozzák, aminek sikeressége az internetes hirdetések emelkedésében realizálódik. A magas elérés eredményes volt, a Guardian online-nak ma már havi 160 millió, illetve napi 9 millió egyéni felhasználója van.
A filantróp újságírás
A globális médiafogyasztási trendeknek megfelelően az olvasók és a hirdetők világszerte az internetre váltanak át, a nyomtatott sajtó egyre komolyabb kihívásokkal küzd, az eladott példányszámok csökkennek, szűkülnek a bevételi források, egyre gyakrabban van szükség kiadáscsökkentő intézkedésekre, ami munkatársak elbocsájtásával is jár. Mindez különösen súlyosan érinti a költséges külföldi tudósításokat, az oknyomozó újságírást, illetve a helyi híreket. Ezekre a problémákra az egyik mind népszerűbb, bár korlátozott válasz a „filantróp újságírás”.
Az amerikai karitatív hagyományoknak köszönhetően ez az irányzat az Egyesült Államokban a legerősebb. Különböző amerikai alapítványok 2005 óta legalább 250 millió dollárt adományoztak nem haszonelvű újságírói vállalkozásoknak.
A filantróp sajtóműhelyek még elvben sem törekszenek profit elérésére, ugyanakkor mindent megtesznek annak érdekében, hogy a szponzorok ne szólhassanak bele a lap szerkesztésébe. Többen ingyen terjesztik tartalmukat.
A filantróp újságírás termékei szinte mindig online megjelenéssel indulnak, ebben ma nagy segítséget nyújtanak a közösségi portálok és a keresőmotorok – így kis vállalkozások is nagy olvasottságot tudnak biztosítani időszerű cikkeiknek. Egyelőre azonban még mindig messze az üzleti alapú, hagyományos kiadványok olvasottsága a legnagyobb, amiből az következik, hogy a jótékonysági publikációknak fel kell magukra hívniuk az előbbiek figyelmét tevékenységük előmozdítása érdekében.
Dezinformáció elleni küzdelem (Fake News)
A „fake news” jelenség tovább gyengíti a médiába vetett közösségi bizalmat. A kutatási adatok azonban azt mutatják, hogy az emberek továbbra is a nyomtatott sajtó által közölt hírekben bíznak meg a legjobban. Míg az olvasók 67%-a megbízik a nyomtatott napilapok által közölt hírekben, addig ez a közösségi média esetében csak 33%.
Az elmúlt időszakban a közösségi média és az üzenetküldő platformok megbízható hírforrásként történő megítélése jelentősen romlott. A social media platformok és üzenetküldő applikációk által közvetített politikai és választási hírekben a hírfogyasztók közel 60%-a bízott kevésbé a „fake news” jelenség miatt.
A Pew Research Center 2018 áprilisában a hamis információk és a szólásszabadság kapcsolatát vizsgálta. A kutatás arra kereste a választ, hogy az amerikaiak hajlandók-e lemondani bizonyos szinten a szabad véleménynyilvánításról és az információ szabad áramlásáról annak érdekében, hogy a hamis híreket jobban lehessen szűrni. A megkérdezettek 42% szerint nincs szükség a technológiai cégek beavatkozására, és inkább a szólásszabadság tiszteletben tartása a fontos.
Ezért is különösen jelentős, hogy a megbízható, értékteremtő újságírói műhelyek független működése hazánkban is hosszú távon biztosított legyen.
Médiapiaci változások
A nyomtatott média szerepe a hírfogyasztásban egyre csökken (a kutatás adatai alapján átlagosan 20%-os), különösen a 18−29 év közötti fiatalok körében, akiknek csupán 5%-a szerzi a híreket nyomtatott médiumból − ellentétben a 65 év felettiekkel, akiknek mintegy 48%-a olvas hírt papíralapú újságban.
A millenniuminak nevezett, most 18−34 évesek nemzedékének hírfogyasztása döntően eltér a korábbi generációkétól. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne fogyasztanának híreket, vagy ne érdekelné őket a közélet. 85%-uk számára ugyanis fontos, hogy ismerjék a híreket, ennek a korosztálynak több mint fele napi hírfogyasztó. Ami azonban lényegesen eltérő szokásuk, hogy a híreket döntően a közösségi médiából szerzik (88%).
A megyei és országos napilapok sorsa a rendszerváltás után
A rendszerváltáskor a megyei lapok a magyar média legfontosabb és legértékesebb elemei voltak, hiszen naponta összesen 1,2 millió példányban keltek el. A rendszerváltás előtt az ország 19 megyéjének egy-egy napilapját a megyei pártközpontok irányításával adták ki.
A megyei lapok kiadói a rendszerváltozás után az egykori állampártról az MSZP-re szálltak. Mivel az MSZP-nek pénzre volt szüksége, ráadásul félt attól is, hogy elveszti a médiumokat, úgy döntött, hogy privatizálja őket. Mindezt úgy, hogy azt ne a politikai ellenfelei szerezzék meg.
Az első szabad országgyűlési választás két fordulója között derült ki, hogy az MSZP eladott hét megyei lapot az Axel Springer német lapkiadó vállalatnak. A cég a választások után további érdekeltségeket is szerzett.
A Springer nem az újságokat vette meg, hanem az újságírókat vette át. A szerkesztők, újságírók, és előfizetők nélkül maradt korábbi lapok helyén a régi szerkesztőgárdával és minimális névváltoztatással új lapot indítottak (több esetben csak az „Új” szót tették az újság neve elé).
Az MSZP a többi megyei lapot – a Pest Megyei Hírlap kivételével – az országgyűlési választásokat követően pályázat útján értékesített német, osztrák, angol és francia befektetőknek. Az MSZP akkori pénztárnoka, Fabriczki András szerint a lapok és azok vagyontárgyainak eladásából befolyó bruttó bevétel – 1990–1991-ben – meghaladta a 900 millió forintot. Ebből 450 millió forintot az MSZP pártalapítványának az akkor létrehozott József Attila Alapítványnak utaltak. A maradék közel 400 millió forintból pedig pénzügyileg alapozták meg „az MSZP 1994-es választási győzelmét”.
A megyei lapok 90%-án tehát néhány külföldi tulajdonú kiadó osztozott, aminek következtében a vidéki újságok teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek.
Az Axel Springer és a többi nyugati médiakonszern akkor hatolt be a rendszerváltással elfoglalt ország sajtópiacára, amikor sem a szükséges jogi, politikai, illetve a piaci kontrollok nem működtek. A privatizáció törvényességének felülvizsgálatára a választások eredményeként megalakult országgyűlés parlamenti vizsgáló bizottságot is létrehozott, eredménytelenül.
A Népszabadság a rendszerváltást megelőzően Magyarország legnagyobb példányszámban megjelenő országos napilapja volt. Még 1990 augusztusában is közel 350 ezer példányban jelent meg. Egy új törvényi rendelkezésnek köszönhetően 1990 márciusában létrejött a Szabad Sajtó Alapítvány, ami az MSZP-től megkapta a Népszabadság tulajdonjogát, amit aztán a német Bertelsmann AG résztulajdonával alapított Népszabadság Rt.-be apportált. Az alapítvány 26%-os tulajdonrésszel bírt a Népszabadság Rt-ben. A lapból származó nyereségből pedig baloldali újságírókat és újságokat támogatott. A lap anyagi lehetőségeit jól mutatja, hogy 1994-re a magyar hirdetési piac 35%-a a Népszabadsághoz volt köthető. Az évek során egyre veszteségesebb lapban lévő tulajdonrészét az MSZP pártalapítványa végül 2015-ben adta el.
A megyei és országos lapoknak a rendszerváltást követő privatizálása is jól szemlélteti, hogy a baloldali pártok nem tudták megőrizni és működtetni azokat a sajtótermékeket, amelyek a helyi közösségek tájékoztatását lehetett volna biztosítani.
A rendszerváltás után indult konzervatív polgári napilapok sorsa is azt bizonyítja, hogy stabil pénzügyi háttér nélkül nem lehet hosszú távon minőségi újságírást megvalósítani.
Az 1990 tavaszán elindult Pesti Hírlap mögött az akkor létrehozott 150 év Alapítvány állt. A legnagyobb támogatók és hirdetők jellemzően állami vállalatok voltak. Az 1994-es választásokat követően azonban ezek az állami vállalatok megvonták pénzügyi hátterüket, így az 50 ezres példányszámot elért újság hamarosan megszűnt (1994. június).
1991. március 15-én indult az Új Magyarország című országos napilap 1994-re már 40 ezres példányszámot ért el. Azonban az 1994-es választásokat követően állandósultak a lapnál jelentkező pénzügyi nehézségek. Végül 1997 decemberében, közvetlenül az 1998-as választások kampányát megelőzően a lap megszűnt.
A történelmi tapasztalatokból kiindulva a Közép Európai Sajtó és Média Alapítvány célja, hogy hosszú távon biztosítsa helyi és országos sajtótermékek stabil és külső befolyástól mentes működését. Ezáltal pedig képviselje a keresztény-nemzeti értékrendet, valamint elősegítse a helyi közösségek napi információhoz jutását.
