– A tevékenységemből következik, hogy mi a megítélésem erről a rendszerről – jegyezte meg bírótól szokatlan módon Baka András Az alapjogi bíráskodás kézikönyvének 2014-es bemutatóján. A Legfelsőbb Bíróság utolsó elnöke a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) honlapján elérhető videofelvételek tanúsága szerint úgy véli: „Az alapjog mindig tiltakozás az állammal szemben.”
A Soros Alapítvány által létrehozott Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (Ekint) műhelyéből kikerült kötetekről pedig úgy nyilatkozott: „Nagy előrelépés, hogy megjelentek ezek a könyvek. (…) Ha ilyen irodalom születik, az az ellenállás, a fáklya felemelése egy-egy területen. (…) Az is igaz, hogy ez a két könyv ideális. A jót írja le, a követendőt írja le.”
„A tevékenységemből következik, hogy mi a megítélésem erről a rendszerről”
Ismert, hogy a Kúria tanácselnöke még főbíróként nyilvánosan bírálta a törvényhozás munkáját. Nem tudta megemészteni például azt, hogy a 2012-ben felállított Kúria elnökével szemben olyan elvárást – legalább ötéves hazai bíráskodási gyakorlatot – támasztott az Országgyűlés, aminek ő nem tudott megfelelni.
Végül a hivatala elvesztését politikai bosszúnak nyilvánította, és eljárást indított Magyarország ellen az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB), amelynek több mint másfél évtizeden át volt tagja. A perben, amit végül megnyert, a TASZ, a Helsinki Bizottság és az Ekint is támogatta.
Közben viszont tanácselnök lett a Kúrián, amelynek elnöke, Darák Péter évről évre adatvédelmi, sajtó-helyreigazítási és személyiségi jogi pereket bíz rá. Az efféle ügyekben gyakran a Bakát korábban támogató szervezetek állnak az állammal szemben, s a volt főbíró tanácsa rendszeresen előbbiek javára ítél. Ez pedig beszédes, ha a tevékenységéből valóban az következik, hogy mi a megítélése a rendszerről.
Érdemes megemlíteni, hogy a volt főbíró által méltatott kézikönyv egyik fő tézise szerint a bíróknak „innovatívnak” kellene lenniük. Ezzel lényegében Baka is egyetértett a fent említett rendezvényen, egyúttal arra figyelmeztetett: a jogszabályokat a hatalom alkotja meg, és nem igaz az, hogy a „jogalkotónak mindig igaza van, mindig erkölcsös és mindig a józan ész szerint dönt – más szempontok is vezethetik”.
Ugyanezt a Soros György Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata által támogatott igazságügyi képzésekkel összefüggésben az Ekint egyik munkatársa úgy foglalta össze néhány évvel ezelőtt, hogy a képzéseik „célja a szemléletformálás és tudásátadás. (…) A bírónak fel kell vállalnia, hogy társadalomformáló szerepet tölt be. Ez azzal jár, hogy adott esetben olyan ítéletet hoz, ami olykor szembemegy a társadalmi konszenzussal…”
Baka szerint azonban a bírókat itthon gúzsba kötik az eljárási szabályok, és egyébként is szűk a magyar jogi gondolkodás, éppen ezért pesszimista a tekintetben, hogy utolérjük-e egyes nyugati, illetve a skandináv államok színvonalát.
Különösen figyelemre méltó megállapítást tesz az EJEB-ről. A testületet számos alkalommal érte már az a vád, hogy voltaképpen politikai fórum, ezt Baka az Ekint könyvbemutatóján akarva-akaratlanul meg is erősítette, amikor kimondta: „Nem árt, ha egy strasbourgi bírónak van víziója arról, hogy milyen Európát szeretne, és egyáltalán hogyan alakítsa az európai gondolkodást.”
Azért van ennek jelentősége, mert Baka bíróként Strasbourgban „szocializálódott”, hazánkban ugyanis korábban kizárólag jogelméleti munkát végzett.
