Az 1956-os forradalom utáni megtorlások miatt háborús bűntettekkel vádolt Biszku Béla elleni perben 2014 tavaszán kihirdetett elsőfokú ítéletében a Fővárosi Törvényszék öt év hat hónap szabadságvesztést szabott ki.
Másodfokon a tábla 2015 júniusában megalapozatlanság miatt új elsőfokú eljárásra utasított. A megismételt az eljárásban a Fővárosi Törvényszék 2015 decemberében két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Biszku Bélát bűnpártolással elkövetett háborús bűntett miatt. Felmentette ugyanakkor a vádlottat az 1956 decemberében a budapesti Nyugati téren, illetve a Salgótarjánban történt, összesen 49 halálos áldozatot követelő sortüzekkel összefüggésben a felbujtóként, aljas indokból, több ember sérelmére elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett vádja alól.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség is fellebbezést jelentett be.
A Kúria idén februárban kimondta, hogy törvénysértő a Fővárosi Ítélőtábla tavaly nyári, új elsőfokú eljárásra utasító döntése. Ezzel a vádlott bűnösségéről azonban nem született döntés, a folyamatban lévő eljárás menetét a Kúria határozata nem befolyásolta.
A tárgyalásokra Biszku Béla 2015-ben már tolószékben érkezett a bíróságra, két nőrokona támogatta. Biszku Béla az 1950-es évektől az állampárt vezetőségéhez tartozott, 1956 után belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt.
Az MSZMP legkeményebb hangadója volt
Biszku Béla 1921. szeptember 13-án született Márokpapin. Tizenhat éves korától munkásként dolgozott. 1938-tól vett részt a vasas ifjúsági mozgalomban, 1943-tól a Vasasszakszervezet tagja volt, 1944-ben a kommunista párt tagjaként az antifasiszta ellenállási mozgalomban fegyveres csoportot szervezett. A második világháború után pártfunkciókat töltött be: 1945-től Budapest XIII. kerületében a kommunista párt szervezője, majd a párt budapesti bizottságának munkatársa, a káderosztály vezetője, 1951-53-ban a X. kerületi pártbizottság titkára, 1955-től a XIII. kerületi pártbizottság első titkára volt.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után, 1956 novemberétől 1980 márciusáig az új állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) legfelsőbb vezetéséhez tartozott, tagja volt a központi irányító és döntéshozó testületeknek, előbb az Ideiglenes Intéző Bizottságnak, majd a Politikai Bizottságnak. 1962-78 között a Központi Bizottság titkára, 1985-ig tagja volt, és betöltötte a budapesti pártbizottság első titkári posztját is.
Az 1956. november 4-én megalakult, Kádár János vezette forradalmi munkás-paraszt kormányban 1957. február 28-ától 1961 szeptemberéig belügyminiszter, az 1956-os forradalmat követő megtorlások egyik irányítója volt. 1961-1962-ben a minisztertanács elnökhelyettese lett. 1958-71, majd 1975-85 között országgyűlési képviselő is volt. 1973 januárjában a frissen létrehozott Testnevelési és Sportbizottság vezetőjévé nevezték ki, majd 1978 áprilisában minden tisztsége alól felmentették és nyugdíjazták.
2010 júniusában az akkor 89 éves kommunista politikusról a Mandiner hírportál két munkatársa dokumentumfilmet készített Bűn és büntetlenség címmel. Ebben Biszku, aki húsz év után először adott interjút, elmondta: ellenforradalomnak tekinti az 1956. októberi eseményeket, nem érez megbánást vagy lelkiismeret-furdalást a halálos ítéletek miatt, mert azokat a bíróságok hozták, nem ő.
Tagadta, hogy a büntetőeljárásokba belügyminiszterként beavatkozott volna, a forradalom mártír miniszterelnökéről, Nagy Imréről pedig azt mondta: „megérdemelte a sorsát”. Biszku Béla ezt megismételte augusztusban a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában is, ezután a Jobbik a kommunizmus bűneinek nyilvános tagadása miatt feljelentést tett ellene.
A Budapesti I. és XII. kerületi Ügyészség 2011. január 27-én emelt vádat „a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása” bűntette miatt Biszku ellen. 2011. december 30-án az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta a később „lex-Biszkuként” emlegetett törvényt, amely szerint a nürnbergi katonai törvényszék alapokmányában meghatározott, emberiesség elleni bűncselekmények nem évülnek el, büntetési tételüket pedig az elkövetéskor hatályos jog alapján kell megállapítani.
A jogszabály elfogadása után, 2012. február 14-én a Jobbik feljelentette Biszku Bélát az 1956-os forradalmat követő megtorlásokban vállalt szerepe miatt, felbujtóként szándékos emberölés, súlyos testi sértés, kényszervallatás és jogellenes fogva tartás, elkövetőként pedig bűnpártolás, hűtlenség és felségsértés – jelenleg hazaárulás – bűncselekményének gyanúja miatt. Biszkut 2012 szeptemberében őrizetbe vették, majd lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el ellene.
Biszku Béla volt az egyetlen, akit a kommunista vezetők közül az 1956 utáni megtorlások miatt, háborús bűntett vádjával bíróság elé állítottak. A büntetőper 2014 márciusában kezdődött meg, a vádlott haláláig nem született jogerős ítélet.