– Volt kabinetfőnökként, korábbi helyettes államtitkárként jól ismeri a felzárkózáspolitikai, családügyi, esélyteremtési területet. Meglepetés volt önnek az államtitkári posztra való felkérés?
– Nagy megtiszteltetés és óriási inspiráció számomra, hiszen a szociális terület nagyon összetett, s mindig minden intézkedés az emberekre irányul. Nyilván a családommal is megbeszéltem ezt, hiszen az ő segítségük is kell ahhoz, hogy a feladatomat jól elláthassam. A szociális és társadalmi felzárkózási terület szépsége az, hogy végső soron minden az emberek megsegítéséről szól, arról, hogy egy picikét próbáljuk meg jobbá, szebbé, élhetőbbé tenni az adott ember életkörülményét. Nagy kihívás sok örömmel, hiszen segíteni tudunk. Ami vár rám, azt szolgálatnak tekintem.
– Csökkent a szegénységnek kitettek száma, ám ezt más kormányokkal szemben nem az ország eladósítása árán érték el. Felzárkózás tekintetében is sikeres a kabinet, de továbbra is átfogó programokra lesz szükség. Melyek ezek?
– A szociális és a társadalmi felzárkózás területe nem önmagában áll, hisz a döntések összefüggenek rengeteg más területtel is. Például az elmúlt nyolc év intézkedéseivel, a családok megerősítésével. Nem véletlenül, hisz első védőhálónak a családnak kell lennie, és ha az nem működik valamiért, akkor van szükség a szociális védőhálóra. Mára már látszanak ezeknek az intézkedéseknek az eredményei. Magyarországon például csökkent a szegények száma, kevesebben vannak az alacsony keresetűek, és azok is, akik munkaképesek ugyan, de mégsem jutnak munkához. Az emiatt veszélyeztetettek száma 2012 és 2018 között 930 ezer fővel csökkent. A mélyszegénységben élők száma 2012-ben ötszázezer volt, 2016-ra 386 ezerre csökkent. Ez mind-mind azért következett be, mert megalapozta egy olyan politika, amelyben a családok minél több anyagi juttatást, kedvezményt kaptak. A rezsicsökkentés is az anyagi terheik mérséklését jelenti. Ezek az intézkedések erősítik az egész társadalmat, ezért nagy hatással vannak arra, hogy hányan kényszerülnek abba a „szobába”, ahol már a szociális védőhálóra van szükség.
– A szegénységnek leginkább kitett csoportba tartoznak a gyerekek, az egyszülős családok, a nagycsaládok, a munkanélküliek, a kistelepüléseken élők, a roma népesség és az alacsony iskolai végzettségűek. Hogyan lehet segíteni a helyzetükön?
– A családtámogatási rendszer, és a segély helyett munkát elve a legfontosabb. A foglalkoztatási mutatók sokat javultak, ami azért fontos, mert ez jelzi azt is, hogy egyre többen jutnak rendszeres jövedelemhez. Gyermekkoromban sokszor hallottam azt a mondást, hogy „amint öntik a harangot, az úgy szól”. Amit meg tudunk tenni a gyermekekkel, az később meghozza az eredményét. A harangot is, ha kiöntötték, utána hiába próbáljuk javítgatni, az egy életre úgy szól. A társadalmi felzárkózás terén fontos, hogy az elején kell jó irányba terelnünk a hátrányos helyzetben élőket. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a felzárkózáspolitika alapjait gyermekkorban, az oktatásban kell lerakni. A társadalmi felzárkózás területén pontosan az a lényeg, hogy vannak olyan intézmények, mint a Biztos Kezdet Gyermekházak, a tanodák, a roma szakkollégiumok, amelyek bölcsődén, óvodán, iskolákon át, egészen a diplomaszerzésig segítenek a „harangöntésben”. Míg 2011-ben 57 felsőoktatási hallgató került a roma szakkollégiumokhoz, idén már 325 fő előmenetelét segítik. A támogatott roma fiatalok közül eddig 360 szerzett diplomát. Ezek a támogató szervezetek segítik azokat a gyermekeket, akik aztán példaképek lehetnek a többi gyermek számára is. Ez az intézményrendszer nemcsak elfogadott, elismert, hanem állami költségvetésből is támogatott. Az egyházak ebben partnerek, az ő történelmi tudásuk és tapasztalatuk nagy segítség. A szociális területen sokszor szoktunk vitatkozni négyzetméterekről, normatívákról, tárgyi feltételekről, eszközökről, de az egyházi intézményrendszernek mindig van egy lelki többlete, hozzáadott értéke. Ugyanakkor nemcsak a nagy programok fontosak, hanem a helyben működő gyakorlatok is. Sokszor az egy-két gyermeket felkaroló programokból lehet nagyobb közösséget kovácsolni.
– Folytatódni fog a fogyatékosokat ellátó nagy intézmények kiváltási programja? Azaz, hogy bezárják a nagyokat, s kisebb lakóotthonokat hoznak létre?
– A fogyatékosságügy területén a semmit rólunk, nélkülünk elv fontos, úgy ne szülessen döntés, hogy ebbe az érintetteket nem vonjuk be. A szociális és felzárkóztatási területhez alapvetően sérülékeny, rászoruló, segítséget kérő emberek tartoznak, s teljesen jogos elvárásuk, hogy a róluk szóló döntésekbe bevonjuk őket. Az úgynevezett kiváltási program stratégiája 2011-ben fogalmazódott meg. A cél az, hogy az óriási, akár több száz személyes fogyatékosokkal, szenvedélybetegekkel foglalkozó intézményeket szüntessük meg, és 6-12-25 fős lakóotthonokba költöztessük őket. De az is fontos, hogy a kis létesítmények mellé hozzátegyünk valós, egyedi igényekhez alakított szolgáltatásokat is! Ez a folyamat 2015-ben kezdődött, és a jelelegi szakaszt 2023-ig tervezi a kormány. Az első hatmilliárd forintból finanszírozott szakaszban 2016 elejéig 660 ember költözhetett ki hat elavult szociális intézményből. Államtitkárként első dolgom volt, hogy a fogyatékos embereket képviselő értelmifogyatékos-, mozgáskorlátozott-, siket-, vak-, siket-vak és autistaszervezetek vezetőivel találkozzam, hogy elmondják, hogyan és mivel tudjuk őket jobban segíteni. Ezen a területen is elindult egy Európában is korszakalkotónak számító program, fontos, hogy ezeket a forrásokat hatékonyan használjuk fel. Nemcsak megvalósítanunk kell az ehhez kapcsolódó feladatokat, hanem fenntarthatóan, a személyre szabott szolgáltatási igényeknek megfelelően, hosszú távon működtetnünk is. Nincsenek jó reformok az érintettek megkérdezése nélkül!
– A kormány bezárja a nagy gyermekvárosokat is, és 2019 végére 8-12 fős lakásotthonokba vagy nevelőszülőkhöz kerül minden állami gondozott gyermek. Hol tart ez a folyamat másfél évvel a határidő előtt?
– A gyermekvédelmi rendszerben 23 és fél ezer gyermek van, 21 ezer közülük kiskorú. Mivel az otthon élményét kellene megtapasztalniuk, ezért a nevelőszülői rendszer fejlesztésére törekszünk, így 2014-ben bevezettük a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyt. Míg korábban az egy gyermekről gondoskodó nevelőszülő 15 ezer forintot kapott, ma már 60 ezer forintot kap, három gyermeknél 45 ezerről 113 ezer forintra nőtt ez az összeg. Ma már a gyerkőcök kétharmada nevelőszülőnél él, viszont vannak olyan ellátási szükségletű gyermekek, akiket nem adhatunk nevelőszülőhöz. Ha pedig már otthonban kell maradniuk, elindítottunk egy olyan folyamatot, hogy a sok száz férőhelyes nevelőotthonokból kisebb, 12 vagy 48 fős lakóotthonokba kerüljenek. Ez már – úgynevezett kiváltási folyamat részeként – 2012-ig 15 megyében megtörtént, máshol 2020-ig fog befejeződni.
– Tavaly májusban botrány robbant ki a gödi TopHáz Speciális Otthonban tapasztalt visszásságok miatt. Az igazgatót azonnal felfüggesztették, és egy rendkívüli vizsgálatot tartottak. Komoly hiányosságok voltak, ám a szándékos bűncselekmény, az elhanyagolás, az erőszak, a szexuális abúzus rendkívül súlyos vádja nem lett megerősítve. Egy év elteltével minden rendben van az intézménynél?
– A gödi intézményben a híresztelés ellenére nem kínozták, nem éheztették az ellátottakat. Voltak hiányosságok, mulasztások és javítani való folyamatok, a szükséges intézkedések megtörténtek. Született egy kormányhatározat arról, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével a TopHázban lévő emberek elhelyezésén változtatni kell, a kiváltás annyit jelent, hogy az intézmény területén épülnek kisebb lakóotthonok, s új modellben fog működni 2020-tól. Másrészt, ha már a TopHázat említi, sajnos jelen van egy kifejezett törekvés, hogy a negatív hírek segítségével rontsák egy teljes ellátórendszer megítélését. A szociális alapellátási és szakellátási rendszerben több mint 600 ezer személyről van szó, 98 ezer ember dolgozik értük az állami, önkormányzati, egyházi és civil fenntartású intézményekben, szolgálatokban. Éppen ezért mindenkinek rendkívül körültekintően kell általánosító következtetéseket levonnia, mert a teljes szakma százezer dolgozóját is megbélyegezhetik elhamarkodott ítéletekkel. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezeken a területeken olyan emberek dolgoznak, akiknek nagy hivatás- és küldetéstudatuk van.
– Az idősgondozás finanszírozási reformja mellett létrehozzák az első szakápolási centrumot Kelet-Magyarországon. Miért van erre szükség?
– Az időskori ápolás, gondozás egyre terebélyesedő területet jelent. Ez nemcsak hazai sajátosság, az elöregedő lakosság egész Európában kihívás. Erre megoldást kell találni, ezt szolgálja majd az új típusú intézmény is. Az ellátásról egyszerre gondoskodik az egészségügy és a szociális terület. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a családi és hozzátartozói felelősségvállalás már az alaptörvénybe és a polgári törvénykönyvbe is belekerült: ha a szülőnek szüksége van rá, a gyermeke felelőssége – amennyiben képes rá – a segítése, az ellátása. Évezredek alatt kiérlelődött alapvető, természetes erkölcsi hozzáállásról van szó. Nyilván ott van az állam is, ha szükség van rá, de az az ideális, ha a hangsúlyok nem tolódnak el.
– Jövő héten véget ér a tanév. A rászoruló gyermekek továbbra is jogosultak ebédre?
– A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek szülei kérhetik a gyermekeiknek az ebédet. Tavaly 142 ezer gyermeknek igényelték az étkeztetést a szünidőre, s az egész évi programra a téli, tavaszi, őszi szünettel együtt 6,7 milliárd forintot fordított a kormány. Alapvetően az önkormányzatok által kijelölt helyeken fogyasztják el a gyermekek az ebédjüket, a tanyákra, távoli településrészekre viszont sokszor házhoz is szállítja azt az önkormányzat. 2010 óta 370 forintról 570 forintra emelkedett az egy adagra fordított költség is, ennek köszönhetően pedig az ételek minősége is jobb.
Életút Fülöp Attila
Budapesten született 1978-ban. Informatikus és közgazdász. 2010–2012-ig az Emberi Erőforrások Minisztériuma szociális és családügyekért felelős államtitkárság kabinetfőnöke, 2012–2014 között család és esélyteremtési politikáért felelős helyettes államtitkár, 2014–2015-ben az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárság kabinetfőnöke volt. 2015-től már az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkári posztot töltötte be, 2018-tól pedig szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár. Nős, három gyermeke van, három-, hat- és kilencévesek.